123221. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos feljegyzések vetítésére

Megjelent 1940. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiOSAG SZABADALMI LEIRAS 123221. SZÁM. VII J. OSZTÁLY. — _F. 8350. ALAPSZÁM. Berendezés villamos feljegyzések vetítésére. Feriiseh A.-G. cég-, Bérliii-Zehleiidorí"-ban. Pótszabadalom a 120193. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1938. évi április hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi április hó 13-ika. A törzsszabadalom tárgya berendezés villamos feljegyzések, főként távolbalátási képek vetítésére, amelyeket ernyőn gyors egymásutánban létesítünk. A törzsíj szabadalom szerint a feljegyzés két feljegyzés közötti időben gyakorlatilag változatlanul megmarad és minden egyes új feljegyzés előtt, második vagy ugyanaz a katódasugár kitörli. 10 A találmány ennek a berendezésnek különleges kiviteli alakjára vonatkozik. Amint már a törzsszabadalomban kifejtettük a feljegyző- és kitörlősugár különböző vagy azonos anyagokat érhet. 15 Az első esetben mindkét sugár azonos sebességű lehet, viszont a második esetben a villamos viszonyokat úgy kell megválasztani, hogy az egyik sugár meghatározott feltöltődést létesítsen, amei»0 lyet a másik sugár ismét megszüntet. A találmány értelmében különböző potenciálú sugárkeltőrendszerekből származó két katódasugár az ernyőnek ugyanazt az oldalát éri, vagy pedig két katódaí5 sugárt alkalmazunk, amelyek egyike az ernyő egyik oldalát, a másik pedig az ernyő másik oldalát éri. Először tegyük fel, hogy a feljegyző és a kitörlősugár azonos anyagot ér. sa. Akkor pl. az 1. ábra szerinti berendezést használhatjuk. Az (1) cső belsejében (2) ernyő van, amely katódasugarak hatása alatt optikai tulajdonságait, pl. fényátengedőképességét változtatja. Ha a (6) 85. sugárkeltőrendszerrel, amely a cső ferde toldatában van, a (2) ernyőre töltési képet jegyzünk fel, akkor az ernyőn a fényátengedőképesség megfelelő eloszlása keletkezik. A (3) fényforrásból eredő és a (4) gyűjtőlencsével összegyűjtött fény 40 ekkor a (2) ernyőn keresztül az (5) vetítőoptikára esik, amely a (2) ernyőt a szemlélendő ernyőre reprodukálja. A töltési kép kitörlésére másik (7) sugárkeltőrendszert alkalmazunk, amely a cső másik 45 toldatában van. Mindkét rendszernek eltérítőrendszerei vannak és az előbbi rendszerek olyan elhelyezésűek, hogy a fénysugármenetet nem zavarják. A (7) rendszerből származó kitcrlcsugár pl. egy, 50 vagy néhány sorral megclőíi a feljegyzősugarat. Minthogy mirdkét sugár egyidejűen jut a képernyőre és azonos anyagokat ér, gondoskodni kell arról, hogy az egyik sugár 100%-nál több, a másik 55 sugár pedig 100°/<-nál kevesebb szekundérelektront létesítsen. Ezt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy a (6) és (7) rendszert különböző potenciálok alá helyezzük, úgyhogy a két sugár külön- 60 böző sebességgel éri az ernyőt. A (8) falbevonat a szekundérelektronok elszívására való. A (2) ernyő tetszésszerinti szerkezetű lehet, csupán csak szekundérelektron- 65 kibocsátással ellentétes töltésre hozhatónak kell lennie és a képnek megfelelő fényvezérlést kell lehetővé tennie. így pl. az ernyő számos mozgatható nyelvből vagy kis csappantyúkból állhat, ame- 70 lyek az ernyőfelületet raszterszerűen fedik. Alkalmazható azonban megfelelő szigetelcfeliilet is, amelynek töltése szekundérelektronkibocsátássál ellentétesre