123008. lajstromszámú szabadalom • Egy- vagy többfázisú váltakozó áramú Ferraris-számláló
123008. szült kereten rendezzük el és e kereten. _ a főáramkörű tekercs hajtó vasmagja mellett oly vaskengyelt alkalmazunk, mely az áramtekercs hajtó vasmagját 5 egyenként legalább három oldalon, még pedig mindegyik szárát két egymásba ütköző él mentén veszi körül és a kengyelnek a mellékáramkörű mező erővona lait visszavezető része a két szár közé 10 nyiílik, még pedig olyként, hogy e rlész és a szárak közötti távolság nagyobb, mint a kengyelnek az áramtekercs hajtó vasmagjait körülvevő része és a vasmag közötti rés. Ennek a megoldásnak az 15 ismert számlálókkal szemben az az előnye, hogy csak egyetlen, könnyen megerősíthető kengyelt kell alkalmaznunk. Ez a kengyel a rotortárcsat nem veszi körül, úgy, mint az ismert készülékeknél, 20 tehát nem okoz felesleges méretnövelést. Továbbá azáltal, hogy az áramtekercs hajtó vasmagját a kengyel két -oldalról veszi körül, erővonalakat von el a főáramkörű mezőből, úgy, hogy a főáram-25 körű mezőben a mellékáramkör mágneses ellenállása kisebb, anélkül, hogy a mag szárait részben le kellene fedni. Kísérletekből kitűnt, hog5' a számláló kis terheléseinél a főáramkörű mező ha-30 tásos erővonalainak elvezetése, tehát a forgató nyomatékban beálló veszteség oly kicsiny, hogy az ebből keletkező hibát a számláló szabályozóiműve könnyen kompenzálja, másrészt pedig a számláló hiba.35 görbéje jelentékeny túlterhelések mellett is nyugodt lefolyású. Ä találmány értelmében a kengyelt úgy is kiképezhetjük, hogy a hibagörbe alsó, tehát a kisebb terhelésekhez tartozó része, 40 'ellaposodik. Evégből a kengyelt a találmány értelmében úgy képezzük ki ós a kétszárú főáramkörű állórésszel szemben úgy rendezzük »el, hogy az az erővonalak számára 45 két vagy több, mellókzárlatban fekvő és különböző telítósű utat alkot. A találmány egy példakénti kiviteli alakját a rajz mutatja, amelyben az 1. ábra a főáramkörű kétszárú állórészt, 50 a háromszárú feszültségi álló részt és a kengyelt távlati képben, a 2. ábra a rotor és a kengyel felülnézetét mutatja. E felülnézetben a feszültségi állórész polusnyomait is feltüntettük. A 55 3. ábra csak a kengyel felülnézete, míg a 4. ábra szerkezeti részletet mutat. Az 1. ábrában a kengyel a főáramkörű (5) állórósz mellett van elrendezve. A főáramkörű ós a feszültségi állórészeket és a ikengyelt célszerűen mágneses erővona- 60 lakat jól vezető anyagból készült tartórészen erősítjük meg, melyet a rajzban nem tüntettünk fel. A kengyel a laposvasból készült (6) szárnyakból, a (7) hídból és a (8) keresztdarabból van. A (6) 65 szárnyák befelé hajlított (9) része, valamint a (8) keresztdarab célszerűen fogazott (10) része a keresztdarab mindkét végén két oldalon körülfogják a főáramkörű állórész két (11) pólusát, amint az a 3. áb- 70 ráiból látható. A két pólus között van a (7) híd és ennek a pólusok vele szemben álló oldalaitól való távolsága nagyobb, mint a (9) és (10) részeknek a hozzájuk tartozó pólusok velük szemben álló olda- 75 Iáitól való távolsága. A felvett példában a keresztdarab (10) részei a pólusok hozzájuk tartozó oldalaira fekszenek. Ez azonban nem feltétlenül szükséges. A találmány szerinti sziámlálószerkezetnél a so szárnyak (9) és a keresztdarab (10) részei a velük szemben álló pólusoktól közzel is el lehetnek választva, azonban e közök szélessége, tehát a (9) és (10) részekneik a velük szemben álló polusoldalaktól való 85 távolsága kisebb kell hogy legyen, mint amekkora a (7) híd oldaléléinek az azokkal szemben álló polusoldalaktól mért távolsága. Melllékzárlatot alkotó több út létesítése 90 végett, melyeknek telítettségi fokai egymástól eltérőek, a találmány értelmében egy-egy (11) pólus és a kengyel (7) hídja közötitt (12) nyelveket alakíthatunk ki, amelyek a főáramikörű állórész szárai es 95 a (7) híd közé nyúlnak. Ezek a (12) nyelvek a (14) mágneses útban (3. ábra) lényegesen előbb vannak telítve, mint M kengyelnek a mágneses erővonalakat vezető többi, (13) és (15) xítja. 100 A (12) nyelvek alakja tetszőleges lehet A fentemlített hatást a (12) nyúlvány bárminő kialakításával elérhetjük. A nyúlvány alakját ós nagyságát az elérni kívánt telítési fokoknak megfelelően vá- 105 lasztjuk meg. A mágneses mellékzárlatot alkotó utak telítettségi fokai közötti különbséget azzal is befolyásolhatjuk, hogy a szárny behajlított (9) vége és a keresztdarab (10) no szakaszára terjedő részét a főáramkörű állórész szárával, illetőleg pólusával hosszabb, vagy rövidebb darabon, mindkét száron érintkezésbe hozzuk vagy pedig e részek közvetlen érintkezése helyett 115 a közöttük levő részt nemmágneses,; anyaggal töltjük ki. így pl. a főáramr : . körű állórész szárának az az utolsó (11) \i
