123477. lajstromszámú szabadalom • Záróréteges fotocella

1234':7. A 2. ábrán látható (1) körtárcsa a cella fémes alapteste, mely pl. vasiból, vagy nikkelből van és a szélén horonnyal van ellátva. A tárcsa felső felületén van a ö vékony (2) szelénréteg. A szelén felvitele előtt az (1) tárcsát tisztítjuk, csiszoljuk és homoksugárral érdqsítjük avégett, hogy a szelén azon jól tapadjon. A szelénréteget ezután a horonnyal ellátott oldalra 10 felgőzölhetjük, célszerű azonban, ha azt paszta alakjaiban kenjük fel. E célból a tárcsát a rajzon fel nem tüntetett melegített tartókésziülékbe helyezzük, melynek oly mélyedése van, melynek mélysége egyenlő 15 a tárcsa és arra ráviendő szelénréteg vastagságával. A szelénpaszta felvitele után a tartókészülék peremére fektetve kaparószerszámot hiízunk végig, úgyhogy az alaptesten csupán vékony egyenletes 20 szelénróteg marad vissza. A tárcsát ezután lehűtjük és ezután hevített kószü lékben hőkezelésnek vetjük alá, melynél a szelént nyomás alatt a szelónréteg végső vastagságára nyomjuk össze. A 25 szelénrétéggel ellátott tárcsát ezután 180 —215 C° hőmérsékletű kemencébe visszük és bizonyos ideig, mely időtartami a szelén minőségétől függ és előkísérletekkel mleghatáro'zható, e hőmérsékleten hevít-80 jük. Az időtartam néhány perc és több óra között változhat. A hőkezeléssel a szelént a fémes fényérzékeny módosulatába visszük át. A fémrétegnek a szelénre való katód-35 porlasztásos felvitelekor a rajzon fel nem tüntetett harangalakii edényt használunk melynek fala a felső részén palaickszerű betüremléssel van ellátva, melybe folyékony levegőt helyezhetünk. Ennek a 40 célját az alábbiakban ismertetjük. A harang nemesgázt, célszerűen argont tartalmaz, melynek mintegy 240 mikron nyomása van és a porlasztóelektróda és az anóda közötti feszültséget akként választ-45 juk meg, hogy a kisülési áram mintegy 50—100 mA értékű legyen. Auódaként a harangot lezáró fémlemezt választhatjuk. PorlasBtóelektródaként, melyen a porlasztandó fémeket ismert módon ren-50 deahetjük el, előnyösen kadmiumból való tárcsát használunk, melyet nagyszámú platinabetéittel láttunk el, melyek egyenletesen, — pl. mint azt a 3. ábra mutatja —- vannak az elektródán elosztva. A 3. és 55 4. ábrán a (-3) a kadmiumtáresát, (4) pedig a platinabetéteket jelenti. A (4) platinabetétek alatt lévő nyílásokat avégett alakítottuk ki, hogy azokban a marószerszám központosítható legyen, mellyel a platinabetéteket befogadó mélyedéseket «o Mrjuk ki. Jóllehet kielégítő eredményeket érünk .el iákkor is, ha az elektródán a kadmium és a platina alkatrészeket különféleképen méretezzük, mégis előnyös, ha a platinabetétek összfelülete a kad- 65 mium felületével egyenlő. Kiváló eredményeket értünk el köralákú kadmiumtárcsával, melynek mintegy 6.4 cm átmérője volt, melybe 42 platinabeíétet mintegy 6.7 mm átmérővel tartalmazott. A (3) 70 tárcsa felső felülete, miként EIS <\> 4. ábrából látható lecsiszolt ós valamennyi tisztátalanságtól gondosan megszabadítottuk. A (3) tárcsának (5) rúdja van, melylyel azt a kisütőedényben, melyben a ka- 75 tódporlasztás történik közvetlenül a szelénréteggel ellátott (1) fémből való alaptest fölött rendezhetjük el. Az (1) alaptest szélére a rajzon fel nem tüntetett ernyőt helyezhetjük, mely az alaptest szélét a 80 felporlasztandó fémtől védi. A porlaszás alatt a fentebb említett palackszerű nyúlványba, mely a kiisütőedény harangalakú buráján van elrendezve, folyékony levegőt töltünk, hogy 85 így a kisütőtérben lévő lecsapható gőzöket a kisütőtérből eltávolítsuk. Célszerű, ha a porlasztási folyamatot hosszabb időközökben következő rövid lökésszerű munkamenetben végezzük, hogy a szelén- 90 felület felhevülését, amennyire csak lehetséges, elkerüljük. A szelénre felvitt öszszetett (6) fómbevonat legkedvezőbb vastagsága igen csekély és olyan vékony, hogy az a fény számára félig áteresztő. 95 E vastagságot célszerűen kísérleti úton határozzuk meg. Kézenfekvő, hogy mind a kadmium, mind pedig a platina egészen a szelénig érnek és hogy ez a bevonat kadmium és platina egynemű keverékét ioo tartalmazza. Emellett közömbös, hogy ezek a fémek ia szelénibevonat határrétegén ötvözetet képeznek-e vagy sem. Miután a szelénnel bevont (1) alaptestet a fémbevonattal elláttuk,-azt (7) lakk- 105 bevonattal vonjuk be, hogy a felületet a nedvességtől és egyéb légköri befolyásoktól védjük. A cellát azután öregbítés végett a levegőn állni hagyjuk. Eme öregbítési folyamat alatt a cella tulajdonsa- no gai javulnak. A vasból vagy nikkelből való (1) tárcsaalakú alaptest a cella egyik hozzávezetési elektródája, míg a másikat az összetelt fémbevonat alkotja. Avégett, hogy a fém- 115 bevonattal egyenletes érintkezést kapjunk, célszerű, ha a tárcsa szélén nehézfémből, pl. kadmiumból való gyűrűt al-