123418. lajstromszámú szabadalom • Elektronáramerősítő berendezés, elektronsokszorozóval
Meg-jelent 1940. évi március hó 16-án. 14 0 Y A fi Itt Hl I #Söl| SZABADALMI BIKŐSAÖ SZABADALMI LEÍRÁS 123418. SZÁM. VIT/d. OSZTÁLY. — W. 6330. ALAPSZÁM. Elektronáram-eró'sítö* berendezés, elektronsokszorozóval. Fernseh A. G. berlin-zehlendorfi cég1 , mint Weiss Georg-, oki. mérnök, Berlin-Charlottenbnrg--i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1935. évi december hó 24. Németországi elsőbbsége 1935. évi január hó 8. A találmány elektroncsövekben, fotocellákban és hasonló készülékekbein, amelyekben a villamos áramot szabadon röpülő elektronok adják, az elektronáram erősíté-5 sere való. Ismeretes, hogy az anódára ütköző primérelek trónok ütközésekor szekundérelektronokat szabadíthatnak fel. Ezeket az ariódákat a következőkben röviden ütköző-atnó-10 dáknak fogjuk nevezni. Nagyobb sebesség esetén mindem egyeis ütköző primérelektron több szekundérelektront szabadíthat fel, amelyeket különálló segédíelektródával, pl. ráccsal foghatunk fel. Tudvalevő, hogy a 15 primórelektronok ferde ütközésekor, ami pl. vékony drótokból álló hálóra való ütközéskor következik be, a szekundérielektronokat különösen jól kiaknázhatjuk. Hasonlóképen az ütköző-anódia anyaga és fe-20 lülete a felszabadított szekundéreaéktronok számát befolyásolja. A találmány ezlt a tényt az elektronáramok erősítésére használja fel. A találmány értelmében több ütközőanódát helyezünk 25 el egymás mögött, amikoris a szekunderelektronok leszakításával elméletileig tetszésszerinti nagyságú erősítést érhetünk el. Ütköző anódáikul pl. szitaszöveteket vagy az elektronokat átengedő fémfóliákat haszt-80 nálunk. A rajz 1. ábrája a találmány alapelvét, 2. ábrája pedig egyik kiviteli alakját szemlélteti. 35 Az 1. ábra szerinti evakuált cső (1) kislyukú rácsot vagy nagyon vékony fémlapocskát (Lénárd-ablakol\ (2"i kálódat (pl. izzó- vagy folokatódál) és {',i} íelíogóanódát tartalmaz. Az ütkőző-anódál alkoló (1). rács előnyösön ezüstből van. alkálifém-; 40* pl. cézium- vagy kaliumbevonall.il az eJektronleszakítás megkönnyí lésére. A (3) felfogóanóda a 11" feszültségforrás pozitív sarkával a (10, kivezelő-ellenállás közvetítésével kapcsolódik. Az (1) üt- 45. közőanódának az an óda és katóda potenciálja közölli potenciálja v:m. A katóda a (11) feszültségforrás negatív sarkával kapcsolódik. A 2. ábra gyakorlati kiviteli alakot mu- 50 tat, amely több egvmás mögöll elhelyezett (1, 101, 111} és (121) ülköző-anódál tartalmaz. Ez anódák mindegyike olyan ponttal kapcsolódik, amelynek potenciálja nagyobb a megelőző anóda potenciáljánál. A 55. kivezető-clliemállás helyeLL itt a (13) mérőműszert iktalluk be a (3; anóda és a (11) telep közé. Ennek a . berendezésnek a működésmódja a következő: a (2) kalóda kilövelle 60-primérelektroiiok az (1) ütköző-anódára esnek. Az ilymódon szabaddá vált szekunder-elektronokat az (1) rács . vagy fémlapocska mellső vagy hátsó oldalán a pozitív potenciálú második (101) üLköző- 65 anóda gyorsítja, úgyhogy azok erre az anódára ütköznek. Ilt ismét nagyobb számú terciérelektronokat szabadítanak föl, amelyek ismét hátulról vonzva a további (111) ütközőanódára jutnak slb. és végül löbb- 70^ szőrösen erösíielt elektronáram alakjában
