123619. lajstromszámú szabadalom • Kimenő kapcsolás távolbalátó vevőkészülékek számára

-g 123619. nem használható, mert nincs kifejezett felső könyöke. Ily könyök azonban egy fogással is elérhető, mely abban áll, hogy a (9) cső rácsvezetékóbe bekapcsoljuk a 5 (10) ellenállást. Ezen ellenállás hatása a következő: amint a rácsfeszültség kezd pozitív lenni, a csőben a rácstól a katód felé rácsaram, kezd folyni, mely a rácsfeszültség további növekedésével mind 10 erősebbó válik, úgyhogy a rács feszültsége a (10) ellenállásban összeomlik. A rácsfeszültség tehát gyakorlatilag sohasem válhat pozitívvá, mert akkor az ez esetben meginduló rácsáram következté-15 ben rögtön összeomlik. A cső valóságos karakterisztikája tehát az összefüggő vonallal :e1i/itt alakot kapja. ' A 2. ábrában 'szemléltetett diagramm vízszintes tengelye alatt a! képimpulzu.20 sókból és szinkronizáló impulzusokból összetett keverék van feltüntetve, és pedig azon polaritással, mjellyel a csőbe kerül. A viszonyok úgy vannak megvá(••• lasztva, hogy nie legyen szükséges a tel "25 jes, (a) nagyságú szinkronizáló impulzus felhasználása & karakterisztika kivezérléséhez, hanem már a szinkronizáló impulzus egy része elegendő legyen a karakte• risztika teljes kivezérléséhez. Ez azért -30 eélszerű, mert a szinkronizáló impulzusuk helyzete és amplitudája ingadozásoknak van alávetve. A szinkronizálóimpulzusok helyes részének •kimetszése ' már most különböző módokon történhet, 35 meljrek közül néhányat a következőkben ismertetünk. Az első imód abban áll, hogy a mjunkaéllenállást, melyre a cső dolgozik, megváltoztatjuk. Ezáltal a (13) pont poteai-40 ciálja megváltozik a (9) lemetszőcső katódjának potenciáljához viszonyítva ós eTJJnélfogyiá a szinkronizáló impulzus lemetszett része szintén megváltozik. Emelf lett a (3) végcső árnyékolórácsfeszült-45 sége lehetőleg változatlanul tartandó és ezért az árnyókolónáosi a 3. ábrában jelzett módon ellenállások vagy feszültségosztók közbekapcsolásia nélkül közvetle' nül" a (14) stabilizátor egyik elektródajá-50 val van összekötve. Ez az isimert stabilizátor egy gázkisütőesőbő áll, melyben néhány (19) elektróda egymás mögött van elrendezve. A két végelektródát a (15) * egyenirányítói táplálja egyenárammal. Az ;55 egyenirányító csak vázlatosam van, jelezve s a találmány szempontjából nem bír jelentőséggel. A szinkronizáló impulzusnak az amplitudaszürőben lemetszendő részei továbbá meghatározható a (3) végerősítőcső ár 60 nyékolórács feszültségének szabályozása által is. Ez úton a végerősítőcső különböző karakterisztikáit választhatjuk ki és ezáltal a (13) pont potenciálját a helyes értékre hozhatjuk. Lehetséges végül á le- 65 metszendő rész meghatározása a (9) lemetszőeső karakterisztikájának változtatása útján is, ami ezen esó' árnyókolórácsfeszültsógónek megfelelő beállítása által eszközölhető. 70 Az 1. ábra szerinti kapcsolásnál a szinkronizáló impulzus lemetszendő részének meghatározása e (3) cső, árnyékolófeszülteégének szabályozása által történik a (18) feszültségelosztó segélyével, mely a (14) 75 stabilizátor (19) elektródái közé van kapcsolva. Ez a szabályozás a következőképen megy végbe: az árnyékolórácsfeszültség változásánál a karakterisztikák egymás- 80 sal párhuzamosan eltolódnak, úgyhogy egy karalkterisztikamező keletkezik. Az árnyékolórácsfeszültség változtatása következtében tehát a (13) pont potenciálja is megváltozik és ez a szinkronizáló im- 85 pulzusrósz változását jelenti. A 3. ábra szerinti kapcsolásnál az árnyékolórácsfeszültség és a szinkronizáló impulzusittak a. lemetszőcső által lemetszendő része a (3) cső (8) anódeillenállásának val- 90 toztatása által szabályoztiatik. Ezen kapcsolásnak bizonyos előnyei vannak iaz 1. ábria szerinti kapcsolással szemben. Az 1. ábra szerinti kapcsolásnál ugyanis a (3) cső ármyékolórácsa egy feszültségosz- 95 tóval van összekötve s ez avval a hátránnyal jár, hogy az árnyékolórácsfeszültség a (3) csövön átfolyó áram ütemében ingadozik, mivel az árnyékolótrács^ áram és evvel a feszültségesés a csövön 100 átfolyó áriammal együtt növekszik, azaz az árnyókolóráosfeszültség a esőáram növekedésével arány] agosan csökken. Ennék' következtében a cső nem sztatikus fcaraMarisztükájával, hanem dinamikus tea- 105 rakterisztikával dolgozik, mely tetemesen laposabb, mint a sztatikus karakterisztika állandó árnyékolórácsíeszültségnél. Az ellaposodás a szinkronizálás szempontjából nem lenne aggályos, ha az árnyékoló- 110 rácsfeszültség változása a csövön átfolyó váltóáram változásával teljesen egyidejűleg következne be. Ez azoniban nem. így. van, mert a rácsfeszültség a feszültségosztó és annalk káros kapacitásának ha- 115 tása alatt a csövön átfolyó váltóáramot;