123823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különösen papírgyártási célokra alkalmas cellulóza előállítására tengerikóróból és szalmafélékből
Megjelent 1940. évi június hó 1-én. MAGYAR KIKÍLY1 #33» SZABADALMI BIB.ÓSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 123823. SZÁM. IV/h/1. (XIII/a.) OSZTÁLY. — I). 3030. ALAPSZÁM. Eljárás különösen papírgyártási célokra alkalmas cellulóza előállítására tengerikóróból és szalmafélékből. Dorner Béla vegyészmérnök, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi január hó 14. Ismeretes, hogy tengerikóróból (a terméstől megfosztott száraz tengeriszárból és levelekből), továbbá száraz szalmafélékből és füvekből, pl. eszpartófűből S erőművi feltárást (aprítás, tépés, foszlatás) követő vegyi feltárással (főzés, vegyszerek alkalmazása, nyomás alatt) és rákövetkező fehérítéssel, különösen papírgyártásra alkalmas cellulóza állít-10 ható elő. Az eddigi eljárásoknál a vegyi feltáráshoz legtöbbnyire maróalkálit, különösen marónátront használtak. A kapott cellulóza papírgyártásra alkalmas volt ugyan, de a feltárás tökéletlensége 15 következtében nem volt kellően homogén. Különösen a parenhímsejteket nem sikerült kellő mértékben feltárni és a feltárt cellulózarostok közül eltávolítani és ennek az volt a következménye, hogy a nem 20 teljesen feltárt és a cellulózarostokból tökéletlenül elválasztott parenhímsejtek a papirosban csomókká álltak össze. A találmány szerinti eljárás az erőművi és a vegyi feltárás tökéletesítésével egy-25 részt a gyártási folyamatot gazdaságosabbá teszi, másrészt a kiindulási anyagot oly tökéletesen feltárja, hogy a parenhímsejtek porrá válnak és a cellulózától nehézség nélkül teljesen elválaszthatók. 30 így olcsóbb eljárással az eddiginél tökéletesebb végterméket kapunk. Az eljárás lényege, hogy a kiindulási anyagot (az alábbiakban példaképen tengerikóróról lesz szó) előaprítás (tépés) 35 után mossuk, ezután megközelítőleg szénaszeru állapot eléréséig előaprítjuk, ezt követőleg hollenderben addig aprítjuk és foszlatjuk tovább, míg a hollender a tengerikóróban levő szerves anyagok nagy részét nyálkás-kolloid 40 alakban, a rostanyagot pedig az ebben a nyálkás-kolloid tömegben úszó szecskaszerű alakban tartalmazza. A nyálkás-kolloid anyagot a hollender szűrődobja kiemeli. Ezt a folyadékot üle- 45 pítéssel és/vagy centrifugálással víztelenítjük. A hollenderben most a rostanyagnak, valamint a parenhímsejtek törmelékének keveréke marad vissza, melyet a főzőbe szállítunk, ahol azt kénes- 50 sav jelenlétében alacsony (pl. 1—2 atm.) nyomáson és rövid ideig (1 y2— 2 óra hosszat) végzett főzéssel vegyi előfeltárásnak vetjük alá. Ez az előfeltárás addig terjedjen, hogy a parenhímsejtek a rost- 55 anyagtól könnyen elválaszthatók legyenek. Ezt az elválasztást, pl. úgy, hogy a rostok és a feltárt parenhímsejtek vízben úszó keverékét mozgó végnélküli szitán vezetjük végig, elvégezzük, úgy, hogy a 60 feltárási folyamat utolsó szakaszát alkotó, klórral végzett végleges feltárásra és fehérítésre már csak cellulózarostok kerülnek. A klóros feltárás után a teljeser feltárt és nagy finomságú cellulózarostol: 65 magában véve ismert módon tovább, pl. papírpéppé dolgozhatók fel és kiváló minőségű papirost adnak. Áz eljárás előnye gazdaságosság szempontjából abban van, hogy a drága maró- 70 nátron helyett a vegyi feltáráshoz kénessavat használunk és ebből emellett c