122194. lajstromszámú szabadalom • Többfokozatú erősítő

Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BIEÓSAQ SZABADALMI LEIRAS 123194. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. JB. 7Őlé. ALAPSZÁM. Többfokozatü erősítő. Radio Corporation of America cég1, New York, mint Weathers Paul, Audubon, N. J.-i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1938. évi július hó 28-ika. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1937. évi július hó 31-ike. Ismeretes, hogy erősítőknél eilencsato-Jást alkalmaznak, a nem lineáris torzí­tások, az erősítőzörej, a mikrofónhatás és a hálózathoz csatlakoztató készülékből 5 eredő erősítőbúgás csökkentésére.Kitűnt, hogy többfokozatú erősítőknél, ahol az ellencsatolópálya több erősítőfokozatot foglal magában és erős ellencsatolás kívá­natos, az erősítő öngerjedés felé hajlik. 10 Ennek oka az, hogy az egyes erősítő­fokozatok közötti csatolóelemek okozta fáziselfordulások összegeződése folytán az összfáziselfordulás bizonyos frekven­ciánál olyan nagy lesz, hogy az ellen-15 csatolás visszacsatolásba megy át. A találmány szerint az erősítőkben e hátrányt úgy kerülhetjük el, hogy leg­alább két ellen csatoló pályát alkalmazunk, amelyek egy erősítőfokozat kirnenőköré-20 tői legalább két különböző erősítőfokozat bemenőköreihez vagy legalább két külön­böző erősítőfokozat kimenőköreitől egy erősítőfokozat bemenőköréhez vagy több különböző erősítőfokozat bemenőkorei-25 hez vezetnek. A rajz 1. és 2. ábrája a találmány két foganatosítási példáját mutatja. Az 1. ábrán háromfokozatú erősítő lát­ható, amely az (5, 6) és (7) erősítő csöveket 30 foglalja magában. Ezek a csövek egy­mással ismert módon (8) kondenzátorok és (9) ellenállások útján vannak csatolva. Negatív rácselőfeszültség elérésére mind­egyik erősítőcső katódavezetékébe egy-35 egy (10) ellenállás van beiktatva. A talál­mány értelmében két ellencsatolópályát lkalmazunk, amelyek közül az egyik pálya a második erősítőfokozat kimenő­körében lévő (11) összekötési ponttol a (12) kondenzátoron, az adott esetben 4i­beállítható (13) ellenálláson és a (14) összekötővezetéken át az első (5) erősítő­cső (15) katódájáig terjed, míg a másik pálya a harmadik erősítőfokozat kimenő­körében lévő (16) összekötési ponttól a 45 (17) kondenzátoron, az adott esetben be­állítható (18) ellenálláson és a (19) össze­kötővezetéken át a második (6) erősítőcső (20) katódájához vezet. Világos, hogy a vázolt ellencsatolópályák esetében az 50 összfáziseltolódás kisebb, mint az eset­ben, ha az ellencsatolás — úgy, mint az ismert kapcsolásoknál — a harmadik erő­sítőfokozat kimenőkörétől az első erősítő­fokozat bemenőköréig terjed. Nyilván- 55 való azonban, hogy a találmány szerinti kapcsolással elérhető ellencsatolás ép oly erőssé tehető, mint az ismert esetben. A találmány szerinti kapcsolás tehát sokkal állandóbban dolgozik és az öngerjedésre 60 kevesebb hajlamot mutat. Adott esetben a (10) ellenállásokkal a (21) kondenzátorok vannak párhuzamo­san kapcsolva, amelyeknek az a szerepük, hogy az ellencsatolást frekvenciafüggővé 65 tegyék, oly módon, hogy a nagyobb frek­venciák ellencsatolása kevésbé erős le­gyen, mint a kisebbeké, amivel a frekven­ciával növekedő erősítést érünk el. Az egyes erősítőcsövekhez az anódafeszült- 70 segeket a katóda felé (23) kondenzátorok­kal áthidalt (22) ellenállásokon át vezet­jük, hogy az anódafeszültségeket ki­simítsuk és a hálózati zörejeket a lehető­séghez képest az erősítőtőltávoltartsuk. 75 A még fennmaradó hálózati zörejeket,

Next

/
Thumbnails
Contents