123981. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tömlővezetékekből a tisztavízvezetékbe való szennyvíz-visszaszívás megakadályozására

Megjelent 1940. évi július hó 1-én. MÁöf AR KlßiLYI W^SM SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133981. SZÁM. XXI/a. OSZTÁLY. — «7". 4046. ALAPSZÁM. Berendezés tömlővezetékekből a tisztavízvezetékbe való szennyvíz-visszaszívás megakadályozására. • Junkers & Co. G. m. fo. H. cég, Dessau. A bejelentés napja 1939. évi április hó 7. Németországi elsőbbsége 1938. évi április hó 14. A találmány olyan berendezés, amelynek: segítségével szennyvíznek a tisztavízvezetékbe való visszaszívását megakadályozzuk. Ilyen visszaszívás, pl. mosóüst, 5 fürdőkád vagy mosómedence tartalmának visszaszívása mindig akkor következheiik be, ha a használati helyet olyan'tömlő, pl. zuhanytömlő stib. segítségével töltjük- meg, amelynek szájnyílása a szennyvíz szintje 10 alá merülhet. Ha most nyitott csap mellett az emelkedő vezeték mélyebben fekviő! helyén a tisztavíz-hozzáfolyást elzárják és ezenkívül valamely mélyebbbein fekvő csapot nyitnak, akkor az emelkedő vezeték 15 kiürül és szívócső-hatás lép fel, aminek következtében a szennyvíz tartányából elszívódik és így a íisztavízvezeitékbe jut. Ennek megakadályozására alkalmazták már olyan szellőztetiőszelepeket, amelyeik 20 szívóhatás felléptekor a vezetékekbe levegőt engednek belépni, úgyhogy a szívócsiőlhatás megszakad. Az ilyen berendezésnél azonoatn az a veszély áll fenn, hogy például előzetesen a szennyvízbe merült zu-25 hanytömlő felemelésekor az abban '. léviől szennyvíz a vezetékbe visszaáramlik és így légoszlop keletkezését megakadályozza. A továbbiak során ezért azt javasolták, hogy a Idáramlási vezetéket a tömlő szájnyílá-30 sával • elérhető legmagasablb helynél mia[igasabb szintig vezessék és ä szellőzteiictezelepet e legmagasabb helyen helyezzék el. Az ilyen berendezés azonban pl. alacsonyabb terekben nehezen helyezhető el, sok 85 helyet igényel és előállítása drága. Egyszerű szellőztetiólszelep helyett ajánlották már az u. n.. «esőmegszakító» alkalmazását is, amelynél egy visszacsapószelep a tisztavízvezetéket a használati helytől rit• zárja, mihelyt az emelkedő vezetékbe i szí- 40 vóhatás lép fel. Ezek a visszacsapószelepek azonban nagyon megbizihatatlanok, mert állandóan víziben fekszenek és így elkérgesednek. A találmánnyal e hátrányokat elikerül- 45 jük. A találmány az, hogy a szeUőztettő!szelep és a használati helyhez vezető öszsaekötővezeték, például zuhany tömlője közé tartány van iktatva, amelynek térfogata az azt követő tömllötvezetéik térfo- 50 gatával legalább egyenlő. Ilyen közhensőtartány alkalmazásával elérj ük, hojgy a szennyvíz, amely szennyvízzel töltött ós a magasba felemelt tömlőből visszaáramolhatnék, legfeljebb a közbenső- 55 tartányba juthat, amely az tegész szennyvízmennyiséglöt felveszi és ezzel megakadályozza, hqgy a szennyvíz a csőszellőlzjtető csatlakozási helyén túl olyan vezetékrészekbe jusson, amelyeikben a tisztavízveize- 60 ték kiürülése esetén szívóhatás lép fel. A rajz a találmány példaképeni kiviteli alakját mutatja. A rajzon az 1. ábra vízvezetéket mutat a találmány szerinti, vízcsappal kapcsolatos berende- 65 zéssel; a 2i ábra a vízcsap és az abba beépített berendezés metszete nagyított léptfcékbetn. A rajz szerinti vízvezeték-telep a (11) főelzárószeleppel felszerelt (10) emelkedlől 70 vezetékből áll, amelyre például egyik alsó emeleten a (12) csap és e felett fekvő emeleten a (14) fogantyús (13) vízcsap van rákapcsolva. A (13) vízcsaphoz a/15) csődarab és a (16) T-darab útján a (17) 75 szellőztetlcfezelep csatlakozik. Ez utóbbihoz