124217. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, különösen elektronsugárcső, és eljárás annak előállítására

Megjelent 1940. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI MROSAG SZABADALMI LEÍRAS 134217. SZÁM. VH/d. OSZTÁLY. — L. 7880. ALAPSZÁM. Elektroncső, különösen elektronsugárcső és eljárás annak előállítására. C. Lorenz Aktiengesellschaft gyári cég", Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1939. évi július hó 15. Németországi elsőbbsége 1938. évi július hó 19. Az ismert elektroncsövek, különösen elektronsugáresövek egész elektródarend­szerét együttesen forrasztják be a csőbe. Ennek az a hátránya, hogy ha a katódát, ő mely rendesen a cső legrövidebb élettar­tamú része s ennélfogva az egész cső élettartamát megszabja, ki kell cserélni, akkor a csere után az egész elektróda­rendszert kell újból beforrasztani. 10 A találmány szerint e hátrány elkerü­lése céljából a katóda beforrasztási he­lyét térbelileg elkülönítjük az elektróda­rendszer többi részének beforrasztási he­lyétől. 15 A csatolt rajz a találmány egy példa­képeni kiviteli alakját szemlélteti. A 2 elektródarendszer hozzávezetései — a 3 katóda hozzávezetéseitől eltekintve — a 4 cső b csökkentett keresztmetszetű vé-20 gén köralakban vannak elhelyezve. A 3 katódát az 5 talapzat tartja, mely a b csőrész g toldalékához van forrasztva. Az 5 szorítóláb beforrasztásával egyidejűleg történik a 6 szívócső beforrasztása is. 25 A további találmány szerint a cső elő­állítása a következőképen történik: Az elektroncső, ill. elektronsugáreső csökkentett keresztmetszetű b végéről egy darabot lerepesztünk s a c repesztési he-30 lyet bevonjuk a d ömlesztett üvegréteg­gel. Ezután ideiglenesen beforrasztjuk a repesztési helyen az elektródarendszer áramhozzávezetóseként szolgáló az e öm­lesztett üvegréteggel bevont 1 vezetéke-35 ket. Végül a repesztési helyhez illesztjük az f ömlesztett üvegréteggel bevont g tol­dalékcsövet s hozzáforrasztjuk a repesz­tési helyhez és az árambevezető huzalok­hoz. Az eljárás úgy is módosítható, hogy a 40 2 elektródarendszert először egy tányér­alakú „rendszertartóra" szereljük fel, mely a közepén egy tág, a katóda későbbi behelyezését lehetővé tevő csővel van el­látva. Ezt a rendszertartót azután befor- 45 rasztjuk a b csőrészbe s végül a 3 kató­dát tartó 5 talapzatot összeforrasztjuk a g toldalék és a 6 szívótoldalékkal. Az új eljárás előnyei a következők: A 2 elektródarendszer beforrasztásakor, 50 mely nagy hőfejlesztéssel jár, a rendszer legérzékenyebb részét képező pépes ka­tóda még nines a csőben, úgy hogy a ne­héz fő forrasztási folyamat a hőérzékeny katódára való tekintet nélkül mehet vég- 55 be. Továbbá megvan a lehetőség arra is, hogy a fő forrasztási hely tömítési fokát ellenőrizzük és az esetleges hibákat a ka­tóda veszélyeztetése nélkül újbóli hevítés­sel kiküszöböljük. A katóda és a hozzátartozó talapzat be­forrasztása csak a.fő forrasztási folya­mat bevégződése után történik. Hogy emellett a katóda és a Wehnelt-henger között helyes távolságot kényelmesen le­hessen beállítani, a katóda pl. a kerámiai anyagú D résszel van ellátva, mely a ka­tóda behelyezésekor a Wehnelt-henger belső falához hegesztett E szögletbádo­gokba ütközik s evvel a katódát a meg- 70 kívánt helyzetében rögzíti. Az 5 talapzat forrasztási felülete oly kicsi és oly mesz­szire van a póprétegtől, hogy annak be­forrasztásakar a pépréteg nincs veszélyes felhevülésnek kitéve. 75 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents