123519. lajstromszámú szabadalom • Fékező rácsos cső

i 123519. 3. ábrában (3) nivoivonallal jeleztünk, míg a~ vektor abszolút nagysága az (Lsj induktivitás nagyságától függ. Az (1) vezérlőráes. potenciáljai a '-(CM) kapaei-5 táisnak a (O31) kapacitáshoz való viszonyától és az (Ls) feszültségvektOT nagyságától függ, ami az ábrából kitűnik. Kisebb frekvenciák esetén a fékezőrács árarahozzíávezetése gyakorlajíilag rövid-10 zárlatot alkot, az, (L3) feszültség vektor elhanyagolhatóan kicsiny és a (3) fékezőrács potenciálja közel nulla. Az anódavezérlőrács és a féikeizőráes-vezórlőrács alkotta kapacitások közötti viszony kö-15 rülbelül 1 :9. Az a potenciál, amely a 2. ábrán feltüntetett úton az anódáról a vezérlőrácsra jut ez esetben — amint az a 3. ábrából kitűnik — az anódafészültséggel azonos fázisú. Mivel azonban az 20 ezen a kpcsolási utón kisfrekvenciáknál átvitt feszültségeik igen kicsinyek és az anódaíeszültséggel azonos fázisú vezérlőrács-íesizültség kevésbbé kritikus, mint valamely ellentétes fázisú feazült-25 ség, a vizsgált kisfrekvenciás esetben ez a csatolás — csekély ellenicsatolástól eltekintve — zavarokat nem okoz. Ha nagyobb üzemi frekvenciákra térünk át, akkor a fékezőrács áramhozzá-30 vezetésének induktivitása nagyobb mértékben érvényesül, vagyis az ezen aiz induktivitáson jelentkező feszültségesés nő és az (Ls) vektor megnagyobbodik. Az (L3) vektor növekedése a (C*i) és (Cai) 85 kapacitások egymásközti viszonyán nem változtat semmit, fagy:, bogy a hatás mindössze a 3. ábrában feltüntetett feszültségdiagramm lefelé tartó megnyúlásában van. Ha a (3) vonal annyira el-40 tolódik, bogy az (1) osztási pont a nullvonalra esik, úgy ez azt jelenti, hogy az (1) vezérlőráes a 2. ábrában feltüntetett úton feszültséget egyáltalán nem kap. Ezlt az ©setét a 4. ábráiban tüntettük fel. 45 Könnyen belátható, hogy az üzemi frekvencia további növekedésekor, amikor tehát az (La) feszültségvektor tovább nő, az (1) pont végül is a nullvonal alá kerül és az anóda váltófeszültségével 50 ellenitótes fázishoz jut. Ez esetben az anódától a vezérlőráes felé visszacsatolás létesül, ami annál inkább esik latba, mert az (La) vektor Bcjvákedésével: ja kapacitív úton átvitt feszültségek is megnőnek. 55 Hogy a vezérlőrács potenciáljanak e veszélyes körzetbe való jutását meggátoljuk, szükséges, hogy a (CM) és (Csi) kapacitások közötti viszonyt megváltoztassuk és pedig oly értelemben, hogy a feszültség a (C31) kaptcitásou nagyobb le- ao gyen, vagyis a (C31) kapacitást csökkenteni kell. A fenti meggondolásokból tehát az következik, hogy a vezérlőráes és a fékezőrács közötti kapacitást a lehetőség szerint kicsinyre kell választani. Az 65 ideális eset itt is a 4. ábrában feltüntetett eset volna, az állapot azonban csak egy bizonyos frekvenciára valósítható meg. Fent már utaltunk arra, hogy a leírt 70 kivitelű csatolás az ernyőzőrácson át is megvalósítható. Ha itt is azonos meggondolásokból indulnánk ki, úgy arra a feltételre jutnánk, hogy a vezérlőráes és az emyőaőrács közötti kapacitásinak keli ki- 75 csínynek lennie. Ez a feltétel azonban jól nam teljesíthető. Ehelyett azonban a csatolás mértékét a fékezőrács csatolásával szemben már meglevő értéknél azzal is kisebbé tehetjük, hogy az anóda és er- 80 nyőzőráes közötti kapacitást különösen kicsinyre választjuk. Ennek a kapacitásnak ugyanis befolyása van a csatolás abszolút nagyságára. Evégből a találmány értelmében az 85 anódát és az ernyőzőrácsot, valamint az elektródák áramhosszvezetéseit egymással szemben ernyőkkel ernyőzzük és e járulékos ernyőket oly módon csatlakoztatjuk a fékezőrácshoz, illetőleg az er- 90 nyőzőrácshoz, hogy a vezérlőrács elemei csak olyan ernyőkkel fekszenek közvetlenül szemben, amelyek az ernyőzőráccsal vannak összekötve, míg az anóiaelemek csak olyan ernyőkkel fekszenek közvetle 95 nül szemben, amelyek a fékezőráeesa! vannak összekötve. A vezérlőrács, illetőleg az .anóda eleméi alatt valamennyi, az elektróda potenciálján levő részeket értjük, tehát 100 magát az elektródát, annak pálcáit és áramlhozzáveizetéseit. Más szavakkal kifejezve tehát: a találmány lényege abban van, hoigy a járulékos ernyők úgy vannak elrendezve és az ernyőr áccsal, 105 illetőleg fékezőráccsal úgy vannak összekötve, hogy a vezérlőráes csak oly részeikkel áll közvetlenül szemben, amelyek ernyőpoteniciiálon vannak, az anóda pedig csak olyan részekkel áll közvetlenül tio szemben, amelyek a fékezőrács potenciálján vannak. A találmány szerinti megoldásnak az ismert fékezőráesos csöveken való alkalmazása több szerkezeti és kapcsolási vál- 115 toztatást von maga után. Az ilyen eső-