123029. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőedény

Megjelent 1940. évi február hó 1-én. MÁGYÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123039. SZÁM. VH/d. (VII/j.) OSZTÁLY. — 8. 17166. ALAPSZÁM. Villamos kisütőedény. Siemens & Halske Aktiengesellschaft, Beriin-Sienieiisstadt. A bejelentés napja 1937. évi december hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi december hó 7-ike. Ismeretesek olyan kisütőcsövek, amelyek villamos áramok erőstíésére valók és amelyek úgy vannak felépítve, hogy az erősítendő áramok vagy feszültségek, például t> rácsok útján, izzókaiódáhól eredő elektronáramot befolyásolnak és mely elektronáramot azután közvetlenül csatlakozó és a szekunderelektronokkal való elektronsokszorozás elvével dolgozó elektródarend-40 szerben, egy vagy több fokban tovább erősítünk. Mivel az erősítés foka azoknak az elektródáknak emisszióképességétől függ, amelyeken a szekunder elektronokat váltjuk ki, gondoskodnunk kell arról, hogy 15 ezeknek az elektródáknak felületei nagy emisszióképességűek legyenek, Ezért szerkesztettek már olyan elektródákat, amelyeknek emittáló' felületeit alkáli fémmel, például céziummal, rubidiummal vagy ká-20 liiimmal, vagy e fémek valamely keverékével vonták be. Ugyanerre a célra használhatók földkáli fémek is, mint bárium és stroncium. Mindezekben az esetekben nagy gondot kell fordítani arra, hogy az elek-25 irodarendszereknek a kisütőedénybe való beépítése után az elektronsokszorozó mun-Ikjaelektródái a leggondosabban legyenek /aktiválva. Ezt az aktiválást majdnem kizáróllag aktív rétegeknek megfelelő alja-30 z,atra, például ezüstoxidra való felgőzölgésével végzik. Kitűnt, hogy ennél az eljárásnál a vezérlőlráes is nagy emisszióképességű, lesz. Ennek az a következménye, hogy ezen a rácson káros, az erősítést befolyá-35 soló emisszió keletkezik, mert a rács hősugárzás, különösen a katóda felöli hősugárzás következtében nagy hőfokokat' vesz fel. Ez a jelentés különösen akkor zavaró, ha a katóda aktiválására alkáli fémeket használunk. 40 A találmány értelmében ezt a hátrányt azzal küszöböljük ki, hogy az izzókatóda és ,a vezérlőrács közötti távolságot oly nagyra választjuk, hogy az üzemben keletkező rácshőfokok már nem elég nagyok 45 ahhoz, hogy zavaró elektronmissziót keltsenek. Számbavehető rácsemisszió meghatározásánál ugyanazon szempontok mérvadók, mint a nagyvákuiuni-crősítőcsöveknél. Nevezetesen a rácsemisszió he ha- 50 ladja meg az anódáram egy ezrelékét, vagyis általában a 10:' amp. értéket. Ezenkívül a vezérlőrács és a katóda közé Iktatott tértöltőrács alkalmazásával arról gondoskodunk, hogy a katóda és a vezérlő- 55 rács közötti távolság növelése következtében keletkezett mezőgyengítés a katóda közelében ismét kieg5renlíttessék. Ily módon a rács emisszióját megengedhető határok között tarthatjuk anélkül, hogy a 60 kisütőedény első fokozatának üzeméhez különösen nagy feszültségeket kellene alkalmaznunk. A találmány kiviteli példáit a rajz ábrái mutatják. Az 1. ábra a találmány szerinti (>5 kisütőedény vázlata, (1) a kisütőedény izzókatódája, (2) megfelelő potenciálon tartott tértöli őr ács, (3) a vezérlőrács. A vezérlőrács felett van az elektronsokszorozó rendszere. Ez a rendszer két egymásba 70 tolt (4) és (5) lemezcsoporthói van. A (4) lemezcsoportot katódapoteneiálon« vagy ennél nagyoibb potenciálon tartjuk. Az (5) lemezcsoportra viszont nag3robb po-