124371. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisülési készülék

2 124371. 1. ábra a találmány szerinti elektronkisülési készülék egyik kiviteli alakjának távlati nézete. Világosabb ábrázolás végett egyes részeket eltávolítottunk, A 5 2. ábra az előző ábra szerinti katódok módosított kiviteli alakja, A 3., ábra a készülék módosított kiviteli alakjának függélyes középhosszmetszete. 40 4. ábra az előző ábra szerinti késlzülék elektródjainak és a külső áramkör kapcsolási vázlata. Az 1. ábra szerinti elektronkisülési készüléknél a burkolóedénynek üvegből 15 készült (10) végrészeiben egy-egy befelé nyúló (11) szár van. A közbenső (12) fémes rész a készülék anód ja. A (12) rész hengeralakú és végei a (10) üvegrészekkel jégmentes összeköttetésben állanak, A 20 (12) hengeres résznek befelé nyúló gyűrűalakú (13) karimája; van, amely előnyösen a két vég között középütt fekszik és amelynek ívelt (14) felületei vannak. A gyűrűalakú (13) karima mindkét ol-25 dalán egy-egy katód fekszik, amelynek sík (15) felületét előnyösen Olyan anyaggal : vontuk be, amelynek jó szekunderelektronsugárzó képessége van. A katódok hengeres (16) karimája az anód hengeres (12 > ré-30 szóvei szomszédos ós e részek hossztengelyei egybeesnek. A katódok gyakorlatilag félhengeralakú (17) felületei és az ívelt (14) felületek hossztengelye szintén egybeesik. Az elektronsugárzó (15) részek átmé-35 rője előnyösen kisebb, mint a (13) karima középső nyílásának átmérője. A (15) felületek egymással párhuzamosak és hossztengelyeik egybeesnek. A (15) felületek előnyösen oly távol fekszenek egymástól. 40 hogy a közöttük áthaladó elektronok átmeneti ideje a készülők működési frekvenciájának periódusával egyenlő. A katódokat merev (18) rudak vagy bevezető huzalok tartják, amelyeket a (11) 45 szárakba ágyaztunk és a katódok középső (19) hüvelyeibe csavaroltunk. Mindegyik (18) tartón (20) szigetelő' tárcsa van, amely a hozzátartozó (19) hüvelyen nyugszik és amelyet helyzetében a (18) tartón rögzített 50 (21) pecek tart. A (20) tárcsák a (12) hengerbe illenek ós a katódokat az anódhoz képest központos helyzetben tartják. Az egymással szemben fekvő (14) és (17) felületek, amint a rajzból kitűnik, lénye-SS gében körgyűrűalakú üregeket alkotnak és meghatározott nagyságú induktaneiák. E felületek méreteit előnyösen úgy választjuk, hogy az ily módon keletkező induktanciák az anód és a katódok, valamint a katódok között fennálló kapacitásokkal a 60 készülék burkoló edényén belül olyan áramkört alkotnak, amely a készülék működési frekvenciájával rezonanciában van. Az anód hengeres (12) részei és a katódok hengeres (16) részei a hangolt áramkörök- 65 ben egyenáram-reteszelő kondenzátorokat alkotnak. A készülék működése közben a katódok egymással közvetlenül összeköthetők, úgyhogy átlagos feszültségük gyakorlatilag 70 egyenlő. Az anódhoz áramforrásból, például a 4. ábra szerint a (22) telepből pozitív feszültséget vezetünk. Ez az áramforrás közvetlenül az anód és katódok között fekszik. Az említett feszültséget 75 úgy választjuk, hogy a rezgés alapperiódusú az előzőkben ismertetett hangolt áramkör rezonancia-periódusával egyenlő. Az anódot hengeres (23) elektromágnestekercs veszi körül, amely a katódok (15) 80 felületei között gyakorlatilag állandó, sűrített mágneses • mezőt létesít, amelynek hossztengelye a (15) felületek hossztengelyével egybeesik. Ha az anódhoz feszültséget vezetünk, a 85 rezgés egyik módjánál a (15) katódfelületek feszültségeinek pillanatnyi értékei a közöttük levő hangolt áramkör folytán egymástól különböznek. Más szóval, ha az egyik (15) felület feszültségének pillanat- 90 nyi értéke a lehetséges legnagyobb, a másik felület feszültségének pillanatnyi értéke a lehetséges legkisebb. Az egyik, például az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál á felső (15) katódfelülettől kisugárzott elek- 95 trónok az anód pozitív feszültségének hatására a másik, az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál az alsó (15) felülethez kerülnek, Az elektronok átmeneti ideje a katódokat csatoló hangolt áramkör természetes, ü- 100 letve önperiódusával egyenlő. Az elektronok ütközése az alsó (15) felületből szekunder elektronok sugárzását idézi elő. Ezeket az elektronokat a felső (15) felület vonzza és az ebbe ütköző elektronok to- 105 vá'bbi szekunder elektronok sugárzását idézik elő. Az elektronok ütközésének jelensége és a szekunder elektronok eredő sugárzása a (15) felületeken váltakozva ismétlődik, úgyhogy a két katód között uo rezgő elektronmező keletkezik. A (15) felületek bevonata folytán mindegyik ütköző elektron több szekunder elektron kisugárzását idézi elő, úgyhogy a működő