123686. lajstromszámú szabadalom • Elektrodarendszer
]}leg'.jelent 1940. évi május hó 15-én, MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 133686. SZÁM VH/g. (VII/j.) OSZTÁLY. — JP. 8791. ALAPSZÁM. Elektrodarendszer. N. V. Philips* Gloeilampenfaforieken cég Eindhoven-ben (Németalföld). A bejelentés napja 1936. évi július hó 2. Németországi elsőbbsége 1935. évi július hó 29. A találmány nagy- vagy középszaporaságú villamos rezgések egyenirányítására 'vagy vezérlésére való elektródarendszer, melynél a pozitív és negatív elektróda 5 egymástól eltérő emisszióképességű anyagrétegekből készült és ezeket az elektródákat egymástól szilárd szigetelőréteg különíti el, A találmány célja ily elektródarend-10 szerekben kicsiny és pontosan reprodukálható önkapacitás elérése. Javasolták már kuprooxiddetektornál árambevezetőként hasznosított grafitrétegen kúpos ólomérintkezőszerv alkal-15 mázasát. A kapacitást ez esetben egyebek között az ólomkúp alatti grafitréteg felülete szabja meg. Ily rétegnek nemcsak az a hátránya, hogy vele reprodukálható, kicsiny felületet nehéz elérni, hanem to-20 vábbi" hátránya e megoldásnak, hogy ekként nem a kapacitás nagyságát meg• szabó valamennyi főtényezőt befolyásolják. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy a 25 kapacitást nem csupán az elektródarendszer vezető részeinek felülete szabja' meg, hanem a vezető részek közötti szigetelőhártya vastagsága is. A kuprooxiddetektor kapacitását tehát 30 előre megállapítani nem lehet, mert, ámbár a rendszerben a vezető részek érintkezőfelületeinek nagyságát többékevésbé kezünkben tartjuk, soha előre nem határozhatjuk meg, mekkora lesz az 35 alapfémnék használt réz oxidációja után a sztöchiometriailag helyes kuprooxidhártya vastagsága, miután a szigetelő elkülönítőréteg, a záróréteg, az elektródák között a félvezető elektródával egyidejűleg alakul, úgyhogy e réteg vastagságát 40 külön szabályozni gyakorlatilag nem lehet. A találmány szerint nagy- vagy középszaporaságú rezgéseket egyenirányító vagy vezérlő elektródarendszerek kapa- 45 citását előre szabhatjuk meg azzal, hogy az elektródák között nem-genétikus szigetelő záróréteget alkalmazunk és ezenkívül a rendszerben levő és kapacitását meghatározó érintkezési felületek legalább 50 egyikének nagyságát 10 mm2 -t meg nem haladó értékre korlátozzuk. „Nem-genétikus" zárórétegen olyan réteget értünk, melynek szerkezeti anyagát a rajta felfekvő elektródákat alkotó 55 anyagoktól függetlenül alakítottuk. A nem-genétikus záróréteg előnye, hogy az elektródák között minden kívánt, előre meghatározott vastagságban alkalmazhatjuk. 60 A találmány szerint felépített rendszer nagy előnye tehát, hogy önkapacitása már az előállítás előtt teljesen ismeretes és ellenőrizhetetlen körülményektől nem függ. , «5 Javasolták már kristálynak detektorként való alkalmazását rádiókészülékekben. Kristálydetektornak azonban a kristályfelületnek csupán egy vagy néhány pontjában van egyenirányító hatása, 70 még pedig ott, ahol a felületen záróhártya van és ez oly vastagságú, hogy ellenállása nem túlságosan nagy és a rákapcsolt, egyenirányítandó feszültségnek megfelel.
