123768. lajstromszámú szabadalom • Világítócső
2 123768. alkalmazott gáztöltésnek megfelelően, bizonyos színben, a cső világítani kezd. A keletkezett fény színét és erősségét messzemenően befolyásolhatjuk a gáz-5 nyomásnak, az (A) cső anyagának és színének megválasztásával (színes vagy fluoreszkáló üveg, műgyanta), a csövek falvastagságával, továbbá a csőben elhelyezett oly anyagokkal, melyek a fénylő kitermelést fokozzák vagy a fény színét befolyásolják. Megfelelő anyagoknak a cső belső falára vitelével a fényjelenség megindulásánál jelentős szerepet játszó gyujtófeszültség 15 csökkenthető. A (B, C) elektródákhoz vezetendő váltóáram gyújtáshoz szükséges csúcsfeszültsége rendesen annál alacsonyabb lehet, minél nagyobb a váltakozó áram frekcveniája. 20 Az 1. ábra szerinti megoldásnál a (B) és (C) vezetősávok alkotta elektródák az írásjegy (V-betű) egész hosszára terjednek ki. Az elektródák sokféleképen vihetők fel, pl. vezető lakkrétegeknek a csőfalakra 25 felrakásával, a fémnek a Schoop-eljárás szerinti felfecskendezésével, vagy pedig sztaniolbevonatból, vékony huzalból készülnek. Legerősebb a fényhatás a csőfalazaton a (B) és (C) elektródák kör'30 zetében. Valamely felirat vagy ábrázolás létesítésére több csövet párhuzamosan kapcsolunk a nagyfrekvencia-forrásra. A (B) és (C) elektródák a cső belső falán 35 (3. ábra), vagy magában a csőfalban rendezhetők el (4. ábra). Az (A) csövek hátsó falát (5. ábra) tükörbevonattal láthatjuk el, amikoris ez a (C) bevonat már az egyik elektróda -40 lehet, míg a másik (B) elektródát huzal alkotja. Nem feltétlenül szükséges, hogy mindkét elektróda közvetlenül a cső külső felületével érintkezzék, hanem oly meg•45 oldások is lehetségesek, melyeknél a csövek, mint a 6. és 7. ábrák jelzik, az egyik elektródát hordják, míg a másik (C) elektróda valamennyi csőhöz közös ás a csövek mögött fekvő (C) lemezből 50 vagy lapból áll. Oly megoldás is lehetséges, melynél mindkét elektróda a csőtől elkülönítetten fekszik. A cső, aljazat mellőzésével, pl. a 8. -55 ábrán feltünieieíi (D) felfüí ecszlő horgokkal, ."víírííkkc] vf.'y mis efféle szervekkel is kapcsolható a feszültségforráshoz, amikoris vezetősínek helyett szabadon kifeszített vezetékek, hordozók stb. találnak alkalmazást. 60 A 9. ábrán oly cső van feltüntetve, melynél a cső fala (E) mágnessel van összekötve, melynek segélyével a cső a rajzban fel nem tüntetett, több, együttesen a kívánt szöveget, vagy ábrát kiadó 65 cső felvételére alkalmas vezető mágneses aljazathoz tapad. Az elektródák különböző elhelyezésével különböző hatások érhetők el. Ha pl. a fémbevonatok pontosan a cső függőleges 70 középsíkjában fekszenek, akkor az írásjegyek pontosan a körvonalaknál világítanak és az írásjegyek jól olvashatók. A fémbevonatok szélességével a körvonalakkülönböző erősséggel hangsúlyoz- 75 hatók ki és a bevonat megszakításával a cső egyes helyei nemvilágítóvá tehetők. Egy és ugyanazon csőhöz több, egymással párhuzamosan kapcsolt elektróda tartozhat. 80 Ha a csövet fluoreszkáló üvegből készítjük, az üveg fluoreszkáló tulajdonságai különösen akkor érvényesülnek, ha az elektródák közül legalább az egyik közvetlenül érintkezik az üvegfallal. 85 Az (A) cső tetszőleges alakú lehet és nem kell feltétlenül hengeres csőalakú részekből összetettnek lennie. Szabadalmi igénypontok: 1. Világítócső oly kombinációk létesí- 90 téséhez, amelyben minden cső egy írásjegyet (betűt, számot stb.) alkot és a csövek párhuzamosan vannak kapcsolva, azzal jellemezve, hogy az elektródák a csőtengely hossziránya- 95 ban egymással párhuzamosan fekszenek, úgyhogy a gerjesztő villamosmező a csőtengelyhez képest lényegében harántirányú. 2. Az 1. igénypontban meghatározott 100 cső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az elektródákat a cső külső oldalán elrendezett bevonatok alkotják. 3. Az 1. igénypontban meghatározott 105 cső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyik elektróda a csővel érintke; ik, míg a másik elkülönít eilen van elrendezve.
