124036. lajstromszámú szabadalom • Ráfutó fék hátrameneti működtető szerkezettel gépjárművek pótkocsijaihoz
2 12403«. A találmányt bővebben a csatolt rajzon ábrázolt példaképeni kiviteli alak leírása kapcsán ismertetjük. ..,,.. A csatolt rajz teherautók pótkocsijai-5 ná! általánosan használatos ráfutó fékberendezéssel 'kapcsolatban szemlélteti a találmány példaképeni foganatosítási alakját. Az ábra a járómű középvonala menti részbeni metszet. 10 A gépes kocsi vagy vontató jármű a pótkocsi (1) alváztartójához vagy forgózsámolyához kapcsolt úgynevezett húzó-, illetve vonóháromszög révén vontatja a pótkocsit, mely vonóháromszög (2) rudaza-15 tainak találkozásában alkalmazott (3) vonóhüvelynek adja át a (4) vonórúd révéin a vonóerőt. A (4) vonórúd (5) furata a vontató jármű vonóhorog j álhoz kapcsolható, míg annak másik végéhez a (6) 20 gyűrű van erősítve, mely (6) gyűrű és a (3) vonóhüvely között a rángatás csillapítása véglett a (7) rugó van elhelyezve. A (4) vonórúd a (8) csőben folytatódik, egyben a ráfutó: féket működtető1 erőt köz-25 vetíti, valamint a vészfék számára való (9) fékrugót és azzal kapcsoolatos szerkezeti részeket is magában foglalja. A (8) csövön lenghetőien van ágyazva a vészfék működtetésére való (10) emel-3<J tyűkar, melynek (10a) akasztókarja a (9) fékrugó felhúzott állapotában a fékrugó nyomóieszültséige ellenében rögzíti a (11) pecek révén a fékrugó erejével terhelt (12) rudat, mely az állítási lehetőség miatt 35 csavarmenetes (13) rúdban folytatódva a (14) karral van csuklós kapcsolatban, mely (14) kar az (1) alvázon elforoghatóan ágyazott (15) tengely révén adja át mozgását a (16) kar és (17) huzal közvetítésével a 40 (18) fékkarnak. A (19) fékdob csak vázlatosan van ábrázolva. A (14) karhoz csuklósan kapcsolódó (20) rúd, amennyiben a pótkocsi Összes kénekéit fékezni kívánjuk, úgy a hátsó kerekeik 45 fékeinek működtetésére való és a (14) kar mozgását közvetíti a hátsó kerekek fékezése számára. A pótkocsi fékberendezéséhez a gépesvagy vontató járómű vezetőjétől, úgy mint 50 eddig is, az egyetlen egy (21) kötél, illetve húzóerőt közvetítő szerv van hátravezetve, melynek egy pontjához a (22) rugó van erőlsítve, mely rugó a másik végével a (23) karhoz van kötve. A (23) kar-55 ral egy darabból készítve vagy azzal szilárdan összeerőlsítve a (6) gyűrűn lenghebőlein ágyazott (24) kengyel, az úgynevezett hátrameneti akasztókengyel van elrendezve, melyek együttesen a hátramenet bekapcsolására valók eddig is, mert ha 60 a (23)„kart a rajzgin, pont-vonallal ábrázolt (23a) helyzetbe forgatjuk, akkor a (24) kengyel a (3) vonóhüvelyhez szilárdan erősített (25) akasztóba akad bele és ezután, ha a (4) vonórudat hátrafelé, tol- 65 juk, akkor az a (6) gyűrű, (24) kengyel és (25) akasztó révén átadja mozgását a (3) vonóhüvelynek, illetve a vonóhároimszögnek és így hátrafelé tolja a pótkocsit is. 70 Ezideig a (21) vészfékkötél csak a vészfék működtetésére való (10) emeltyűkarhoz volt kapcsolva, melyet ha a (26) rugó húzófeszültsége ellenében meghúztak, akkor a (10a) akasztókar felszabadította a 75 (11) peckel és a (9) fékezólrugó ereje az ismertetett ercjművi mozgásátvivő szervek révén működtette, illetve behúzta a féket. Egyéb szerepe a (21) Vészfékkötélnek ezen kívül csak annyiban volt, amennyiben a 80 vontatójárómű és a pótkocsi között szakadás (pl. vonóhorog szakadása stb.) következeit be, mert az ennekkövetkeztében a (21) kötélre ható hirtelen húzás, illetve rántás kiakasztotta a (10a) akasztókart és 85 működtette a vészféket. A vontató jármű és pótkocsi közötti kapcsolat elszakadását, mint rendkívüli körülményt azonban a régi és a találmány alkalmazása alapján végrehajtható műkő- 90 dési folyamatok összehasonlításából kiveszszük, mert a vészfék működése tekintetében különbség nem áll fenn. A találmány abban van, hogy a (21) vészfékkötél vagy a vészfék eddigi működ- 95 tetésére alkalmazott húzóerőit közvetítő szerv (pl. lánc, huzal, drótkötél stb.) és a hátrameneti (23) emeltyűkar, illetve a (24) akasztókengye! között kapcsolatot létesítettünk, amely kapcsolat célszerűen tu- 100 galmas lehet, miinek követ kéziében a vészfék (21) kötelét kissé meghúzva, a (22) rugó révén (23a) helyzetbe lendítjük a (23) kart és így a hátrameneti (24) kengyel ráakasztódik a (25) akasztóra, minél- 105 fogva ezután a vontatókocsi hátratolatható. A vezető tehát a hátramenetet helyéről való eltávozás, valamint külön kezelői személy és helyszíni beavatkozás nélkül bekapcsolhatja, majd újból előre, ill- HC letve haladási irányba menve a (27) rugó a (24) akasztókengyelt, minthogy a (7) rugó a vontatás következtében összenyomódott, a (25) akasztóról felemeli, illetve kiiktatja és a pótkocsi akadálytalanul vontat- llf ható tovább.
