123285. lajstromszámú szabadalom • Elektronerősítő eljárás és berendezés

*^m kozófeszültség amplitúdója szükség ecetén több száz voltra növelhető). A (22) fojtótekercs a (7) elektróda nyugvó potenciálját földpotenciálértéken tartja.' A r> (8) elektróda földelt. A (9) elektróda (24) kondenzátor és (25) önindukció közvetítésével szintén földelt és ez a két csatolóelem a (20) generátorból vett segédfrekvenciával rezonanciára hangolt, úgyhogy t/) a (9) elektróda e frekvenciára vonatkoztatva földpotenciálon van, viszont más .. frekvenciák szempontjából a földhöz képest szigetelt. A vezérlőelektróda a (28) egyenirányú feszültségforrásból a (29) i') rácslevezetőellenállás közvetítésével előfeszültséget kap. A megerősítendő jelfeszültséget a (9) elektródához a szokásos (30) tömbkondenzátoron át vezetjük. Megjegyzendő, hogy a feszültség hozzáír) vezetése a (9) elektródához természetesen valaminő, az erősítőtechnikában ismert módon történhetik. A (13) kivezető-elektródának a (32) csatoló-ellenállás közvetítésével nagyobb 25 potenciált adunk, mint a (2) anódának. A megerősített jelfeszültséget, szokásos módon a (33) csatolókondenzátorral veszs'zük le. Ha először eltekintünk attól, hogy a so (20) rezgéskeltő az elektródák között nagyfrekvenciás mezőt létesít, akkor azt találjuk, hogy a szegmensalakú (7, 8) vagy (9) elektródák egyikéből kiinduló elektronokat a központi elhelyezésű «•> anóda vonzza. A mágneses mező hatására azonban- az elektronok oly pályákra térülnek el, amelyeknek kb. epicikloisz alakjuk van, amint azt a 3. ábra szaggatott vonalai mutatják és röpülési idejük ÍQ az' egyik elektródától a legközelebbiig, elsősorban az anódafeszültségtől függ. A (20) feszültségkeltő beiktatására a (7) elektródát annak egyik sarkával, a (8) és C9) elektródát pedig annak másik sar+5 kával kötjük össze. Minthogy a (8) és (9) elektróda azonos potenciálú és azonkívül a nagyfrekvencia szempontjából földelt, a (8) és (9) elektróda között röpülő elektronok sebességét és pályáját a válta-50 kozó potenciál nem befolyásolja, viszont a (7) és (8), valamint (9) és (7) elektródák között röpülő elektronok sebességét és pályáját a nagyfrekvencia kissé megváltoztatja. 65 A (2) anóda potenciálja olyan, hogy a röpülési idő az egyik elektródától a legközelebbiig a gerjesztő nagyfrekvencia periódusának mintegy egyharmada, lígy!85. 3 hogy a felületek egyikén valamely elek* trónnal felszabadított szekundér- és 60 tercier-elektronok egy nagyfrekvenciás periódus alatt egyszer teljesen körülfutnak és visszatérnek az első elektródához. Tegyük fel, hogy a (7) elektróda felületéről egy elektron, pl. fotóelektron fel- 65 szabadult, mégpedig abban a pillanatban, amikor a (7) elektródának, valamint a (8) és (9) elektródának is nulla volt a potenciálja. Az anódfeszültség hatására ez az elektron epicikloisz pályán 70 a (8) elektróda felé mozog. A röpülési idő közben a (8) elektróda pozitívabb lesz a (7) elektródánál, amint ez az 5. ábrán látható és ilymódon az elektron erre az elektródára olyan sebességgel üt- 75 kőzik, amely a kezdeti sebességből és a (8) és (9) elektródákon a pozitív félperiódus folyamán a váltakozó feszült- , seggel létesített sebességből tevődik öszsze. A (8) elektródára történő ütközéskor 80 felszabadított szekundérelektrónck a (8) és (9) elektródák között ehhez nagyon hasonló röppályát írnak le. Minthogy azonban mindkét elektróda azonos váltakozó feszültség-potenciálon var, a sze- 85 kundérelektronok a (9) elektródéra csupán a kilépési sebességgel ütköznek. Ehhez járul az a pozitív vagy negatív energiamennyiség, amelyet az elektronok a (3) falbetéttel létesített mező és a (10) 90 rácson lévő előfeszültség együttes hatására kapnak. A (10) háló szemnagysága és az előfeszültség úgy választar dó meg, hogy az elektronok nagyobb része a rács nyílásain átmenjen és a (3) elektródára bo jusson, vagy pedig a rács drótjaira ütközzék. Csak a nagyon kis kezdeti sebességű elektronokat" fékezi a (9) elektróda rácsa olymódon, hogy azok a rács felületének közelében nyugalomba jönnek. Ha 100 a (9) elektródát jelfeszültség alá helyezzük, akkor a rács potenciálja és azzal együtt a berendezésben termelt elektronok száma is megváltozik. E második repülési idő folyamán a (8) és (9) elek- 105 tródák potenciálja negatívvá vált, amint azt az (5) görbe (8, 9)-cel jelölt részlete, mutatja. Azt a kevés elektront, amely a (10) rács előtt visszamarad, az anódfeszült- no ség újból meggyorsítja és a mágneses mező egyidejűen a (7) elektródára vezeti. Eközben a (7) és (9) elektródák potenciálja nulla lett. Minthogy az elektronok a (9) elektródát azalatt'hagyták el, mi- 115 közben ez az elektróda erősen negatív