124096. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitos kondenzátor
Megjelent 1940. évi július hő 15-én. MAGTAB KIEÍ1TI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 124096. SZÁM. VII d. (VH/g.) OSZTÁLY. — P. 9235. ALAPSZÁM. Elektrolitos kondenzátor. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég-, Eindhoven-beu (Németalföld). A lejelentés napja 1938. évi január hó 26. Németországi elsőbbsége 1937. évi január hó 29. A találmány elektrolitos kondenzátor, különösen 400 V-nál nagyobb feszül tségjakhez és a találmányt az jellemzi, hogy az elektrolit etilénglikóllt, vizet, bórsavat 5 és egyvegyértékű szerves vagy szervetlen lúgot, pl. ammóniákat és pedig oly összetételben tartalmaz, hogy kb. ugyanannyi glikol és víz van jelen, mimelllett a lúgtaa> talom a többi alkatrészhez képest oly ki-10 csiny, hogy a fajlagos ellenállás 20 C° hőmérsékleten kb. 300 és 10.000 Ohm. cm között van. Az «ammóniák» kifejezést itt és a következőkben az egyszerűség kedvéért az «egyvegyértékű szerves vagy szer-15 vétlen lúg» kifejezés helyett használjuk. Ebben az összefüggésben a leírásban és igénypontban a «kb. ugyaniaranyi» kifejezés azt jelenti, hogy ha x rész glikol melllelft! 100 — x rész vizünk van, x értéke 35 20 és 70 között változhat. Ismeretes az elektrolit oly összetétele, hogy sokkal több vizet, minit glikolt tartalmaz. Ez az összetétel azonban szárazelektrólitkondenzátoir előállításához való 25 nyersanyagara vonatkozott és annyi lúgot tartalmazott, hogy ez az elektrolit csupán kisebb üzemfeszültségekhez alkalmas. A szikrafeszültség 60 C° hőmérsékleten 300 V. A találmány célja oly elektrolit össze-30 tétele, melyben több1 előny egyesül, még pedig egyebek között, hogy a szikrafeszültíség nagy, úgy hogy az elektrolit 350 V feletti üzemíeszültségekhez alkalmas, hogy továbbá kikristályosodott alkatrészek nem 35 keletkeznek és a tudvalevőleg; tiszta kapacitási é,s ohmos ellenállás soros kapcsolásának tekintendő kondenzátorban a veszteséget okozó ú. n. sörosellenáliás kicsiny, A találmány szerinti elektrolit igen fontos előnye továbbá, hogy a hőmérsékleti függő- 40 sége sakkal kisebb, mint az eddig ismert elektrolitoké. A nagyfeszültségű célokhoz alkalmazott elektrolitoknak áílitalában igen magy hőmérsékleti függőségük volt. Az elektrolit fajlagos ellenállása szabahőmér- 45 séiklsten (azaz kb. 15 C° hőmérsékleten) sokszor az 50 C° hőmérsékleten való ellenállásnak 7—lOnszerese volt. (Az elektrolitoknak tudvalevőleg negatív hőmérsékleti együtthatójuk van.) Minthogy a konden- 50 zátoroknak sokszor 50—60 C° hőmérsékletű üzemhez alkalmasoknak kell! lenniök, ezen a hőmérsékleten az elektrolit fajlagos ellenálMsámiak oly nagynak kell lennie, hogy a csúcsfeszültségnél szikra- 55 jelenségek még fel ne lépjenek. A gyakorlatban a hőmérséklet rendesen kevéssel nagyobb a szobahőmérsékletnél és mindenesetre a kondenzátornak szükség esetén szobahőmérsékleten és még ezen a Ihomér- 60 sékleten alul is használhatónak l&elll lennie. Minden további nélkül nyilvánvaló, hogyha az említett, ismert elektrolitot használjuk, a fajlagos ellenállás igen nagy, még pedig az 50 C° hőmérsékleten fellépő eltoiállás^ 65 nak kb. lO-szerese. Ez a fajlagos ellenallás elektrolitos kondenzátorban igen nagy sorosellenállást ad, meliy a kondenzátor villamos tulajdonságait hátrányosan befolyásolja. Ha a kondenzátor tiszta kapacita- 70 sával sorba eülenálllást kapcsolunk, az a veszély adódhat, hogy a kondenzátoir teljesítményi tényezője meg nem engedhetően nagy értékűvé (tg ó nagyobb, mint 0.3)
