122225. lajstromszámú szabadalom • Közvetlen jelzést adó iránykereső
2 1WZ25. alkalmazhatunk, amelynek a vevő kimenő feszültségével sugárirányban kitérített elektronsugara szinkron forog. A poláris diagrammok csak ritkán je-5 lentkeznek a 2. ábrán látható élességgel. A'--.minimumok általában elinosódottak. Ennek az elmosódásnak többféle oka lehet', például a keret antennaeffeiktusa vagy valamely, a keret környezetében 10 lévő sugárvisszavető hatása. Ezekben ás esetekben a minimumok egyikének elmosódását segédantennával ismert módon meg •lehet ugyan szüntetni ós a minimumot élessé lebet tenni, ehhez azonban külön 15 kapcsolási művelet szükséges. A minimumok elmosódását a belső vagy külső zavarszint is okozhatja, amely természetesen éppen akkor válik láthatóvá, amikor a veendő hasznos amplitúdó zéruson 20 megy át. Ez esetben a minimumokat elvileg nem lehet élesebbé tenni, sőt inkább e jelenség az iránykeresés teljesítményének határát jelenti. Végül a minimumok akkor sem élesek, ha a tükrös mű-25 szerbe egyenáramot vezetnek, mert minden egyenirányító kis amplitúdók esetén négyzetesen dolgozik. Életlen minimum az iránykeresés pontosságát minden eset. ben csökkenti. A találmány értelmében 30 olyan eszközöket alkalmazunk, amelyek a szabatos iránykeresést oly esetekben is lehetővé teszik, melyekben a minimumok életlenek és pedig függetlenül attól, hogy azok életlenségót mi okozza. A találmány 35 azon a tényen alapszik, hogy a. zavaró áramok a görbének a minimumból kiinduló szinusz-alakú emelkedését csak a minimum közvetlen szomszédságában zavarják, míg a nagyobb áramerősség-órté-40 keket jóformán egyáltalán nem befolyásolják, minthogy a hasznos áram és a zavaró áram négyzetesen adódik össze. Ha például az elmosódás a legnagyobb amplitúdó 10%-a, úgy ae áram a mini-45 mum-helyzetből való 20°-os kitérés esetén /735T2 +7107* =-= 36% -a az amplitúdónak 35% helyett, tehát csak 3%-kai nagyobb annál az értéknél, amely elmosódás nélkül jelentkeznék, minthogy sín. 20 fok •= 50.0,35. A találmány értelmében a zavart minimum helyett a minimumból emelkedő görbének e kevésbé zavart részeit használjuk iránykeresésre, éspedig úgy, 55-hogy ugyanannak az adónak egyidejűleg két egyenlő poláris diagrammját, illetőleg ugyanannak a poláris diagrammnak egyidejűleg két, egymáshoz képest meghatározott szög alatt elhelyezkedő egyenlő képét tesszük láthatóvá és az adó 60 irányának megjelölésére a Szögfelezőhöz szimmetrikusan fekvő diagrammrészek metszéspontjait használjuk. A találmányt a 4. ábrában feltüntetett példakénti kiviteli alak alapján részlete- 65 sen ismertetjük. Tegyük fel, hogy először a 2. ábrában látható poláris diagramm keletkezik. Ezt a diagrammot az óramutató járásával egyórtelemben a szög alatt elfordítjuk. Egyidejűleg oly, 70 az előbbivel egyenlő második diagrammot teszünk láthatóvá, amelyet ahhoz képest 2 x szöggel ellentétes értelemben fordítottunk- el. Ekkor a (P) metszéspontok megadják aiz adó irányát. Ha a minimu- 75 inak valamilyen okból kifolyólag nem élesek, amint ezt a 6. ábráiban vonalkázva tüntettük fel, úgy ez a (P) metszéspont élességén semmit sem változtat; legfeljebb a metszéspont sugárirányban kissé 80 eltolódik. Az, iránykeresés tehát éles, jóllehet a minimumok életlenek. Ha a minimum életlenségét elmosódás okozza, úgy a találmány szerinti elrendezés egy fogást a kapcsolás alkalmával feleslegessé 85 tesz, ha pedig azt a zavarszint okozza, úgy az iránykereső a találmány szerinti elrendezésben pontosabb, illetőleg érzékenyebb, mint az ismert elrendezésekben, azaz gyengébb adók irányát is még pon- 90 tosan meg lehet keresni. A négyzetes egyenirányítáisból származó hátrány, amely aiz ismert elrendezésekben az iránykeresést pontatlanná tette, a találmány szerinti elrendezésiben nem észlel- 95 hető. A sugarat természetesen belülről kifelé is kitéríthetjük; ekkor az 5. ábrában feltüntetett diagrammiot kapjuk és az adó irányának megjelölésére, vagy a (Pi, Pa), vagy a (Pa, P*) metszéspontokat hasz- 100 Hálhatjuk fel, úgy, mint a maximum irányzásnál. A találmány szerinti elrendezéssel végül az egyértelmű éles iránykeresés feladatát is megoldhatjuk. Mindössze két kettős kördiagramm helyett pél- 105 áávl függőleges antennával létesített iránytól független feszültségnek a keretfeszültséghez való hozzáadásával két, egymáshoz képest elfordított helyzetű kardioldát kell csak alkalmaznunk (6. no ábra), így a (P') metszésponttal az iránykeresés egyértelmű és éles, jóllehet mindegyik kardioida minimuma önmagában nem éles.
