123974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás háncsrostok fehérítésére
Megjelent 1940. évi július hó 1-én. MAGYAR KIKALYi ||B||fí SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133974. SZÁM. IV/h/1. (XIV/a/l.) OSZTÁLY. — JP. 8622. ALAPSZÁM. Eljárás háncsrostok fehérítésére. I. G. Farbeniudustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1939. évi január hö 21. Németországi elsőbbsége 1938. évi február hó 25. Háncsrostoknak, kiváltképpen lennek vagy kendernek, fonál, csévetestek és szövetek alakjában való fehérítésére eddig ismeretes eljárások azt a célt szolgálták, 5 hogy a rostanyagot lehető legkisebb súlycsökkentéssel és a eellulózarost megkárosítása nélkül megtisztítsák és fehérítsék. Kedvező fehérítőhatás elérésére, az anyag sajátos természete miatt, sorozatos forrázó 10 ós oxidáló fürdőket kell alkalmaznunk. Ajánlottak, bizonyos sorrendben, forrázófürdő után savanyú klórfürdőket, amelyeknek pH értéke 5-nél kisebb és azután következő lúgos forrázófürdőket, hogy 15 így kisebb fehérítés! fokok mellett, pl. szalmatartalmú kócfonalak kezelésénél teljes szalmamentességet érjenek el. Mindeme fehérítési eljárások sok időt vesznek igénybe; azonkívül a tiszta lúgos 20 oxidáló fürdőkkel (liipokloritíürdőkkel) dolgozó eljárásoknak az a hátrányuk, hogy a rost szilárdságát lényegesen lerontják. Azt találtuk, hogy az eddig ismertté 25 vált fehérítési eljárások összes részelőnyei egyesíthetők, ha az anyagot forrázófürdő után először lúgos oxidáló fürdőkben, előnyösen hipokloritfürdőkben és csak azután kezeljük, esetleg forrázófürdök közbeikta-30 iásával, savanyú klórozóifürdőkben, vagyis 5-nél kisebb pH értékű savanyú klórfiirdőkben. Kitűnt, hogy előzetes kezelés gyengén lúgos oxidáló fürdőkben, pl. hipoklorit-35 fürdőkben, közvetlenül forrázófürdő után, az áru fehérségi fokát lényegesen megjavítja anélkül, hogy a rostokban kárt tenne. Ez teljesen meglepő, mert lúgos oxidáló fürdők, nevezetesen hipokloritfürdők, a tiszta cellulózarostok szilárdsá- 40 gát lényegesen rontják. Nyilván a lúgos oxidálófürdők az előfázisban alkalmazva csak az anyag természetes festékanyagára hatnak fehérítőén, míg a. még nagymenynyiségben jelenlévő tisztátlanságok a cel- 45 lulózarostot megtámadástól védik. Az alkalmazott lúgos oxidálófürdők után a találmány értelmében következő savanyú klórfürdőkben a ligninanyagok klórozódnak, úgyhogy a klórligninnek ol- 50 dására ismeretes oldófürdőkkel, pl. lúgos fürdőkkel való kezelése után, szalmamentes anyagot kapunk. Mind a lúgos hipokloritos kezelés, mind a savanyú klórozás után következő lúgos forrázófürdök, cél- 55 szerűen oxidáló anyagot, kiváltképpen peroxidot tartalmazhatnak. A leírt eljárással világosabb fehér szín érhető el, mint bármely ismeretes fehérítési eljárással, pl. %-es fehérítés mellett, 60 az áru teljesen szalmamentes, súlyvesztesége a legkisebb és a rost szilárdsága megmarad. Ennek az eljárásnak még az az előnye, hogy a fehérítési idő lényegesen megrövidül. A leírt eljárásra, ha kivé- 65 teles esetekben a fehérítés még nem volna elegendő, természetesen mégegyszer további oxidáló kezelés következhet. Szükség esetén, pl. különösen tisztátalan rostanyagnál előnyös, ha a munkamenetben 70 egyes vagy több egymásra következő ke zelési szakaszt megismétlünk. Példák: 1. 550 kg 14-es kócfonalat 5.5% kalcinált szódával 2 óra hasszat forrázunk; közvet- 75 •
