123504. lajstromszámú szabadalom • Helymeghatározási eljárás
123504. az által kerüljük el, hogy az adóoldaloln a különböző irányú sugárzási diagrammokat különböző frekvenciákkal moduláljuk és a hallható jelzésre szolgáló jeleket a 5 vevőoldalon létesítjük. Ezen eljárás szerint tehát az adó nem sugároz ki • oldaljellemzésre szolgáló jeleket, hanem kizárólag /különböző modulációs frekvenciákat, melyeket a vavőolda-10 Ion magában véve ismert módon, például szűrőlánc segélyével, egymástól elválasztunk és a látható jelzés céljára egy jelzőkészülékben egymással összehasonlítunk. A hallható jelzés eszközlésére a két külön-15 böző modulációs frekvenciát a találmány szerint egy a vevőberendezésbe beiktatott billeintyűkészüléken át komplementer jelek (a—n, vagy pont—vonás,, vagy hasonlók) ütemében váltakozva egy lehallgatóberen-20 dezéshez vezetjük. A hallható jelek kifogástalan összehasonlításának lehetővé télele céljából ezen különböző frekvenciákkal modulált jeleket az ismert eljáráshoz hasonlóan egymás fölé helyezzük, oly mó-25 don, hogy egyenlő lebegő hangok létesüljenek, melyeket aztán hallás útján összehasonlítunk egymással. Az egymás fölé helyezés a legegyszerűbbéin úgy eszközölhető, hogy mindkét modulációs frekven-30 cia számára ugyanazon lebegitetőt használjuk, melynek frekvenciáját úgy választjuk meg, hogy az egyik jel összegfrekvenciája egyenlő legyen a másik jel ' különbözeti frekvenciájával. 35 A csatolt rajz a találmány egy példaképen! kiviteli alakját szemlélteti. A példánál abból a feltevésből/ indulunk ki, hogy a rádióirányjelzőadó egyik sugárzási diagrammja 800-as halngfrekven-40 ciával és másik sugárzási diaigrammja 1200-as hangfrekvenciávai moduláltatik. Ez gyakorlatilag példaképen egyetlen adó segélyévell is elérhető olyképen, hogy mindegyik sugárzási mező számára egy külön 45 végfokozatot alkalmazunk, mely végfokozatokban a moduláció különböző hangfrekvenciákkal történik. A két különböző modulációs frekvenciát a vevőoldalon az (E) vevő kimenetelénél vesszük le és a 50 látható jelzés eszközlésére az (Sx ) és (S 2 ) szűrőláncokhoz vezetjük, melyeik közül az egyik 800-as frekvenciára és a másik 1200-as frekvenciára van hangolva. Az enir lífcett szűrőláncok a két modulációs frek,55 venciát különválasztják egymástól és ezen frekvenciákat aztán a (Gj és (G2 ) egyenirányítókban való egyenirányítás után a (J) jelzőkészülékben összehasonlítjuk egymással. A jelzőkészülék vagy a két modulációsfrekvencia különbözetét mutatja, vagy 60 pedig, hányadosmérőműszer alkalmazása esetében, azok hányadosát. Minthogy az adó nem sugároz ki oldal jellemzésre szolgáló jeleket, a jelzőikészülékhez vezetett egyenáram állandó lesz, úgyhogy a ké- 65 szülék tehetetlenségtől mentes lehet és ennélfogva minden eltérésre a követendő iránytól nagyon gyorsan reagál. A hallható jelzés céljára az (Sj) és (S2 i szűrőláncok kimeneitelénél fellépő 70 különböző modulációs frekvenciákat a találmány szerint a (T) bíllentyűberendezésem át a (Tr) transzformátorhoz vezetjük. A (T) billentyűberendezés például egy billentyűző rugóból állhat, rnelyet az 75 (M) motor által meghajtott, a kívánt jeleknek megfelelően kiképzett (N) bütykös korong működtet. A /Tr) transzformátorház vezetett frekvenciák tehát a vevőoldalon létesített komplementerjelek ütemében 80 vannak vezérelve, azonban egymástól eltérő frekvenciaszámuk miatt még nem hasonlíthatók össze egymással. E célból a két frekvenciát a például 200-as frekvenciával bíró U-lebegtető segélyével egymás 85 fölé helyezzük, miáltal a következő frekvenciák létesülnek: Egyik fajta jelek frekvenciái: 60Q, 800, 1000. Másik fajta jelek frekvenciái: 1000,-90 1200, 1400. Az egyik jel összegfrekvenciája tehát mindenkor egyenlő a másik jel különbözeti frekvenciájával, azaz 1000-el. A hallás útján való összehasonlítás lehetővé tótele cél- 95 jából a lebegtető kimenetelénél 'egy 1000 Herzre hangolt (SP ) szűrőlánc van elhelyezve, mely a (H) telefonhoz vezet. Ezen szűrőláncon csak a megfigyelendő 1000-es frekvencia mehet át, míg a nem 100 kívánatos 600-as, 800-as, 1200-as és 140Q-as frekvenciák visszamaradnak. A két jelfrekvencia most már hallás útján a szokott módon összehasonlítható egymással. A (T) hillentyűzőszerkezet meghajtására 105 vagy egy külön (M) motor alkalmazható, vagy pedig a repülőgép vevőkészülékének csövei táplálására szolgáló motorgenerátor maga is felhasználható erre a célra. A látható jelzőkészülék áramkörében az- 110 által támadhatnak zavarok, hogy a hídkapcsolás két ágában fekv<> (G^ és (G2 ) egyenirányítók karakterisztikái nem egyeznek pontosan. Ezen részaránytalanság azáltal küszöbölhető ki, hogy a (Gx ) és ÜÖ (Gf-a ) egyenirányítókat egy átkapcsoló segélyével az x-el megjelölt helyen kicseréljük egymással. Az átkapcsolót a to-
