122674. lajstromszámú szabadalom • Térerősség összehasonlítást alkalmazó jelzőeljárás és hozzávaló berendezés

122674, 3 melyek (I, II, III, IV) sarksarui csúcsban végzőidnek. E sarksaruk között keresztT cséve mozgatható, melynek sorbakapcsoit (RÍ, R2) tekercsei a 4. ábra szerint az: (E) 5 vevőikészülékkei, a (T) lökéstranszformátoron át vannak összekötve. E műszer működési módját az (le) ábra szemlélteti. Tegyük fel;, hogy az (A) betűnél pozitív lökés érkezik. Minthogy mind-10 két (RÍ, R2) tekercs a sarksaruk maximális mezejében van és sorban van kapcsolva, a beérkeza lökés kétszeres intenzitásának megfelelő maximális kilengés jelentkezik, pl. kilengés jobb felé. E kétszeres 15 kilengés folytán az (RÍ) tekercs mindkét mágneses mezőből kifelé forog, míg az (R2) tekercs az (Ml) mágnes mezőjéből az (M2) mágnes ellenkezőién irányított mezőijébe forog. A mutató kis mértékben új-20 ból visszaesik, mitít ez az le. ábráin jelezve van. A most következő negatív lökés a mutatót megint jobbra lendíti, mert csak az (R2) tekercs hatékony és ez az (M2) mágnes ellentétes mezőjében foglal helyeit. 25 Az (R2) tekercs ezután szintén a két mágnes igen gyenge mezőijében fekszik, úgyhogy a most következő pozitív lökés csak kis visszlökésben nyilvánul. A mutató lassan esik vissza, úgyhogy az (R2) tekercs 30 megint az (M2) mágnes mezőjébe mozog. A most következő negatív lökés a mutatót megint jobbra lendíti és azután lassan a nullahelyzetbe engedi visszatérni. Az (N) betű vételénél fordított viszonyok adódnak 35 ki, úgyhogy a mutató a másik oldal felé -égez lengőmozgást. Az 5. ábra szerinti jelzőiműszernek szintén keresztesévé berendezése van, azonban azzal a különbséggel, hogy a két mág-4(i jesrendszer nem egy síkban, hanem egymás fölött van elrendezve. Az (I, II) rendszer és az (RÍ) tekercs tehát egy síkban fekszik, míg a (III, IV) rendszer az (R2) tekerccsel fölötte vagy alatta fekvő 45 síkban van elrendezve. Az indukáltlökéseket a 6. ábra szerint a (Gl, G2) egyenirányítókban legyienirányítjuk és mindegyik lökésirányt vagy csak az (RÍ) tekereSíben, vagy csak az (R2) tekercsben hatékonyan 50 érvényesítjük. Tegyük megint fel, hogy főikép az (A) jelet kapjuk, azaiz, hogy az (A) jel vétele az (N) jel vételéhez képest túlsúlyban van. A beérkezői első lökés, pl. az (R2) tekercs keretében legyen hatékony. 55 A (III, IV) sarksaruk kialakítása olyan^ hogy az (R2) tekercs növekedői, jobbra bekövetkező kilengéssel növekedő mezőbe jut, A forgóeséverendszer tehát az első pozitív lökés révén jobbra lendül az (R2) tekercs eras mezőbe, míg az (RÍ) te-60 keres a hozzátartozó' (I, II) sarksaru mezőjéből kifelé mozog. A most beérkező negatív lökés, mely az egyenirányítás folytán csak az (RÍ) tekercsben hatékony, csak csekély visiszlökést okoz. A műszer 65 lassan,, csekély mértékben, mozog vissza, úgyhogy az (R2) tekercs még mindig az erős mezőben foglal helyet. A következő pozitív lökés tehát a mutatót erősen jobb felé lendíti,, még pedig a kilengés a mező- 70 növekedéssel szorzódik. A mutatónak most következő csekély mértékű visszamozgása után az (RÍ) tekercs még mindig a mezőn kívül foglal helyet, úgyhogy a következő negatív lökés csak mint kis visszíökés érvé- 75 nyesül és ezután a mutató nyugalmi helyzetébe lassan tér vissza. Az (N) betűnél a viszonyok megint fordítottak, úgyhogy ellenkező irányú kilengés következik te. A 7. ábra szerinti jelzőműszer úgy dol- 80 gozik, hogy a mutatókilengés iránymegnatározására csak az elsőisorban beérkező lökést használjuk ki, míg a következő lökések csak erősítőén hatnak a mutatókilengésre. Ha tehát elsőisorban pozitív lökés 85 érkezik, mint ez az (A) jelnél az esetj, akkor a mutató jobb felé lendül és a következő lökések folytán helyzete nem változik, hanem abban tartva marad. Az (N} jelnél az elsősorban beérkező negatív lökés 90 által a mutató a másik oldal, felé lendíthetik és a következői lökések által, irányuktól függetlenül van tartva. A műszer íorgócséveiműsaer és lágyvastaííszeír egyesítéséből áll. A forgócséveműszier révén az 95 iránymeghatározást végezzük az elsősorban beérkező lökés alapján, míg a többi lökés a lágyvasrészre hat és ennek következtében az iránytól független. A forgócsiéveműszer úgy van berendezve, hogy azt a beérkező i00' lökés a hozzátartozó' mágnesrendszer mezőjéből kifelé mozgatja, úgyhogy a következő lökések arra befolyást már nem gyakorolhatnak. Ilyen berendezés kiviteli példáját a 7. 105 ábra tünteti fel, melyben (I) és (II) két mágnessarkat jelöl. (R) a forgócséve. A lágyvasrész az (SÍ, S2) szolenoidokból áll. Az összes tekercsek sorban vannak kapcsolva és a (T) lökés transzformátoron át ilO az (E) vevőivel összekötve. Az (R) cséWe az (A) lágyvashorgonyt hordja, melyet az (SÍ, S2) szolenoidok befolyásolnák.. Feltételezve, hogy elsősorban pozitív lökés érkezik be, ennek befolyása alatt az (R) 115 cséve jobb felé mozog, tehát a hozzátartozó mágnesrendszer mezőijéből kifelé. A szolenoidok mágnesesmezőit a működési mód