122669. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozócsöves erősítőkapcsolás

122669. csolás egy vagy több olyan elektroncsövé­nek táplálására, melyeknek a fenlemlítelit áramkörénél csekélyebb táplálóíeszültségre van szükségük. 5 A találmány szerinti, íentisniertetett kap­csolásokkal tehát megoldást nyert az az elvi feladat, hogy gazdaságos áramfogyasz­tás mellett lehetővé tegyük elektronsok­szorozócsöveknek erősítési célokra való 10 használhatóságát, amennyiben működés­módjuk stabilitását sokszorozóelektródáik kellő üresjárási feszültsége, valamint az üzem közben önműködően a kellő értékre beálló munkafeszültsége biztosítja. A gya-15 korlatban azonban rendszerint még egy to­vábbi feladat is áll fenn, még pedig azi, hogy a stabil és előírásos működést a tel­jes üzemidő folyamán biztosítjuk, vala­mint meglevő készülékekben a csöveknek 20 készülékátalakítás, illetve újra való beállí­tás nélküli kicserélését tegyük lehetővé, azaz olyan kapcsolási rendszabályokat al­kalmazunk, melyek bizonyos határokon belül önműködő'en egyenlítik ki azokat a 25 különbségeket, melyek a működésben a csőikarakterisztikáknak üzemközbeni, pl. emissziócsökkenés okozta, változása, illetve (csőcsere esetén) az elkerülhetetlen gyár­tási szórás okozta karakterisztikakülönbsé-30 gek folytán keletkeznek, illetve adódnak. Ez a feladat normális (csak thiermikus emisszióval dolgozó) csöveknél is fennáll, minthogy tudvalevőleg a, kereskedelmi for­galomban levő ilyen csövek karaMeriszti-35 kái bizonyos szórást mulatnak, oly érte­lemben, hogy az anódárain-rácsfeszültiség­görbék az egyes csöveknél bizonyos, a gyár­tás egyenletessége által befolyásolt, rács­feszültség-értékkel: lehetnek egymáshoz, ké-40 pest, egymással párhuzamosan, eltolva. A munkapontnak ezáltal bekövetkezhető] el­tolódását az ismert kapcsolásoknál is bi­zonyos mértékben önműködően kiegyenlí­tik, azzal, hogy nem állandóan megszabott 45 rácselőfeszültséget hasznainak, hanem ,a katódaáram erőssí'gév-íí arányos rácselő­feszültséget. Ezt rendszerint egyszerű mó­don úgy érik el, hogy a rácselőfeszültséget a katódávál sorbakapcsolt ellenállásról ve-50 szik, melyen a cső anódárama folyik át, amely a rácsáramok kis értéke folytán a katódárammal gyakorlatilag megegyezik. Az olyan elektronsokszorazócsöveknéi azonban, amelyek kapcsolásai a találmányit 55 alkotják, az anódáramnak a thermikus ha­tóda árama csak csekély részét, pl. 0,5— 0,2-ét, képezi, mert az anódáram nagyobb részét a sokszorozóelektróda szekunder­emissziója adja. Ha tehát ilyen csöveknél is csak a szokásos katódaellenállást hasz- eli­nalnánk a rácselőfeszültség termelésére, ak­kor e kapcsolási rendszabállyal csak a pri­mérkatóda áramkülönbözőségieinek hatásait egyenlíthclnők ki, a sokszorozóielefctród­áram ingadozásait, illetve különbőz-őségéit 65 azonban már nem. Fentiek értelmében azonban kívánatos volna, hogy a sokszo­rozóelektróda áramának csekélyebb volta esetén, (pl. rosszabb szekuindéremissziójú csőre való cseréléskor vagy a szekundér- 70 emissziónak az idő folyamán bekövetkező csökkenésekor) az eredeti munkaáram ne változzék, azaz a sokszorozóelektróda ál­tal leadott Kziekundéremissziós áram a sze­kundéremisisziótényező v áltozása esetén. 75 megfelelő értelemben és a kelilö mérték­ben önműködően változzék, pl. növeked­jék, mi pl. a veziérl-őrács előfeszüMségének . megfelelő önműködő csökkentésével volna elérhető. 80 A találmány szerint a rácselőfeszültség fentieknek megfelel ő: önműködő változásait úgy biztosítjuk, hogy a sokszorozóelektróda áramának egy részét a rácselőfeszültséget termelő ellenálláson, azaz a kailódellenál- 85 láson, engedjük átfolyni. Egy ilyen kapcsolási példaképpen a rajz 5. ábrája kapcsán ismertetünk részleteseb­ben, mely a 2. ábra szerinti kapcsolásnak fentiek szerint tökéletesített fogan atosítási 90 alakját mutatja. E kapcsolásnál a (6) sok­szorozóelektróda nemcsak pozitív tápláló­feszültségponthoz van a (16) ellenálláson át kapcsolva, hanem a (33) ellenálláson át a katódávál is össze van kötve. Ez a 95 (33) ellenállás tehát a 2. ábra szerinti (17) ellenállás szerepét a (9) ellenállással együtt tölti be és e kapcsolása mellett azt eredmé­nyezi, hogy a (9) katódelleinálláson át nem­csak a (2) kaióda árama, hanem ezenkí- 100 vül még a (6) sokszorozóelekiróda ára­mának a (33) ellenálláson átfolyó része is átmegy. Ha tehát az üzem folyamán, vagy csőcserekor, a (6) elektróda árama csök­ken, akkor csökken a feszültsége is és ezzpl 105 a (33) ellenálláson és így a (9) katódellen­álláson átfolyó áram erőssége. Ennek foly­tán csökkenvén a katódeltenálláson a fe­szültségesés, csökken a (3) rácson az ez­által egészben vagy részleg megszabott rács- tie előfeszültség is. A rácselőfeszültség csök­kenése azonban a primérelektronáramlás­n-ak és ezzel úgy a sokszorozőelekiródar­áramnak, mint az (5) anóda áramának nö­vekedését vonja maga után, amivei a ki-115 váxit kiegyenlítés önműködően biztosítva van.

Next

/
Thumbnails
Contents