124058. lajstromszámú szabadalom • Fénytompító eszköz járművek, különösen gépjárművek lámpáihoz
Megjelent 1940. évi július hó 15-én. IAGYAK KI ^ LYI mSl SZABADALMI1 BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 124058. SZÁM. Il/d. (XX/a/2.) OSZTÁLY. — T. 6264. ALAPSZÁM. Fénytompító eszköz járművek, különösen gépjárművek lámpáihoz. Tóth Miklós oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi október hó 14. A légvédelmi intézkedések által előírt „csökkentett világítás" ideijén a géperejű járművek fényszóróit úgy kell ernyőizni, hogy azokból csak annyi fény lépjen ki, 5 amennyi a lelassított menetsebességgel való közlekeléshez még épen elegendő. Evégből a járművek fényszóróit színes, szövettel vagy papirossal vonják ibe, mely a fény egy részét átbocsátja. Kitűnt, hogy 10 ez az intézkedés nem megfelelő, mert az ekként tompított világítás mellett a járművek lámpái szórt fénnyel világítanak, még pedig minden oldalra, tehát felfelé is, úgyhogy a csökkentett világítás esetén 15 uralkodó általános sötétségben az ily fényforrások többezer méter magasságiból is jól felismerhetők, anélkül, hogy a szórt fény a vezetéshez szükséges elegendő világítást adna. 20 Az ily fényszórók rendszerint váltakozva bekapcsolható kétféle fényforrással vannak felszerelve, melyek közül az egyik a távvilágításra való és úgy van elrendezve, hogy annak fényét a parabolatükör az út-25 testtel nagyjából párhuzamos fénynyalábban távolba, a másik pedig úgy, hogy annak fénye a parabolatükörnek csak felső részére esik és az e fényt rószútos irányban a jármű elé, a talajra vetíti. Ez 30 utóbbi esetben a fényszóró mint úgynevezett ködlámpa világít. A találmány szerinti fényellenző ernyő ily fényszórókhoz készült és lényege a fényszóró fénykibocsátó nyílása, előtt el-35 rendezett, egymás fölött fekvő, legalább is felfelé ernyőzött két fénykibocsátó csatorna, melyek közül az egyik a fényszóró fénykibocsátó nyílásának felső fele, a másik annak alsó fele előtt van elrendezve, mimellett a fényszóró fénykibocsátó nyí- ao lásának a fénycsatornákbni kívül felevő részét átlátszatlan ernyő fedi. Így távfény bekapcsolásakor a fény mindkét csatornán egyforma mértékben, a ködlámpa bekapcsolásakor túlnyomórészt a felső 45 csatornán esik ki. Hogy a fénycsatorna szabad nyílása felfelé jól ernyőzve legyen, a csatorna felül fekvő falát hosszabbra készíthetjük, mint az alul fekvőt. Minél hosszabb a fény- 50 csatorna és minél kisebb annak keresztmetszete, annál messzebb éri a kilépő fény a talajt. Ugyanezt a célt a találmány értelmében azzal is elérhetjük, hogy a fénycsatornát vízszintes válaszfalakkal 55 rekeszekre osztjuk. Ez esetben az előbbi kivitelnél rövidebb csatornát is alkalmazhatunk. Ha azt kívánjuk, hogy a fénycsatornából oldalirányban minél kevesebb fény 60 lépjen ki, például, hogy a jármű közelében fekvő útmelletti tárgyak fényt ne kapjanak, úgy evégből a fénycsatornát függőleges válaszfalakkal osztjuk rekeszekre. A vízszintes és függőleges válaszfalak 65 a fénycsatornában együttesen is alkalmazhatók. A találmány szerinti fénytompító eszközt célszerűen tígy képezzük ki, hogy ,a fénycsatorna, illetőleg a fénycsatornák 70 keresztmetszete együttesen a lámpa ablakfelületének mintegy 1/10—2/ 10 részét teszik ki, míg az ablak többi részét az ernyő teljesen elfedi. Az ernyőt célszerűen szövetből készít- 75 jük és a lámpa ablakán, mint huzatot, erő-
