122698. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltófeszültségnek állandó értéken való tartására

122698. 3 Feltranszformált vezér"őt'észültségét, és így nagyobb érzékenységei kaphatunk a 4. ábrái szerinti kapcso/.'ásban sarkain ,álííandó feszültséget biztosító (23) ellenállás l használata mellett is. mert itt az állandó feszültség' a kevésnienetíí (31) lrainsz:Formátortekercsel, az ingadozó háiózali feszültség pedig a (32) transzíormátortekercset járja át. E transzformátorok (33),. illetve 10 (34) szekundér tekercsei menetszámának "kellő megválasztásával tehát bennük telszőleges feszültségekéi hozhatunk létre. és így az ezekről az egymás, ellen, egymással sorbakapcsolt te körösekről levett 15 vezérlőfeszültség is tág határok közi változó 'lehel. Abban az esetben, ha az 1. ábrán, látható kapcsolásnál a, (16) és (17) csöveket egyenárammal óhajtjuk táplálni, a (18) és 20 (19) anódteszültségforrások, melyeket mindkét cső számára közős feszültségforrás is pótolhat, valamint a csövek rácselőfeszüliíségforrásai. ha energiájukat a hálózatból akarjuk venni, egyenirányítókat •25 kell, hogy tartalmazzanak, és természetesein egyen irányi Lani kell a csövek vezéri ői'eszülíségeit is. A berendezésinek tehát, lényeges egyszerűsítéséi érhetjük él olyan kapcsolatsak melynél; a csövek váJlóáraini'-80 mai táplálhatok és, váltófeszültséggel vezérelhetők. Erre alkalmas kapcsolást mutat az 5. ábra, melynél a (16) cső' (18) anődíészültségforrása a hálózatból táplált transzformátor, vagy maga a hálózat, az 35 előfeszültségforrás, pedig a cső anódkörével párhuzamosan kapcsolt (35) primérlekercsű transzformátor (36) szekuindórtekercse. Az 1. ábrán látható berendezés úgy van 4u beállítva, hogy ha a feszültség az ( 1) és (2) sarkokon azzal egyenlő', mellyel a (3) és (4) sarkokon a fogyasztót akarjuk ellátni,, akkor a (20) készüllékben keletkezői vezérlőtfeszültség zérus. Enmekfolytán a 45 (16) és (17) csövek egyenlői vezéri őfeszültséget kapván, a (12) és (13) vasmagok is egyenlő mágtoesezést kapnak a (14), illetve (15) tekercsek útján, miáltal a (10) és, (11) fojtótekercsek látszólagos ellenállásai 50 egyenlők lesznek, és így a (8) és (9) fekercsek egymás hatását ellensúlyozva, a (7) tekercsben áramot nem indukálnak. Ha most a hálózati feszültség csökken, a (20) készülékben vezérlőfeszültség léte-55 sül, mely az egyik cső rácselőfeszültségéhez hozzáadódik, a másikéból azonban levonódik, és így azokon olyan áramerősségek fognak átfolyni, melyek hatása alatt a (10) és (11) fojtótekercsek különböző áramerősségeket engedvén át. a (8) és (9) ni> lekeresek egyike több, másika kevesebb áramot kap- olyképen, hogy a differenciálfranszíormátorban olyan mágnesfluxus jön létre, mely a (7) tekercsben a 'hálózatihoz hozzáadódó feszültséget in- ti5 dukál. A hálózati feszültség emelkedése cselén a viszonyok fordítva alakulnak, és így a (7) tekercsben a hálózatiból levő- " nódó feszültség indukálódik, a berendezés tehát mindkét érlelmíí feszunségpltérést 70 kompenzálja. Ha a (20) készüléket az 1. ábrán feltűnte leLlől eltérően, nem a differenciái -1 ranszf orinátor (7) szekumdértekercsei ése elé, hanem ez után, azaz e tekercselés 75 és a fogyasztó közé kapcsolnők. a találmány szerinti berendezés az előbb ismertetettől!, eltérően működnék. Ebben az esetben ugyanis a hálózati feszültség változása esetén, ha léhát a (20) készülékben a há- 80 lőzati íeszültségváltozáslöl függő vezérlőfeszültség létesül, a be rendezés ugyanúgy kompenzálja ugyan a, hálózati feszültségváltozást, mint a fenti esetben, mihelyt azonban a kompenzálás felé közeledünk, 85 a (20) készülék a kívánthoz közelebb álló feszültséget érzékiéi, a kompenzáló hatás léhát csökken és a beálló feszültség anynyira fog eltérni a kívánttól, hogy a részleges kompenzáció épen bekövetkezzék. 90 Míg tehát a találmány szerinti berendezés a kívánttól állandó értékkel ellérő hálózati feszültség esetében az 1. ábra szerinti kapcsolásban tökéletesen kompenzálhat, addig, ha (20) készüléke a (7) transzíormá- 95 tortekercselés mögé Tan kapcsolva, a szabályozás elvileg sem lehet tökéletes és csak bizonyos határok közé szárítja a szabályozott feszültséget, A gyakorlatban az üzemi és 'egyéb feltételek szabják meg, !0'> hogy adott esetben a berendezést melyik kapcsolásban alkalmazzuk. A differenciáltranszformátor primer tekercseléseit is táplálhatjuk a már állandóvá telt feszültségű váltóárammal, ha azokat a (7) szekun- 105 dér lekeres és (4) szorító közé kapcsoljuk, , mi gyakran célszerű lehet. A csövek ve-Z'érl'őífeszültségleként használt feszűltségikülönhS'égiet is létesíthetjük úgy, hogy az állandó feszültségesésű vagy áramfogyasz- lio tású ellenállást a már gyakorlatilag állatndóvá tett váltófeszültséggel tápláljuk, és csak az ingadozó, feszültségű másik feszültséget vesszük le az (1) és (2) sarkokról, azaz a, (7) tekercselés előtt. Ez eset- fis ben ugyanis az, alkalmazott ellenállásoknak terhelése egyenletesebb lehet.