123185. lajstromszámú szabadalom • Lefelé sugározható fényvetős világítótest
2 133185. való összeerősítése egyszerűen eszközölhető. Azonban ilyen fal vagy köpeny nélkül is teljes leernyőzést érhetünk el azáltal, 5 hogy az ernyőket valamelyes hajlással úgy rendezzük el, hogy a fénykúptól bizonyos távolságban álló szemlélő előtt a fényvető nyílása láthatatlan maradjon. A rajz 1° 1. ábrája vázlatosan utcai világításra szolgáló általánosan ismert elrendezést, a 2. ábra az ezen elrendezéshez tartozó ismert világítótestet nagyobb léptéikben és oldalnézetben mutat, míg a 15 3. ábra a találmány szerinti világítótest egyik kiviteli alakjának függélyes hosszmetszete. Az 1. ábra szerinti utcai világításnál feltételezzük, hogy a szemlélő (0) szeme a 20 vízszintes vetületben 30 m távolságban áll a világítótesttől, amelynek magassága az úttesttől 6 m; • a szemmagasságot 1.60 m-re, a fényvetőnek fénykúp-esúcsszögét 2X60° = 120°-ra vesszük fel. A fénykúp 25 metszete az úttesttel — minthogy az (1, 2) nyílást köralakúnak tételezzük fel — oly kör, amelynek sugara 6 tg 60° = 10.4 m. A szemlélő tehát még nagj^on messze kívül áll a fénykúpon, annak ellenére is a 30 világítótest belső felületét világosan látja, minthogy a (01) és (02) sugarak közötti fénykéve éri szemét és ennek következtében a világítótest fényvetőjét erősen megvilágított ellipszisnek látja, amelynek 35 nagy tengelye az (1, 2) hossz, kis tengelye pedig a (2, 3) hossz. A fentiekben már megemlített kápráztatást — amint az már általában ismeretes — ennek az erősen megvilágított felületnek a láthatósága 40 okozza. Oly célból, hogy aa (1, 2), illetve (2, 3) felületeket a szemlélő előtt láthatatlanná tegyük, szükséges volna az egész világítótest körül valamely (1, 2, 4, 5) er•45 nyőt elrendezni, ami által a (0') helyzetben álló szem részére is még tökéletes leernyőzést érhetnénk el. Ezenkívül még fennáll az a követelmény is, hogy egy ilyenfajta ernyő belső felületének tökéle-50 tesen fényelnyelőnek kellene lennie, hogy a szemlélő felé fénysugarakat egyáltalán ne bocsásson ki, mivel ez másként az (5, 4) felületet vetületben ismét csak látná. A rendelkezésünkre álló eszközökkel ezt a 55 feladatot nem lehet megvalósítani, mert nem ismeretesek olyan anyagok, amelyekkel az (1, 2, 4, 5) felületet a fent körülírt feltételek betartása mellett meg lehetne alkotni. A találmány célja a 2. ábrán (2,4,1,5)- 60 tel jelzett felületre eső fénysugarakat olymódon felfogni, hogy a szemlélő szemébe már el se jussanak. A találmány szerinti célkitűzést megvalósító szerkezetet metszetben a 3. ábra 65 mutatja, amely az 1. ábrán szemügyre vett esetből indul ki, mégis azzal az eltéréssel, hogy a szemlélő a lámpatengelytől 20 m vízszintes távolságban állónak van képzelve. Ebből a távolságból az (1, 2) 70 felület még egyáltalán nem látható és csak a lámpatesthez való közeledéssel válik részben láthatóvá. A találmány szerinti célkitűzés megvalósítására ! szükséges az (1, 2, 4, 5) kúpfelületre eső vala- 75 mennyi sugarat úgy elnyeletni, hogy e sugarak a világítótestet 20 m-re megközelítő járókelő szemét még ne érjék. A világítótest a forgásfelületként kiképezett (6) köpenyből áll, mely maga fény- 80 vetőként van kiképezve, vagy belső felületén fényvisszaverő réteget tartalmaz; a köpeny nyílása itt is — mint a megelőző ábrákban — (1, 2)-vel van jelölve. A fényvető (6) köpeny alsó széléből egy, ennek 85 folytatását képező, vízszintes helyzetű, körgyűrűszerű (7) ernyő indul ki, amely a kúpos (8) köpenybe megy át, amelynek alsó széle által alkotott nyílás (9, 10)-zel van jelölve, A (8) kfipos köpenyfal belső 90 oldalán a zsalúszerű, vízszintes helyzetű, körgyűrűalakú (11, 12, 13) és (14) ernyők , vannak elrendezve, amelyeknek belső körvonalait 111—112, 121—122, 131—132, 141—142, külső körvonalait 113—114,123— 95 124, 133—134 és 143—144 jelzi. A belső Hl —112, 121—122, 131—132 és 141—142 körvonalak rajtafekszemeik az (5, 1, 2, 4) fénykúpon. Az ernyők ily módon a fénykúpon kívül esnek és a világítótest fónykisugár- 100 zásáit nem csölkkentik. Az ernyők száma a rajzban csak példáit éipeni; lehet ennél több ernyőt is alkalmazni. A fényforrásból kiáradó és az (5, 1, 2, 4) felületet metsző fénysugarak vagy io5 a (11, 12, 13, 14) ernyők felső oldalát, vagy a (8) köpeny belső falát érik, azonban oly helyében, amelyek a szemlélőnek láthatatlanok maradnak, minthogy e sugarakat a (11, 12, 13, 14) ernyők leernyőzik. no Az ernyők egymástól való távolságát a 3. ábrán látható szerkesztéssel a következő meggondolásoik alapján határozzuk meg. A legalsó ernyő helyzetét olymódon 115
