123238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helymeghatározásra forgó szikrajelzővel

2 123238. terisztika 5000 Hz hangfrekveneiával van modulálva. Nem-harmonikus frekvenciák alkalmazása előnyös. Ez iránykarakterisztikákat úgy szaggatjuk, hogy minb denkor rövid ideig egymásután hatékonnyá válnak és azután az iránykarakterisztikának egymásután szaggatott jelei között szünet áll be. A jeleket a vevőben a 3. ábra szerint, melyben az (A) 10 vevőamplitudó az időtől függőségben van feltüntetve, vesszük fel. A karakterisztikák forgatásánál a vevőben, elsősorban az (Sí) gorbsrésa szerint rövid ideig szaggatott első karakterisztika felvételét végez-15 aük; azután (S2) görberész szerint a második karakterisztika vételét; azután az adásban rövid szünet következik, míg a síugárzáskarakterisztikákat, illetve antennákat az adóoldalon, pl. 0.5°-al tovább for-20 gátjuk. Ebben a helyzetben az antennákat rövid ideig szaggatjuk, úgyhogy az (Sa) és (SÍ) intenzitások vétele teljesül, melyek a feltüntetett alakban éppen egyenlő intenzitású vonalat jeleznek. Ezután az irány-25 karakterisztikát, illetve antennát tovább forgatjuk. Ugyanolyan időtartam után az adót megint szaggatjuk, úgyhogy a vevőoldalon az (Ss) és (S3) feszültségek vevődnek fel. Az (Sí, S») jeleket a járműben a 30 rajzon fel nem tüntetett vevőben vesszük fel és azok a vevőegyenirányító kimenetelénél két hangfrekvenciás váltóáramból állanak,, amelyeket az 1. ábrán fel nem tüntetett számlálóberendezésbe vezetünk. 35 A számlálóberendezés bemeneti fokozata két (1) és (2) csőből áll, melyek rácsaiba a (9) és (4) kapacitás-ellenálláscsatolótagokon át a hangfrekvenoiafeszültsógeket erősbítési végett vezetjük. Minden cső 40 előtt a veendő frekvencia egyikére hangolt egy-egy (5), illetőleg (6) soros-együttihangzókör fekszik. Ezzel elérjük azt, hogy a két frekvencia közül csak az egyik vezetődik az (1) vagy a (2) csőbe ós erősítődik abban. 45 Előnyös sorosegyütthangzóköröknek alkalmazása az illető csőben a nem erősbítendő frekvencia kiszűrésére. Az (1) és (2) csövek aínódkörében külön-külön (7) és (8) transzformátor fekszik, melyhez az erős-50 bített hangfrekvenciát vezetjük, a (7) transzformátorhoz pl. a 3000 frekvenciát, míg a (8) transzformátorhoz az 5000 frekvenciát. Ezt ia hangfrekvenciás váltófeszültséget a szekundéról dalon két-két (9) 55 és (10), illetve (11) és (12) tekercselésből vesszük el és (13) és (14), illetve (15) és (16) szárazegyenirányítókkal egyenirányít. juk. Az egyenirányítóit feszültséget a párhuzamosan fekvő (21) és (22), illetve (23) íts (24) ellenállásokkal ellátott (17, 18, 19) 60 lie (20) kondenzátorokon szűrjük. Az ogyenirányítókörökben azonkívül vezérelt (25) és (26) ioncső fekszik, melyeken át a (J27) kondenzátort sütjük ki, melynek töltőköre a nagyohmos (28) ellenállásból és a 65 i;29) áramiorráisból áll. A (c, d, e) pontokjon, magában véve ismeretes, számlálómű fekszik. A (30) teleppel a vezérelt ioncsöveknek előfeszültséget adunk. A leírt berendezés működési módja a 70 következő: Ha a két (a) és (b) bemenetipontba (3. ábra) két hangfrekvenciás, rövididejű (Sí) és (S2) áramimpulzus érkezik, akkor ezeket az (1) és (2) csövek felerősítik. Az erősbített (Sí) hangfrekvencia 75 egy részét a (13) egyenirányító egyenírányítja. Az ennél keletkező egyenfeszültség a (17) kondenzátort tölti fel. A töltésfíeszültség révén vezérelt (25) icmcső feszültségviszonyait a 2. ábra tünteti fel. A 80 csőnek a (30) telep adja, az (TL) előfeszültséget, míg (U2) a gyujtófeszültséget jelent, melynek túllépésénél a cső gyújtása és ezzel a (27) kondenzátor ki sütése következik be. E töltés az (Sí) jelnek (3. ábra) 85 felel meg, mely ekkor számlálásra kerül. E jelhez tartozó, második iránykarakterisztikának (S2) jele e frekvenciához tartozó, a (2, 4, 6, 8, 12, 16) és (20) kapcsol óeleimek révén alkotott a fent említett kap- 90 csolórésznék megfelelő kapcsolórész áramlökést állít elő az (U«) görbe szerint amely a hozzátartozó (26) ioncső gyújtására nem elegendő. A számlálóműben tehát a számlálás csak a (c) és (d) pontok között jön 95 Aétre. A (7) transzformátornak második (10) szekundértekereseléséhez csatlakozó (14) egyenirányítónak a következő feladata van: Benne a hangfrekvencia egy része 100 szintén egyenirányítódik, a (18) kondenzátor simítja és a berendezés másik oldalán levő (31) összekötővezetékeken át kiegészítő előfeszültséget vezetünk hozzá. A (18) kondenzátor úgy van méretezve, 105 hogy a váltóáramimpulzusok lényegben egyenifeszültséggé alakulnak, mely kiegészítő előfeszültsógként a (30) áramforrás-Ral létesített előfeszültséghez járul hozzá. Ugyanez létesül a másik oldalon a (15) 110 agyenirányítóval és a (19) kondenzátorral. E kiegészítő előfeszültségnek függőségben az ellenjel amplitúdójától ama lé nyeges előnye van, hogy egyazon intenzitású vonalnak fokozhatását idézi elő, 115 minthogy azokon a helyeken, melyeken a *