124348. lajstromszámú szabadalom • Gép növények, különösen zöld len fás részeinek eltávolítására

e2 J 24348. \ nak. Ezzel elkerüljük azt, hogy a szárak feillett mozgó' géprészek legyenek, melyekét olajozni kellene és melyek az üzemben a munkafolyamait (ellenőrzését és esetleges te;5 foilyásolását akadályoznák. A száraknak a törőllócék közötti áthúzását azzal könnyíthetjük meg, hogy a lécek összjes löketét jóval nagyobbra méretezzük, minit a. körülbelül 0—2 mm-t 'kitevő bevető rési mélység, méllyel a lécek az: ellenlécek közié mindemkor behatolnak. A beverési mélység ennek következtében az összes llöketoek csak néhány százaléka, úgy hogy a léceik közfepes távolsága a szárak áthú-15 zását megengedi. Minthogy a törőlécekkapcsoliórudakként vaiiinak elrendezve, a viszonylag nagy lökét egyúttal a szállítás irányában erőteljes szállító hatást is eredményez. A találmány értelmében a Lengő 20 lécek között mindenkor helytál'ó, die magasiságirányban beállítható rostélypáleákait rendezünk el, melyek a lenréteg közbenső tartóiként szerepelnek. Ezek a rosléllypálcák a szárak felfekvő 25 felületeit, alkotják és egyben a lengő lécek részéről! a szárakra kifejtett továbbító hatást csillapítják is. Ez a csillapítás a rostélliypálcák beállításával tetszés szerint szaháliyozhatÓ!, ahol is a csillapiítás annál na;30 gyobib mértékű, mennél jobban közelítjük a rostélypálcákat a helytálló felső' törőléicekhez. A jó famemtesítós egyik legfontosabb feltétele lehetőleg apró pozdorja létesítése. A :35 találmány ennek megfelelően, igen finom lécek és léc-távolságok alkalmazására is vonatkozik, még pedig a • felső és az alsó lécek oldalirányú távolsága akkor, amikor egymásba fogódznak, pilí. 2—0,3 mm. Ama •IÍO llécek szélességét, melyek mindénkor egyegy éllenlécpár közé fogódznak, előnyösen úgy választjuk, hogy nagyjában a pozdorja kívánt hosszának feléljen meg; ez a szélesség tehát körülbelül 4—1 mm. Ha pl. a 45 léc szélessége 2 mm. és á két eltenléc távolsága 3 mm, a beverési mélység pedig körülbelül 0,5—0,8 mm, akkor a pozdorja átlagos hossza 3—2,5 mm. Mivel a törőléoek számának a háncs igénybevétele gya-50 korllati korlátot szab, az ilyen •finom pozdorja előállítása viszont igen nagy rezgésszám altkaim ázását f eltételezi, mert különben nem tehetne gazdaságos teljesítményt elérni. A rezgésszám, a beverési mélység, .65 a lécek szélessége és azok távolsága tehát különböző vonatkozásban egymástól függ és ezt a függőséget a tallálmánv szerinti gépnél nagyfokú fameintasítés, a rost lehetőleg kíméletes megmunkálása és mindamellett gazdaságos mennyiségi teljesít- 60 meny elérése érdekében hasznosítjuk. Mint már említettük, a szárak befogása és if eszes áthúzása a leírt munkafolyainait fontos állkáteileme. Míg az ismert törő- és tilológépeknéíl az összes hiányosan befő- 65 gott máncsirészieiket a szerszámok a kóchoz szállítják ,és ezziel együtt dolgozzák fel, addig a találmány szerinti gép a háncsrésziéknek a szállítóiszerkezeítből való kiszabadulását megakadályozza, mert ez a gép 70 a kócot és a hosszú rostokalt egymástól nem választja külön, hanem a lent a maga egészében szabadítja meg fás részeitől. A kóc tehát csak a fonási művelet alatt képződik famentes gerebénkóe alakjában és mint 75 ilyen közvetlenül felfonható. Ez okból az új gépel a találmány értelmében külön szállilószerkezielitel látjuk el, mely biztosan megakadályozza, hogy egyes hiányosam vagy egyáltalában nem famentesiített szá- 80 rák a szerszámok húzó hatása következtében, felszabaduljanak és a rostok közé keveredjenek. A műszaki feliadat annyiban új, hogy a jelén esetben még töretlen száraknak finom rétegét úgy kell befogni, hogy 85 még a legvékonyabb szár is biztosan fogvatartassék. A befogószerkezel lényegileg két párhmzamos iömbsorbő! van, melyeknek hossza pll. 20—30 cm., ós melyeknek a szárak 90 befogadására gumizott vagy szelvényezett szorítőfcliüleiteik vannak. Ez utóbbiakat a kerettel mereven vagy rugalmasam összekötőit görgőik egymáshoz szorítják és végnélküli láncok az említett görgők alatt el- 95 vezetik. Az ilyen szállá lőszer kezet a száraknak igen pontos és szilárd befogását engedi meg és emellett a hajtómű erőszükséglleite viszonylag csekély. A mellékelt rajz a találmány szerinti 10( gép lényeges részeinek foganatosítási alakját mutatja. Az 1. ábra a gép vázlatos alaprajza, a 2. ábra egy törőlécbetét távlati képe, a 3. ábra metszet az 1. ábra a—a vonala íoi mentén, a 4. ábra metszet az 1. ábra b—b vonala inentén és az 5. ábra egy törőllécsorozat és a hozzátartozó' befogó-, illetőleg szállítószerkezet m keresztmetszete, körülbelül természetes nagyságban, Az (1) lenszalmát kézzel vagy önműködő adagolöszeírkezettel vezetjük a gépbe és azt a (2) sziáiDMtószierkezetre vékony réteg n; alakjában adjuk fel. A lent most célszerűen mindenekelőtt magtalanító szerkezet