124007. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisülési készülék és ezzel felszerelt berendezés

124007. bevezető huzal útján a vezérlő elektródához kellő feszültségek vezethetők. A (31) vezérlő vagy rácseiektródát az anód veszi körül, melynek hossztengelye 5 a rácsetektróda hossztengelyével egybe esik. Az anód több egyenes, egymással párhuzamos (34) huzalból vagy rúdból áll, melyek mindegyike a 2. ábra szerint előnyösen olyan sugáron fekszik, amely a 10 gyorsító elektróda egymás után következő (28) huzalai és a vezérlő rács megfelelő (31) huzalai között levő távolságot felezi. Az anód (34) huzalai vagy vezetői a (17, 19) és. (20) szigetelő tárcsák egyte eső. nyí-15 lásain mennek át. A (34) huzalokat vagy vezetőket a (20) szigetelő; tárcsán eliheilyezett (35) fémszalag vagy gallér egymással villamosan köti össze. Az anód az egyik (13) érintkezési pecekkel és az egyik 20 (34) vezetővel: vagy huzallal összekötöillt (36) bevezető huzal útján külsIS áramkörrel köthető össze. Az anódot segédelektróda veszi körül, amelynek hengeres (37) része és átmérő 25 irányban egymással szembenfekvő két (38) szárnya van, amelyek például forrasztás útján a (15) tartó huzalokon vagy rudakon rögzíthetők. A készülék működése közben a (22) katód 30 és a (31) vezérlő rács között a 6. ábra szerinti bevezetési áramkör fekszik, amely a (39) műhálózatot és a (31) vezérlő rácsnak negatív el őfészültségét adó forrást, például (40) telepet tartalmaz. A (41) kimenő 35 áramkör kellő (42) ellenállással párhuzamos, összeköttetésben áll. A (42) ellenállás az anódnak pozitív feszültséget adó forrással, például (43) teleppel soros kapcsolásiban a (22) katód és a (34) anód 40 között fekszik. A (28) gyorsító elektróda a (43) telep oly közbenső pontjával köthető össze, hogy a katódhoz képest pozitív feszültsége' az anód feszültségéinél kisebb. Az egyes elektródákhoz vezetett áil-45 landó feszültségeket úgy választjuk, hogy a kálódtól kisugárzott elektronok a (34) anódhuzalokoin összegyűjtött nyalábokba, tömörülnek. A 6. ábrában nem ábrázolt (37) segédelektród közvetlenül a katóddal 50 köthető össze és a katód feszültségével azonos feszültséggel működtethető. Amint az előzőikben említettük, ha a vezérlő rácseilektródia feszültsége kevésbé negatív lesz, az anódáram először növeke-55 dik, azután csökkein és ezt követőliqg ismét növekedik. A ,3. ábra szerint a vezérlő rácselektróda feszültségének az (A) és (B) értékek között levő értékeinél, amint ez a feszültség kevésbé negatívvá válik, az anódáram a lehetséges legnagyobb (c) értékig 60 folytonosan növekedik. Amint a rácsfeszültség negatív értéke a (B) és (C) értékeik között még tovább csökken, az anódáram a lehetséges legkisebb (a) értékre csökken. A vezérlő rácsfeszültség negatív értékének 65 a (C) és (0) értékek között való további csökkenéséivel az anódáram az (f) értékig növekedik. A 3. ábrában ábrázolt meredekségi görbében jelentkező (c, a, f) behajlás kelet- 70 kezesét, véleményünk szerint, a következő megfontolások magyarázzák, amivel azonban a találmány terjedelmét nem kívánjuk korlátozni. A 4. ábrában az (1, 2) és (3) körök (q) töltésű elektronokat ábrázol- 75 nak, melyeket az, ábrában nem ábrázolt katód egymástól, bizonyos távolságokban fekvő részei sugároznak ki és amelyek az anód, a gyorsító elektróda és a vezérlő elektródáik vagy rácsok feszültségeinek ha- 80 tására egyenlő (v) sebességgel haliadnak a (34) anódhuzal felé. Az (1) elektron a (34) anódhuzal hossztengelyére merőleges (M) pályán halad és így közvetlenül a (34) anódhuzalboz árani- 85 lik, amivel az anódáramot növeli. A (2) elektronnak ugyanolyan töltése és sebessége van, minit az (1) elektronnak, azonban az, (N) pályán halad, amely a (34) anódhuzal tengelyétől (d,2) távolságiban 90 van és a (2) elektróda az említett pályán törekszik az anód felé. Amint ez az elektron az anódhuzalhoz közeledik, az anódfeszültségtől eredői, az (N) pályára merőleges eríaíeljes elterelő erő behatása alá 95 kerül. A (2) elektron tehát például az (NI) vonallal ábrázolt ívalakú pályán halad tovább és az adott eset szerint a (34) anódhuzalhoz juthat. A (3) elektron a (P) pályán halad, 100 amely az anód tengelyétől (d3) távolságban fekszik és a (3) elektron az említett pályán törekszik az anód felé. A (d3) távolságban az anódfes.züitségtől eredől elterelő erő kisebb, mint a (2) elektronra 105 ható erő. A (3) elektron tehát a (Pl) vonallal, részben ábrázolt ívalakú pályán halad és esetleg az anódhoz jut. A katódtói kisugárzott bizonyos elektronok sebességié és az elektronokra ható el- 110 terelő, erlő! olyan lehet, hogy az eredő röpítő eiria és az elterelő erő megközelítőleg egyenlő. Ezek az elektronok tehát a (34) anódhuzallal központos körpályákon haladnak, amint azt az 5. ábrában a (Pl) 115 és (P2) vonalakkal ábrázoltuk és az anódhuzalok körül elektron-ellenzőt alkotnak.