123229. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó kapcsolási elrendezés
123229. 5 időállandója a gyorsabb látófrekvenciarezgéseket kiszűri. Ennek következtében az egyes szinkronizálőimpulzusok. alatt áram folyik az (55) induktivitáson át és ez ö induktivitáson szinkronizálóimpulzusok keletkeznek, amelyek a jelnek látófrekvenciaösszetevőitől mentesek. Az (55) induktivitás az átmenő áramhullíámot differenciálja és ily módon kettősimpulzusokat lé-10 tesít, amelyek a 2. ábra (51) tekercsén fellépő keltősimpulzusokhoz hasonlóak. Az (58) induktivitás a polaritást megfordítja. Az (58) induktivitáson levő feszültség tehát közvetlenül a (45) sorfrekvenciagenerátor-15 hoz vezethető, amikor is a szinkronizálóimpulzusok, a földhöz viszonyítva,, pozitív polaritásúak. Az (55) induktivitásban fellépő sorcsoportfrekvenciás impulzusok is pozitív polaritásban vezetődnek a (46) ge-20 nerátorhoz. Ennek következtében a két generátor a szinkronizálásra való tekintettel egyforma szerkezetű lehet. A katódsugárcső intenzitás-vezérlőrácsat, kezdetben, az (56) telep, megközelítőleg, a 25 teljes fekete-kivezérlésig negatív előfeszültséggel látja el, A dióda a (43) erősítő kimenőfeszültségéből egyenirányítóit, az intenzitásvezetőrácshoz viszonyítva pozitív polaritása feszültséget vezet le, amely a 30 fekete-kivezérlés irányában a modulációs burkológörbe csúcsértékének felel meg. Ez a feszültség az (57) ellenállásban lép fel és azt az állandó kezdeti előfeszültséggel szemben vezetjük a cső intemzitásvezérlő-35 rácsához. Ennek következtében a keletkező látófrekvencia - moduláció, amely az intenzitásvezérlőrácshoz jut, a kívánt összetételű és oly összetevőt tartalmaz, amely a közepes képvilágosságot határozza 40 meg, továbbá oly látófrekvencia-összetevőket is, amelyek a kép részleteit tartalmazzák. Az összberendezés működési módja legkönnyebben a 4—10. ábrák szerinti görbék 45 kapcsán ismertethető, amelyek az 1. és 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezések különböző pontjain fellépő áram- és feszültségi hullámok alakjait ábrázolják. Az ábrákon az abszcisszára az időt vit-50 tük fel, az ordináták pedig az áram vagy feszültségi amplitúdók viszonjűagos értékei. A 4. ábra szerinti görbe a sorcsoport- szinkronizálóhullám alakját tünteti fel, amely az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés 55 (35) határolójának a kimenőkörében lép fel. Egyszerűség kedvéért a 4—8. ábrákon az összes szinkronizálóimpulzusakot negatív polaritással ábrázoltuk. Ennek az impulzusnak görbéje kisebb meredekségű mellső (az ábrán bal) és nagyobb mere- 60-dekségű hátsó (az ábrán jobb) oldalt tartalmaz. Az 5. és 6. ábra szerinti görbék a soreltérítés szinkronizálóimpulzusait ábrázolják, amelyek a (28) határoló kimenőkörében lépnek fel, 'még pedig azokban 65 az időközökben, amikor a sorszakaszváltás következik be. A sorimpulzusok közös jellegzetessége, hogy mellső oldaluk meredekebb, mint a hátsó. Miután a sorszinkror nizáló- és sorszakasz-szinlíronizálóimpulzu- 70 sokat a (36) erősítő kombinált hullámmá foglalta össze, a (20) erősítő pedig a látófrekven-ciarezgésekkel kombinálta, a (20) erősítő kimenőkörében fellépő modulációs eredménynek hullámalakja a 7. és 8. áb- 75 rán feltüntetett hullámalaknak felel meg. Itt ismét oly időközt ragadtunk ki, amelyben éppen sorcsoportváltás következik be. A 7. ábrán a (w, b) és (s) jelek egy-egy : vezérlési szintet jelölnek, amely az emlí- 80 Lett sorrendben a teljes fehér-kivezérlést, a teljes fekete-kivezérlést és még a szinkronizálóimpulzusoknak a fekete-irányban a teljes fekete-kivezérlésen túlmenő csúesamplitudóját ábrázolja. Ezzel a jelhullám- 85 mai moduláljuk a továbbítandó hordozót; nyilvánvaló tehát, hogy a hordozóamplitudónak megnagyobbodásai a kéj) világosságnövekedéseinek felelnek meg, az összes szinkronizálóimpulzusokat pedig a hordozó- 90 amplitúdók csökkenései ábrázolják. A 7. és 8. ábrák szerinti görbék a 2. és 3. ábra szerinti (43) erősítő kimenőköreifellépő jelhullámok alakját szemléltetik. A 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezésben a 95 (48) csőnek, valamint a 3. ábra szerinti kapcsolási elrendezésben az (54) diódának az előfeszültségével a látófrekvencia-összetevők kiküszöbölődnek. Ennek következtében a szinkronizáló-összebevőknek és az 100 (51) és (55) tekercsekben fellépő áramoknak hullámalakja tehát olyan, amilyet az ábra (b) és (s) vonala közötti része mutat. Ezeket az áramokat az (51) és (55) induktivitások differenciálják, úgyhogy ez 105 induktivitásokon olyan feszültségesések lépnek fel, amelyeknek görbéi a 9. és 10. ábra szerinti alakúak; e görbékből felismerhető, hogy kettősimpulzusok keletkeznek, amelyek egy-egy nagyobb amplitúdójú impul- 110 zusból és kisebb impulzusból vannak öszszetéve, ahol is a sorszinkronizálóhullám) számára való nagyobb amplitúdójú impulzusok polaritása ellenkező, mint a sorcsoport szinkronizálóhullámok impulzusainak 115 polaritása. ,
