122093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonfestékmassza előállítására

Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI wöwil SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 132093. SZÁM. IX/e. (IX/a/b.) OSZTÁLY. — M. 11286. ALAPSZÁM. Eljárás karbonfestékmassza előállítására. Mayer Paul grafikus, Dortmund. A bejelentés napja 1938. évi május hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1937. évi június hó 12-ike. Azokkal a viaszt es Lékekkel szembein, melyek túlnyomólag viaszból és festék-« (pigment-) hozagból és csak igen kevés mennyiségű egyéb anyagból, pl. még olaj-5 ból állottak ós melyeket, mint u. n. olvadék-kar botnf estékeket («Schmelz-carbonfarbe») feldolgozásuk előtt felhcvítéssel cseppfolyósítani kellett, minthogy közönséges hőmérsékleten szilárd masszát alio kották — újabb eljárások szerint (v. ö. az 574.540, 626.925 és 628.052 számú né. met szabadalmi leírásokat) olyan viaszos olajtartalmú festékmasszát állítottak! elő, melyet közönséges hőmérsékleten le-15 heteit felvinni és különösen közönséges gyorssajtókon lehetett a kívánt felületre nyomtatni. Az elsősorban említett német szabadalmi leírás szerint 10 rész viasfet; megolvasztottak és meleg állapotban 20 20 rész nyomdafestékkel és 10 rész oleinnel kevertek össze. 5 rész 13<»/o-os nátronlúg hozzáadása után a viaszt az olajjal elr szappanosították és azután abból 30 rész vízzel való hígítással a nyomtatható, il-25 letve fecskendezhető festékmasszát alkották. A másodsorban említett német szabadalmi leírás szerint 10 rész színszappant, 2 rész festéket, 3 rész viasízt és esetleg 1 rész olajat összekevertek és a viaszt* 30 a festékszappanoldatban emuigállták. Az olaj adag ásványi olajokból állott. A rár nyomtatott festékréteg elkenődésének meggátlására a harmadsorban említett német szabadalmi leírás szerint a rányomtatott 35 festékréteget a hordozóján felhevítették, amivel a festéknek a hordozóba való behatolását és a hátoldalon való átütését megakadályozták és a felületen elkenő» dés elleni viaszvédőréteget létesítettek. Az említett három német szabadalmi leírás- io ban ismertetett eljárások szerinü festékhordozó vizes szappanoldatban létesített viaszomulzióból állott, aholis a szappanrészlet a kész festékmasszának lényeges alkatrészét tétbe, míg ellenben a viasz- 45 mennyiség, melyet az elszappanosíthatóság és az emulgátorul szereplő szappanoldat emulgáló képessége felfelé korlátozott, az egész festékmasszának csak csekély részét tehette ki. A viaszrésjzleteti 50 tehát a többi alkatrész, nevezetesen alzi olajtartalmú festék és a szappanoldat olyannyira hígította, hogy az az utóbbiban1 nem volt eléggé erős;. Ez az|z]ali a következménnyel járt, hogy a festékrétegnek, 55 a hordozón, a nyomtatás után foganatosított felhevítésével elérendő viaszfedőréteg nem volt teljesen zárt. A festékréteg a felhevítésnél mintegy megalvadt és felületi mintás jelleggel szétszakított felületi; 60 képet mutatott. Ezt a folyamatot «kifőzésnek» is nevezték. A találmány célja összefüggői, sima viaszréteg biztosítása. Evégből az előálh lítandó egész festékmassza via&zrészletét 65 jelentékenyen növeljük, úgy hogy a végtermék a csupán forró állapotban felvihető) «olvadék-karbonf estékrótejgekkel» egyenértékűvé válik. Itt az azonos menynyiségű festéknél egyrészt a festék dör- 70 zsöléséhez sízükségies olajmennyiség és másrészt az emulgátorul szükséges szappanoldat az egész festékm asszanak csekély törtrészeire korlátozódik. A fokozptt mennyiségű viasz hozzákeverhetőségét úgy 75 érjük el, hogy a festékmassza előáilítá-