123846. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó
V438<lii. 3 (27) részből valaminő szög, pl. derékszög alatt kinyúló (28) perem- vagy terelőrésze és (29) ellenző- vagy ernyőzőrésze van, amely a (27) darabból ferdén nyúlik 5 ki. Mindegyik (18) katóda belső, vagyis az 5. ábrán jobboldali felülete és előnyösen csupán a (27) rész felülete úgy kezelhető vagy vonható be, hogy könnyen és nagyszámban bocsásson ki szekundérso elektronokat. Ezek a felületek például úgy kezelhetők, hogy ezüstöt, céziumoxidot és kevés szabad céziumot tartalmazó bevonatot vagy matricát létesítsünk, amelynek jó szekundérelektronső kibocsátó tulajdonsága van. A (18) katódákat egyenként a (14) függőleges tartók vagy karok között merev (30) drótok vagy rudak tarthatják, amelyek a katódákkal szilárdan összefő függnek és végeik a karokban vagy függőleges tartókban lévő nyílásokba nyúlnak. Előnyösen a (18) szekundér- vagy segédkatódák oldalai kapcsolódnak a szigetelőkeret karjaival. Amint a 2. és 6. ábrán ÍÍ5 világosan látható, a (182 , 18*) és (18 6 ) segédkatódák középső (27) darabjai lényegileg egy síkban feküsznek és a (181, 183 ) és (185) segédkatódák a (27) közbülső darabjai szintén lényegileg egy síkban so feküsznek és párhuzamosak a szembenfekvő katódák (27)-darabjaival. A (18) szekundér- vagy segédkatódákkal a villamos összeköttetés a (31) vezetékek révén létesíthető, amelyek áthatolnak a (13) 35 tárcsán és amelyek mindegyike egyik végén a megfelelő katódával kapcsolódik, másik vége pedig a (12) összenyomott részben ágyazott (32) vezetékkel kapcsolódik. to A (17) anóda vagy gyüjtőelektróda, amely szintén fémlemezből vagy -sávból készülhet, keresztmetszetben lényegileg V-alakú és egyik fala a 2. és 6. ábrán látható módon a (186) szekundér- vagy 45 segédkatóda (28) perem- vagy terelőrészével szomszédos és párhuzamos, másik fala pedig a (18 s) szekundér- vagy segédkatóda (29) ernyőző- vagy ellenzőrészével lényegileg párhuzamos. A (33) merevfém-50 drótok vagy rudak, amelyeknek vége a • (14) karok nyílásaiba illik, 8(17; anódával vagy gyüjtőelektródával szilárdan függnek össze és ezt az elektródát a szigetelőkereten helybentartják. A (33) drótok 55 vagy rudak egyike a (34) dróttal függ össze, amely a maga részéről az egyik (32; vezetékkel kapcsolódik, amelynek segítségével a (17) anódával vagy gyüjtőelektródával villamos összeköttetés létesíthető. 60 Az elektronsokszorozó működése közben mindegyik (18) szekundér-vagy segédkatódát a közvetlenül előtte lévő katóda potenciáljánál magasabb pozitív potenciálon tartjuk. így pl. a (181) szekundér- 65 vagy segédkatódának a (15) primérkatódához viszonyítva pozitív 100—150 volt nagyságrendű potenciálja lehet és minden egyes további (182 —18 6 ) szekundérvagy segédkatóda a közvetlenül előtte 70 lévő katóda potenciáljához viszonyítva, pozitív, 100—150 volt nagyságrendű potenciállal működhet. A (17) anóda-, vagy gyüjtőelektróda potenciálja a (186) szekundér- vagy segédkatóda potenciál- 75 jához viszonyítva pozitív és 100—150 volt nagyságrendű lehet. A katódák potenciáljait a 6. ábrán látható módon (35) ellenállást és megfelelő áramforrást, pl. (36) egyenirányítót tartalmazó potenció- 80 méterből vagy feszültségosztóból vehetjük, amikoris a katódák a (35) ellenállás egyenlő távolságokban elhelyezett elvezetéseivel kapcsolódnak. Az anóda vagy gyüjtőelektróda potenciálját valaminő 85 áramforrásból, pl. a (37) telepből vehetjük. Ha a (15) primérkatódát gerjesztjük, vagy aktiváljuk, pl. a (38) fényforrásnak változó intenzitású és a (15) katóda kezelt 90 vagy bevont felületeire koncentrált fénynyalábjával, akkor e felületekből elektronáram indul ki. A (181) szekundérvagy segédkatóda potenciáljának hatására ezek az elektronok e segédkatóda 95 belső felülete felé repülnek és arra ütköznek, amint azt a 6. ábrán látható nyíl mutatja. A (16) terelő- vagy koncentrálóelem, továbbá a (15) katóda (20) és (21) része olyan mezőtényezőket létesít, ame- 100 lyek elősegítik a (15) katódából kiinduló elektronok koncentrálását a (181) szekundér- vagy segédkatódára és egyúttal ernyőzik is ezt az elektronáramot a (10) edényen kívül lévő mezőktől, továbbá az 105 edény falain lévő töltésektől. A (18 1) szekundér- vagy segédkatódára ütköző primérelektrónok igen nagy menynyiségben szakítanak le szekundérelektronokat e segédkatóda kezelt vagy be- no vont belső felületéről. A (18 1) katóda belső felületének a megelőzőekben leírt kezelése vagy bevonása folytán a segédkatódából kiinduló szekundérelektronáram többszörösen na- 115 gyobb, mint az arra ütköző elektronáram,
