122918. lajstromszámú szabadalom • Kételektródás rezgéskeltő készülék

2 122918. ve módosításainak működési alapelvével sem hasonlítható össze, bár a keltett rezgések hullámhosszának nagyságrendje szempont jából az ilyen szerkezetű rezges-5 keltők talán leginkább közelítik meg a találmány szerinti rezgéskelző készüléket. A találmány bizonyos szempontjából a találmány szerinti kételektródás rezgéskeltő készülék a Barkhausen-féle 10 rezgéskeltővel kezdődő gyökeres fejlődési folyamat végeredményének tekinthető, amely az említett készülékek szokásos negatív lemezelektródja mellőzésével, a két elektróda lényeges átalakításával, 15 valamint az ezekkel közvetlenül összekötött szerkezeti részek villamos és mechanikai méreteinek különös megváltoztatásával jár. A találmány szerinti kételektródás rez-20 géskeltő készülék ismertetése szempontjából annak lehetséges legegyszerűbb és legkönnyebben megérthető kiviteli alakjánál légritkított térben két elektróda van és a közöttük levő térnek tulaj doní-25 tott negatív ellenállás az elektródákra ható bizonyos pontos feltételek függvénye, így pl. az egyik eleklródától kiinduló és a másik elektródához menő elektronáramlás szükséges, mikoris az 30 első elektróda e működése olyan, mint a szokásos elektronkisülési csövek katódjának működése és a másik elektródához a katód feszültségéhez képest pozitív feszültséget vezetünk, hogy az elektron-35 áramlást előmozdítsuk. Ez a pozitív elektróda tehát szokásos elektroncső anódjának mása. Az elektronáramlás szükséges egyenletességének gyakorlati feltétele, hogy a katód sugárzó felülete 40 sima és aránylag nagyterjedelmű szemben például szálalakú katóddal, amely síkfelületű, illetve felület-terjedelmű anóddal működik együtt. Ez végső fokon azt jelenti, hogy a katód alakjának jel-45 lege azonos legyen az anód alakjának jellegével, továbbá, hogy mindkettőnek szabályos, sima, aránylag sík felülete legyen. Az egyenletes elektronáramlás előmozdítása végett továbbá az anód 50 felületének minden pontban nagyon pontosan egyenlő távolságban kell lenni a katód minden megfelelő pontjától. Az előzőkben felsorolt kizárólag szerkezeti követelmények mellett ki kell 55 elégíteni az említett szerkezet kellő viszonylagos méretezésével és az ahhoz vezetett feszültséggel elérhető ama feltételt is, hogy a két elektróda között az elektronok átmeneti ideje az előállított nagyfrekvenciájú áram o, 9, 13, 17 ... 60 negyed ciklusa legyen. Minthogy az eiozőkben közölt megfontolások feltételeinek kielégítése negatív ellenállást eredményez, a találmány szerinti alapelvnek az együttműködő 65 külső áramkörre és szerkezeire való kiterjesztésével önmagát rezgésben tartó vagy önmagát gerjesztő rezgtskeltő létesít riető. így pl. az elektródaközi tér, amelyet az előzőkben negatív ellenállás gya- 70 nánt említettünk, az egymással sorosan összekötött negatív ellenállásból és kapacitásból alkotott áramkör villamos karakterisztikájának meghatározott alkateleme. Magával a negatív ellenállással 75 elért rezgések folytonosságához szükséges tehát, hogy ez a kapacitás a soros kapcsolású rezonáns áramkör része legyen, mely áramkör ellenállása vagyis pozitív ellenállása kisebb, mint az eiek- 80 tródaköznek tulajdonított negatív ellenállás. A találmány gyakorlati megvalósítása tehát indukciós reaktancia méretezésének eredménye, mikoris e reaktancia 85 villamos méreteit úgy választjuk, hogy az elektródák közötti kapacitással rezonanciában és majdnem teljesen ellenállásmentes legyen. Ilyen induktancia e szükséges feltétele vagyis nagyon nagy 90 „Q" értéke miatt nemcsak a méretek, hanem fizikai megjelenése tekintetében is nagyon megkülönböztető. A találmány más kiviteli alakjánál a kételektródás rezgéskeltőnek ugyanolyan 95 alkatelemei vannak, mint amelyeket előbb felsoroltunk, azonban azzal a további jellemző tulajdonsággal, hogy az úgynevezett katódnak nem kell a szokásos értelemben vett elektronsugárzó alkat- l°0 elemnek lenni. E katódnak ugyanis egy vagy több nyílása lehet, amelyeken át külső erő hatása az elektronokat áthajtja, úgyhogy az elektronok a katód, valamint az anód között levő térbe jutnak és az 105 anódhoz vándorolnak. Az elektronok itt összegyűjthetők vagy a katód nyílásainak megfelelő egy, illetve több nyíláson átmehetnek. Végül az elektronokat olyan elektródán gyüjijük össze, amelynek az 110 elektronok eredeti forrásához képest aránylag kicsiny pozitív feszültsége van. A találmány e kiviteli alakjánál csak az szükséges, hogy az elektronok árama a katód- és anódfelületek között egyenle- 115 tes jellegű legyen, amint azt a találmány