123429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakítható nagymolekulájú aminosavpolianhidridek és ezek, előnyösen bázisos jellegű, végső helyzetben helyettesített származékainak előállítására

123429. 3 zátort adagokként adjuk hozzá. A hevítés idejét magrövidíthetjük továbbá akként is, hogy végül az el nem bomlott monomer visszanyerése végett vakuumkezelést 5 csatlakoztatunk, vagy azt a szilárd vagy folyékony polimerizátumból kivonatoljuk. Ha pl. s-aminokaprolaktámot 1.2% aminokapronsavhidroklorid jelenlétében 230 C°-ra hevítünk, akkor a legnagyobb rész 10 12—24 óra múlva polimerizálódott. Ajánlatos azonban a hevítést még tovább is folytatni, ha a monomer anyagot lehetőleg messzemenően ki akarjuk használni. A polimsrizálás foganatosításához hasz-15 nálható, reakciót gyorsító szerek igen különféle természetűek lehetnek. Ámbár hatásuk nem minden esetben tisztázható egyértelműen, mégis lényegében oly anyagokról van szó, amelyek a laktámok-20 kai a reakciós hőmérsékleten a gyűrű széthásítása és legalább egy végső helyzetű reakcióképes csoportot tartalmlazó anyagok képződése mellett reagálnak; vagy pedig oly reakciókat váltanak ki, 25 amelyek effajta végső helyzetű csoportok , keletkezésiéhez (vezetnek. Ehhez adott esetben a laktámok etbomlásának gyorsítása is járul, amikor amlmoniák hasad le, s ezután látszólag, 'a keletkezett amlmoniák 30 megindítja a polimerizálódást. Ennek megfelelően a reakció már akkor is meggyorsul, ha csekély mennyiségben víz vagy hidroxilvegyületek vagy merkaptanok vannak jelen. Mivel ezek az 85 anyagok, legalábbis akkor, ha zárt edényben dolgozunk, részben sztöhioinetrlkusan, részben meghatározott egyensúlyhelyzet beálltáig reagálnak, miennyiségüket legtöbb ecetben pontosan meg kell 40 állapítanunk, hogy jó, ismételhető eredményeket kapjunk. Ez különösen érvényes nagymolekulájú alkoholokra és merkaptánokra. Kisebb molekulájú anyagoknál a hevítés folyamián,' különösen az 45 utolsó szakaszban a kiegyenlítődés kömy- . nyebben következhet be. Különleges esetekben, pl. fenolok használatakor, jelentős felesleget is alkalmazhatunk. Reakciót serkentő anyagokként előnyösen, adott esét-50 ben vízzel vagy hidroxil- vagy szulfhidrilvegyületekkel kapcsolatban, savak, bázisok vagy sók jönnek tekintetbe, illetve anyagok vagy anyagkeverékek, melyek ilyeneket képeznek. A megfelelő anyagok 55 vagy anyagkeverékek sorozatát a leírás végén külön táblázatban tüntettük fel, A szabad savak helyett azok funkcionális származékait, kiváltképen savklqridokat is használhatunk, amiennyiben alkalmasak mozgékony hidrogén acilezéisére; használ- 60 hatunk továbbá könnyen reagáló savésztereket is, pl. karbonsavak fenolésztereit és savamidokat. Különösen előnyösnek bizonyultak az aeilezhető aminovegyületek sói; kivált- 65 képen olyanok, amelyek primer aminonitrogént tartalmaznak. A szekundér aminők sói általában kevésbé előnyösek, mert látszólag szintén az am;moniáklehasadásit gyorsítják. A primer aminők sói közül 70 különösen az aminosavak sói jelentősek, mert azok a reakció igen egyöntetű lefolyását biztosítják. Miivel a végül jelenlévő, végső helyzetű csoportok száma és ezzel a polimerizálódás fokozata a ka tali- 75 zátor mennyiségével összefügg, a reakciót gyorsító anyag vagy anyagok mennyiségét általában aránylag alacsony határok között kell tartanunk, legalább akkor, ha igen nagyfokúan polimer reakciós termié- 80 keket akarunk elérni. Legtöbb esetben célszerűnek bizonyult, (ha a fő reakciós szakasz alatt a jelenlévő, yéghelyzetű ctao portokat képző •anyagok mennyiségét, a véghelyzetű csoportokat - képező reakcióra 85 vonatkoztatva, az aequivaleiis 1/50-e alatt tartjuk. Emellett azonban tekintetbe kell vennünk, hogy egyes esetekben nemi lehet egyértelműen megállapítani, hogy a be- . ' vetett reakciógyorsító anyagból• tényleg 90 mennyi használódott fel a véghelyzetbeiii álló csoportok képzésére. Egyes esetekben a megfelelő, véglielyzetü csoportokat képező anyagok annyira elváltoznak, hogy . már többé nem regenerálhatok. Amino- 95 szulfonsavaknál, pl. szüli anilsavnál a szulfoesoportok lehasadását észleltük. Ha a katalizátor a hevítés folyamián stabil véghelyzetben álló csoportok képződése nélkül elbomlik, elpárolog vagy kémiailag 100 inaktivvá válik, természetesein nagyobb mennyiséget is használhatunk, pl. ha laktámok és aminosavészterek keverékeit hevítjük, vagy ha megolvasztott laktámon vagy laktámkeveréken át amlmoniák 105 vagy alacsony -amin gőzeit vezetjük'-át, megfelelően magas hőmérsékleten, adott esetben túlnyomás alatt. A végtermék tulajdonságait a katalizátor kémiai összetételével, valamint annak no mennyiségével és adagolásának módjával is befolyásolhatjuk. Oly reakciógyorsító anyagok használatakor, amelyek gyakor- v latilág nem reagálnak s mint valódi katalizátorok hatnak, mint pl. szervetlen halo- 115 gehidek víznyomók jelenlétében, a vég-