122088. lajstromszámú szabadalom • Működtetőszerkezet huzalvezérlésű berendezésekhez, különösen vasúti biztonsági berendezésekhez

Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI W^SÄ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133088. SZÁM. V/a/3. OSZTÁLY. — G. 8713. ALAPSZÁM. Működtetó'szerkezet huzal vezérlésű berendezésekhez, különösen vasúti biztonsági berendezésekhez. Stefan Götz & Söhne Kommandit-Geseilschaft cég", Wien. A bejelentés napja 1938. évi szeptember hó 19-ike. Ausztriai elsőbbsége 1937. évi szeptember hó 18-ika. Biztonsági berendezéseknek, különösen vasúti jelzőkészülékeknek, sorompóknak* váltóreteszeknek stb. huzalvezietékekkelí való távműködtetésénél az a hátrány me-5 rült fel, hogy a huzalok hossza megnyúlás vagy hőmérsékleti befolyások folytán megváltozott és így ezeknek a berendezéseknek helyes működésié kérdésessé vált. Ennek a hátránynak kiküszöbölé-10 sere ismeretessé vált már oly javaslat, mely szerint a huzal vezetékkel hajtott kötél- vagy lánckorong és a működtetendő! berendezés közé iktatott hajtóművet úgy szerkesztették, hogy a lánckorongnak (a ts hajtórésznek) elforgatása nem működtette azonnal a berendezést (hajtott részt), ha-i nem elő/bb üresjárás következett be, melynek tartama alatt a hajtott rész elreteszelve maradt. Az üresjárás során, mi-20 alatt a működtetendő, készülék nyugalomban volt, a huzalvezeték meghosszabbodása felemésztődött és így az a rákövet-i kező munkamenet alkalmával, mely alatt a hajtó és hajtott rész egymással merev 25 kapcsolatban voltak, többé nem tudott zavarólag hatni. A találmány ebbe a csoportba tartozó működtietőjszerkezet, mely az eddigi, hasanló célú berendezésektől előnyösen ab-, 80 ban különbözik, hogy teljesen üzembiztos, szerkezetén kívül igen kis térben helyezhető, el, az üresjárási mozgásról a működő mozgásra való lökésmentes átmenetet létesít és lehetővé teszi, hogy ennek a két] 35 mozgásának mértékét aránylag tág határok között szabadon választhassuk meg. A találmány szerinti szerkezetnél a! hajtőkorong (pl. a lánckerék) és a hajtott' korong (pl. valamely váltóretesz elreteszelő tárcsája, egy sorompó vagy szema-i 40 for stb. hajtőtárcsája) az eddigi szerkezetekhez hasonlóan közös tengelyvonal körül, helytálló keretben vagy tokban forgathatóan van ágyazva. A hajtó- vagy aj hajtottkorong külpontos csapon magábani 45 véve ismert módon forgatható kapcsolórészt hord. A találmány szerint a két korong között, célszerűen a tokon szilárdan ágyazott tengelyen, helytálló vezető,-: korongot, a haj tókor ongon pedig különi 50 peremet alkalmazunk. A kapcsolórésznek, a vezető, korongnak és ennek a peremnek] oly alakot adunk, hogy a kapcsolórészi az üresjárás során a vezetőikoronghoz vi~x szonyítolt mozgásban meg van gátolva 55 és a peremen csúszik, minek folytán á hajtott korong mozdulatlan helyzetben el van reteszelve, a munkamenet alatt pedig a hajtólkoronghoz viszonyított mozgásban van meggátolva és az utóbbival, vala- tjO mint a hajtott koronggal együtt a. vezetőikorongon való csúszás közben mint egységes darab forog körül. Ezeknek a részeknek igen kedvező, ala-, kítása abban áll, hogy a vezetőkorong- 65 nak egy, a hajtókorong peremének pe-í dig két sugárirányú hornyot és ütközőt' adunk, a kapcsolórész pedig egy egycnlöj oldalú háromszög csúcsaiban elhelyezett] három pecket hord, melyek közül a ve-/ 70 zetőkorong hornyában csúszó pecek elő-> nyösen rövidebb, mint a másik két pe-j cek. ; A rajzon a találmánynak váltóreleszek-í hez alkalmas, példaképem megoldási! 75 alakja' látható. Az