123429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakítható nagymolekulájú aminosavpolianhidridek és ezek, előnyösen bázisos jellegű, végső helyzetben helyettesített származékainak előállítására

6 123429. Senile ndioxi pi opénoxid, piper idopropen­oxid, N-dodecilmetilaminopropciioxid, pro­]>ilénszulfld, butadiendiszulfid, etiléni­min, N-ciklohexilétilénimin, N-butilctilé­ö nimin, C-feiiiletiléimnin, dodeciletiléni­min. Az alkiléniminek és származékai kü­lönösen könnyen reagálnak, hn a szub­sztraktum ionogén halogént tartalmaz'. Ha az anyaghoz hozzáadott reakcióké­in pes, bázisos nitrogént tartalmazó anyagok a képződményekben kimoshatatlanul rög­zítődnek, illetve magukkal a polimerekkel reagálnak, egyúttal az összaffiuitás növe­lését is elérjük, ami a festéssel szemben 15 való tulajdonságoknak az állati rostokhoz való hasonlóvá, tétele szempontjából kívá­natos, különösen akkoi( , ha oly irányban dolgozunk, hogy nagy polimerizálási foko­zatot érjünk el. Ha elsősorban az a fontos, 20 hogy a műanyagok bázisos jellegét növel­jük, akkor oly nagy molekulájú, ill. poli­mer poliaminokat is használhatunk, ame­lyek a laktámpoliinerizátummal nem rea­gálhatnak amidképződési mellett, pl. ame-26 lyek kizárólag tercier bázisos nitrogént tartalmaznak, vagy pedig nagymolekulájú poliaminokat tetszőleges sók alakjában, amennyiben ezek az oldatokkal vagy öm­ledékekkeil keverhetők, mint pl. a. polimer 80 alkilónaminok sói szerves szulfónsavakkal. Sók használata különösen akkor előnyös, ha a szabad aminlbázis nemi eléggé hőálló. A polimeriaálást gyakorlatilag külön­böző módon foganatosíthatjuk. Mivel a 35 kondenzálási eljárással ellentétben nor­mális körülinények között nem vagy csak kevés, illó melléktermékek keletkeznek, a legegyszerűbben a monomer anyagokat vagy azok keverékét, adott esetben kata-40 lizátoirok jelenlétében, zárt edényben ad­dig hevíthetjük a szükséges hőmérsék­letre, míg a kívánt reakciós fokozatot el­értük, illetve, amíg a reakció már nem folytatódik tovább. A reakciós keveréket 45 célszerűen állandóan vagy legalább ese­tenként keverjük* Ez, azonban nem feltét­lenül szükséges, különösen akkor nem, ha az egyenletes hőelosztásról hőt átadó bor­dákkal vagy betétekkel gondoskodtunk. 50 AB ekként kapott termékek sok esetben minden további nélkül alakított képződ­ményekké dolgozhatók fel, kiváltképen ha a. hőmérsékletet a folyamat végén bizo­nyos ideig pl. 2—8 óráiig 10—50 C°-kal a 55 tulajdonképeni reakciós hőmérséklet fölé fokozzuk. Célszerű, ha legalább eme utó­lagos hevítés végé félé a berendezésben keletkezett nyomást leengedjük és addig várunk, míg a tömegben már nem kelet­keznek gázbuborékok. Az eközben el- 60 illanó monomer alkatrészeket újból visz­szanyerjük. Az. illó alkatelemek eltávolí­tását nyomáscsökkentéísel gyorsíthatjuk és tökéletesíthetjük. Legcélszerűbb az illó alkatrészeket, magából a reakciós edény- 65 bői eltávolítani, anélkül, hogy a tömeget megdermedni hagynók. A levegő oxigénjét mind a reakció alatt, mind pedig az utóhevítés alatt lehetőleg teljesen ki kell zárnunk. Zárt kószülé- 70 kékben való dolgozáskor ez nem okoz ne­hézséget. Legjobb, ha az edényt a reakció előtt szénsavval töltjük é* a polimerizá­lási folyamat alatt csekély szénsavtúl­nyomást tartunk fenn, amennyiben nem 75 tartjuk előnyöisebbnek, hogy a kazánt tel­jesen légmentesen elzárjuk. A reakciós keverékhez külön oxigénlekötőszeTeket, pl, fenolszármazókokat is adhatunk, amennyiben ezek funkcióját a jelenlévő 80 katalizátorok nem végzik el amugyis. E járulékos -anyagok hatása azonban a rend­szerint alkalmazandó nagy hőmérséklete­ken csak csekély. Ezenkívül figyelembe kell vennünk, hogy eme oxigént lekötő anya- 85 gok a polimerizálás fokát is befolyásolhat­ják. Sokkal hatásosabb, ha a levegőt ak­ként zárjuk ki, hogy valamely fajla­gosan könnyebb, nehezen illó, a reakciós tömeggel vagy reaikciósterméfckel nem ke- 90 veiredő anyag, pl. 40 ós 80 C° közötti olva­dáspontú paraffin folyékony rétegét al­kalmazzuk. Az effajta védőanyagokat kez­dettől fogva is hozzáadhatjuk, célszerű azonban, ha csupán a főreakció befejezése 95 után ós az utóhevítés (gáztailaintás) meg­kezdése előtt adjuk hozzá. Ekkor elő­nyös, ha folyékony vagy megolvasztott­védőanyagot az edény fenekén elrende­zett kis nyílásokon juttatjuk a tömegbe 100 és az azon át felfelé száll, amivel a még jelenlévő illó, áll. monomer vagy oldható alkatrészek gyorsabb eltávolítását érjük el. Eme „kivonatolást" folytatólagosan fo­ganatosíthatjuk. A lefolyó kivonatból az 105 oldott monomert, melynek mennyisége a beadagolt mennyiségnek mintegy 2— 10%-a lehet, vakuunidesztillációval vagy oldószerekkel, pl. vízzel vagy hígított ás­ványi savakkal való mosással elválaszt- 110 hatjuk. A vizesi oldatot első esetben tiszta monomerré dolgozhatjuk fel, amikoris a maradék lúgot célszerűen az utóbbi frak­ciójába vezetjük vissza Második esetben, fennáll többek között az a lehetőség, 115 hogy az oldatot főzéssel hidrolizáljuk és

Next

/
Thumbnails
Contents