123705. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hiányzó egyenáramú és kisfrekvenciás alkotók beiktatására villamos változásokba

•i 133 TOS. hogy mindkét ,3(5, 37) cső lényegileg azonos sebességgel kapcsolódik ki, mely cselben a (36) cső kalódja lényegileg állandó potenciálon marad a csövek kikapcsolása 5 alatt. A 3. ábrabeli áramkör különösképen alkalmas távolbalátó rendszerekhez az e. á. komponens visszahelyezésére a szinkronizáló impulzusok csúcsamplitudóival kap-10 csolalhan. Itt feltél élezzük, hogy a szinkronizáló impulzusok pozitív érleműek. Ha negatívok volnának, akkor a váltakozóáramú (17) erősítő és a (46) stabilizáló cső vezérlő rácsa közti vezetékbe reverzáló 15 csövet kellene iktatni. A feltüntelell elrendezést azonban pozitív szinkronizáló impulzusokra szerkesztettük. A (16) cső olyan lelróda, melyben az anódnak elegendő szekunder emissziója van ahhoz, 20 hogy az anódáram negatív legyen azanódpotenciálnak az ernyőpo'.enciálnál kévéssel kisebb ériekéinél, vagyis az anódáramanódfeszültség karakterisztika metszi az alapvonalait. Az ernyőző rácsnak a (47) 2b telepből a kálódhoz képest pozitív potenciált adunk. A (17) erősítő vállakozóáramú. Ennek bejárati oldalához olyan jelekel vezetünk, amelyek képjelsorozatokat és ezek közli időközökben szinkroni-30 záló impulzusokat ölelnek fel; ulóbbiak a feketénél feketébb irányba mutatnak. A szinkronizáló impulzusok a (17) erősítőből jövet a (16) csövet bekapcsolják az utóbbinak vezérlő rácsához vezető össze-35 kölleléseu át. Normális jelamplitudóknál a vezérlő rács erősen negatív és a (46) cső nem működik. Ha szinkronizáló impulzus lép fel, a (46) cső vezérlő rácsa közel zérus potenciálra jut, ahol is a (41) kon-40 denzálor és a (45) levezető ellenállás a vezérlő rácsol önműködően előfeszüllség alá helyezik. A (46) cső vezetővé válik és anódjának potenciálját az ernyő potenciáljához közel cső ériekben stabilizálja. Ab mely az anúdáram-karakteriszlikáii az anódáram zérus értékél. képviselő pontnak folel meg. Az e. á. visszahelyezésének lefolyását legjobban a 1. és 5. ábrán követhetjük. 50 Ha az >c. á. komponens visszahelyezésére diódát használtunk volna, alkalmas levezető ellenállással, akkor a (18) kondenzátor töltésének egy része a szinkronizáló impulzusok közti minden, vonal folyamán 55 levezetődön volna. Teljesen fehér képnél az eredő hullámalak olyan leli volna, mint a 1. ábrán,. Ezen, valamint az 5. ábrán, a jelfeszüllséget vagy áramol mint ordinálál. az időt mint abszcisszái vittük fel. A 4. ábrán a jelnek azok a részei, melyek a «fekete* szóval jelölt vonal fölölt vannak, képjeleket képviseluek. A fehéret jelző vonal esése minden vonal larlama alatt a töltés levezetődésének folyománya. Ezt az esésl a levezető ellenállás növelésével oly kicsinyre vehetjük, amilyenre akarjuk, ha azonban a világosság hirtelen, változásai! pontosan akarjuk követni, akkor ez a növelés a (17) erősítő olyan szerkesztését kívánja, hogy az kisebb frekvenciákat engedjen ál, mint amilyenek egyébként szüksCgesek volnának. Ezenkívül ritkán lehet olyan kis ellenállású diódat készíteni, hogy a (18) kondenzátor feltöltése rövid szinkronizáló impulzus alatt befejeződjék. Ilyen befejezetten töltés melllett, ha a vonalimpulzusoknál hosszabb tartamú keretimpulzusokat luasználunk, szabálytaiasn, hatás jön létre a keretimpulzusok alatt, melyek a diódának megkönnyítik a kondenzátor teljes feltöltését és így kissé szabálytalan e. á.-visiszahelyezést okoznak. A 3. ábrabeli elrendezésnél nincs levezető ellenállás, úgyhogy teljesen fehér kép esetén a kapott görhe (5. ábra) a szinkronizáló impulzusok közötti időközökben teljesen lapos. Valóban, ha a természetes, levezelődés a (18) kondenzátoron át zérus, a (46) csőnek csak akkor kell anódáramol átbocsátiania, ha az átlagos képvilágosság megváltozik, vagyis ha az e. á. komponens is változik. A 6. ábra szerinti elrendezés a 2. ábrabelinek módosulata és a 3. ábra szerinti elrendezéssel azt. a közös vonást tünteti fel,hogy az e. á. visszahelyezése a szinkronizáló impulzusok csúcsaival kapcsolatosan történik. A 6. ábrán a vezérlő impulzusokat a szinkronizáló impulzusokkal működtetőit multivibrator kelti. A szinkronizáló impulzusokat pozitívnak vesszük. Az (51) cső a szinkronizáló impulzus kézdelén negatív impulzust ad az (52) cső ernyőző rácsának; ez az impulzus működésbe helyezi az (52, 53) multivibrátort és pozitívabbá ieszi az (52) cső anódját. Az (52, 53),csővek rácskörében fekvő kondenzátorok és ellenállások értékét úgy állítjuk be, hogy a multivibrator vonalfrekvencián rezegjen és a vonalszinkronizáló impulzusnál valamivel rövidebb pozitív impulzust adjon az (52) csőnek. Ez azt jelenít, hogy az (52) cső rácskörének kondenzátora és levezető ellenálíása kiselbb időállandójú, mint az (53) cső rácskörének kondenzátora és levezető ellenállása. Az (52) cső anódja pozitív impulzusokat küld