124019. lajstromszámú szabadalom • Eltérítővezérléses elektronsugárcső

Megjelent 1Ü4Ö. évi július hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^£B|É SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 134019. SZÁM. Vll/d. (Vn/j.) OSZTÁLY. — I. 4037. ALAPSZÁM. Eltérítővezérléses elektronsugárcső. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég, Újpest. A bejelentés napja 1939. évi március hó 2<\ Németországi elsőbbsége 1938. évi március hó 29. A találmány olyan elektroncső, melynek egy vagy több elektronsugárnyalábja eltérítőszervekkel, azaz irányának megváltoztatása útján, vezérelhető és célja az ilyen csöveknél fellépő néhány olyan hátránynak kiküszöbölése, rnelyek az f* 'yen csövek erősítési célokra való alkal-P iiazását igen megnehezítették. Ismeretes, hogy villamos váltófeszültségek erősíthetők oly módon, hogy velük ilektronsugár irányát eltérítőszervek seélyével akként befolyásoljuk, hogy a ugar bizonyos időpillanatokban egyik, nás időpillanatokban pedig másik felfogóílektródára csapódjék fel. Az erősítendő .'észültségét az erre alkalmas cső eltérítőszerveire kapcsolva, a cső egyik felfogclektródájának áramkörébe kapcsolt munkaellenállás sarkain az erősített fezültséget kaphatjuk. Ezen az ellenálláson • cső anódárama folyik át és a csőnek hez kapcsolt, illetve kapcsolandó fel> ^elektródáját alantiakban röviden Buiikaanódának fogjuk nevezni. Ha az ilyen ismeretes erősítőcső tiiunamódját, illetve hatékonyságát az ismetes, tértöltésvezérlésű árnyékoltrácsú .övekével hasonlítjuk össze, következőket állapíthatjuk meg: Ha az eltérítő*? szervek megfelelő méretezése és elrendezése útján sikerül is a cső eltérít övez érlésének érzékenységét, azaz a cső meredekségét olyan nagyértékűre fokozni, mint amilyen értékek jó tértöltésvezérlésű 5 csöveknél elérhetők, az eltérítővezérléses csőnek még mindig az a hátrányos tulajdonsága lesz, hogy belső ellenállása lényegesen kisebb, mint a megfelelő tértöltésvezérléses árnyékoltrácsú csőé, és így az eltérítővezérléses csővel még sem lehet 40 a tértöltésvezérlésű csővel megvalósítható nagymérvű erősítést elérni. Ezzel a hátránnyal szemben azonban az eltérítővezérléses csőnek megvan az a nagy elvi előnye, hogy az elektronokat benne nem 45 fékezzük le, hanem csak az egész elektronsugarat térítjük el, szögmértékben mérve csekély mértékben. Ennek folytán tehát az ilyen csőnél elkerüljük a tértöltésvezérléssel járó elektronfelhők keletkezését, 50 melyek nagy rezgésszámú váltófeszültségek erősítésekor többrendbeli hátrányok forrásai. Ezek a hátrányos jelenségek különösen a jelenleg használatos keverőcsöveknél, például hexodáknál és októ- 55 dáknál lépnek fel. Az ezeknél a csöveknél a második (azaz a katódától távolabb fekvő) vezérlőráccsal foganatosított elosztóvezérlés ugyanis nem eltérítővezérlés, mert e vezérlésnél adott esetben az elek- fio tronsugarakat teljes megtorpanásra, illetve visszafordulásra kényszerítjük. Ennek folyományaként különböző ismeretes hátrányos jelenségek mutatkoznak és ezek az okai annak, hogy az ilyen csövek 65 már például a távolbalátásnál használt rövid hullámhosszaknak megfelelő rezgésszámú feszültségek erősítésére, főleg nagy sávszélességek esetén, nem alkalmasak. 70 A találmány olyan elektroncső, mely az eltérítővezérlés előnyeinek megtartása mellett a tértöltésvezérlésű árnyékoltrácsú csövek nagy erősítési tényezőjével