122669. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozócsöves erősítőkapcsolás
122669. csolás egy vagy több olyan elektroncsövének táplálására, melyeknek a fenlemlítelit áramkörénél csekélyebb táplálóíeszültségre van szükségük. 5 A találmány szerinti, íentisniertetett kapcsolásokkal tehát megoldást nyert az az elvi feladat, hogy gazdaságos áramfogyasztás mellett lehetővé tegyük elektronsokszorozócsöveknek erősítési célokra való 10 használhatóságát, amennyiben működésmódjuk stabilitását sokszorozóelektródáik kellő üresjárási feszültsége, valamint az üzem közben önműködően a kellő értékre beálló munkafeszültsége biztosítja. A gya-15 korlatban azonban rendszerint még egy további feladat is áll fenn, még pedig azi, hogy a stabil és előírásos működést a teljes üzemidő folyamán biztosítjuk, valamint meglevő készülékekben a csöveknek 20 készülékátalakítás, illetve újra való beállítás nélküli kicserélését tegyük lehetővé, azaz olyan kapcsolási rendszabályokat alkalmazunk, melyek bizonyos határokon belül önműködő'en egyenlítik ki azokat a 25 különbségeket, melyek a működésben a csőikarakterisztikáknak üzemközbeni, pl. emissziócsökkenés okozta, változása, illetve (csőcsere esetén) az elkerülhetetlen gyártási szórás okozta karakterisztikakülönbsé-30 gek folytán keletkeznek, illetve adódnak. Ez a feladat normális (csak thiermikus emisszióval dolgozó) csöveknél is fennáll, minthogy tudvalevőleg a, kereskedelmi forgalomban levő ilyen csövek karaMeriszti-35 kái bizonyos szórást mulatnak, oly értelemben, hogy az anódárain-rácsfeszültiséggörbék az egyes csöveknél bizonyos, a gyártás egyenletessége által befolyásolt, rácsfeszültség-értékkel: lehetnek egymáshoz, ké-40 pest, egymással párhuzamosan, eltolva. A munkapontnak ezáltal bekövetkezhető] eltolódását az ismert kapcsolásoknál is bizonyos mértékben önműködően kiegyenlítik, azzal, hogy nem állandóan megszabott 45 rácselőfeszültséget hasznainak, hanem ,a katódaáram erőssí'gév-íí arányos rácselőfeszültséget. Ezt rendszerint egyszerű módon úgy érik el, hogy a rácselőfeszültséget a katódávál sorbakapcsolt ellenállásról ve-50 szik, melyen a cső anódárama folyik át, amely a rácsáramok kis értéke folytán a katódárammal gyakorlatilag megegyezik. Az olyan elektronsokszorazócsöveknéi azonban, amelyek kapcsolásai a találmányit 55 alkotják, az anódáramnak a thermikus hatóda árama csak csekély részét, pl. 0,5— 0,2-ét, képezi, mert az anódáram nagyobb részét a sokszorozóelektróda szekunderemissziója adja. Ha tehát ilyen csöveknél is csak a szokásos katódaellenállást hasz- elinalnánk a rácselőfeszültség termelésére, akkor e kapcsolási rendszabállyal csak a primérkatóda áramkülönbözőségieinek hatásait egyenlíthclnők ki, a sokszorozóielefctródáram ingadozásait, illetve különbőz-őségéit 65 azonban már nem. Fentiek értelmében azonban kívánatos volna, hogy a sokszorozóelektróda áramának csekélyebb volta esetén, (pl. rosszabb szekuindéremissziójú csőre való cseréléskor vagy a szekundér- 70 emissziónak az idő folyamán bekövetkező csökkenésekor) az eredeti munkaáram ne változzék, azaz a sokszorozóelektróda által leadott Kziekundéremissziós áram a szekundéremisisziótényező v áltozása esetén. 75 megfelelő értelemben és a kelilö mértékben önműködően változzék, pl. növekedjék, mi pl. a veziérl-őrács előfeszüMségének . megfelelő önműködő csökkentésével volna elérhető. 80 A találmány szerint a rácselőfeszültség fentieknek megfelel ő: önműködő változásait úgy biztosítjuk, hogy a sokszorozóelektróda áramának egy részét a rácselőfeszültséget termelő ellenálláson, azaz a kailódellenál- 85 láson, engedjük átfolyni. Egy ilyen kapcsolási példaképpen a rajz 5. ábrája kapcsán ismertetünk részletesebben, mely a 2. ábra szerinti kapcsolásnak fentiek szerint tökéletesített fogan atosítási 90 alakját mutatja. E kapcsolásnál a (6) sokszorozóelektróda nemcsak pozitív táplálófeszültségponthoz van a (16) ellenálláson át kapcsolva, hanem a (33) ellenálláson át a katódávál is össze van kötve. Ez a 95 (33) ellenállás tehát a 2. ábra szerinti (17) ellenállás szerepét a (9) ellenállással együtt tölti be és e kapcsolása mellett azt eredményezi, hogy a (9) katódelleinálláson át nemcsak a (2) kaióda árama, hanem ezenkí- 100 vül még a (6) sokszorozóelekiróda áramának a (33) ellenálláson átfolyó része is átmegy. Ha tehát az üzem folyamán, vagy csőcserekor, a (6) elektróda árama csökken, akkor csökken a feszültsége is és ezzpl 105 a (33) ellenálláson és így a (9) katódellenálláson átfolyó áram erőssége. Ennek folytán csökkenvén a katódeltenálláson a feszültségesés, csökken a (3) rácson az ezáltal egészben vagy részleg megszabott rács- tie előfeszültség is. A rácselőfeszültség csökkenése azonban a primérelektronáramlásn-ak és ezzel úgy a sokszorozőelekiródaráramnak, mint az (5) anóda áramának növekedését vonja maga után, amivei a ki-115 váxit kiegyenlítés önműködően biztosítva van.
