122054. lajstromszámú szabadalom • Rezgő gyorsszabályozó
2 132054. áramerősséggel folyik vissza a dinamóhoz, míg ha a (k3 , k 4 ) érintkezők nyitott helyzetben vannak, azaz az (r,) ellenállás rövidrezáró köre meg van szakítva, 5 a gerjesztőáram — az előbbihez képest csökkent (i2 ) áramerősséggel •— az (r x ) szabályozó ellenálláson is kénytelen átfolyni. A szabályozás, ismert módon, úgy megy végbe, hogy a (k3 , k 4 ) érintkezők 10 rövidrezárása alkalmával a nagyobb (ij) gerjesztőáram a (D) dinamó feszültségét s ezzel a szabályozó (A) tekercsében folyó áram erősségét is megnöveli, minek következtében az (M) elektromágnes meglő növekedett mágneses vonzereje az (S) rezgő kapcsolókart az (f) rugó ellenében magához ránlja s ezzel a (k3 , k 4 ) érintkezőpárt nyitja. Az ennek következtében (i2 )-re csökkenő gerjesztőárammal 20 arányosan csökkenő dinamófeszültség az (A) tekercs közvetítésével az (M) elektromágnest is kisebb mértékben gerjeszti, úgyhogy ez utóbbi az (S) kapcsolókart a rugóerő hatása alatt elereszti s ezzel a 25 (k3 , k 4 ) érintkezőket ismét érintkezésbe hozza, mire a leírt folyamat megismétlődik. Emellett világos, hogy ha a (D) dinamó feszültsége, pl. a fordulatszám megnövekedése vagy a terhelése csökke-30 nése következtében, átlagértékében is emelkedik, az (M) elektromágnes vonzereje átlagértékében a rugóerővel szemben szintén megnövekszik, miáltal a (k3 , k4 ) érintkezők aránylag hosszabb ideig 35 maradnak nyitva, illetve rövidebb ideig maradnak zárva, mint abban az esetben, amikor a feszültség átlagértékének emelkedése még nem következett be, úgyhogy a (ti, t2 ) időviszony csökkenése 40 folytán a feszültség átlagértékének csökkennie kell. Ha a (D) dinamó feszültsége csökken, a (t1; t 2 ) időviszony értéke a leírt folyamattal ellentétes módon emelkedni fog, mire a feszültség átlagértéke 45 a szabályozás előtti értékhez képest megnövekszik. A 3. ábra szerint a (D) dinamó (g) gerjesztőtekercse a (k3 , k 4 ) érintkezőpár érintkezése alkalmával a kis értékű (r2 ) 50 ellenálláson át rövidre van zárva, úgyhogy ekkor a (g) tekercsben a gerjesztőáram csak kisebb (i2 ) áramerősséggel folyik, míg ha a (k3 , k 4 ) érintkező pár nyitva van, a (g) gerjesztőtekercsben az 55 előbbihez képest nagyobb (ii) áramerős ségérték lép fel. A (k3 , k-t) érintkezőpárnak az (f) rugóerő ellenében az (M) elektromágnessel való kapcsolása, tehát az egész szabályozási folyamat is, egyébként a 2. ábrabeli elrendezéssel kapcsor 60 latosan ismertetett folyamattal teljesen analóg módon megy végbe. Gyorsszabályozóknál abban az esetben, ha a szabályozás igen nagy terhelési vagy — mint a leírt 2. és 3. ábrabeli 65 elrendezésekben alkalmazott vonatvilágítási dinamóknál — nagy fordulatszámhatárok közt eszközlendő, a (tl5 t 2 ) időviszonynak nagy mértékben kell változnia. A rezgő gyorsszabályozó helyes mű- 70 ködése ez esetben igen nehéz feltételekhez van kötve, mivel azt egyebek közt pl. a szerkezet önlengési képessége is erősen befolyásolja, úgyhogy megfelelő szabályozás csak igen gondos szerkezeti ki- 75 vitellel biztosítható. A találmány szerint e nehézségek kiküszöbölésének lehetősége a szabályozó működésének erőteljesebbé tételében van. Ebből a célból a rezgő gyorsszabályozó 80 elektromágnesén, a szabályozandó feszültséggel arányos ampermenetszámű tekercselésen (főtekercsen) kívül, a találmány szerint oly további tekercselést kell alkalmazni, mely a szabályozóval 85 kapcsolt gerjesztőáram periodikus változásainak ütemében, de ez utóbbi erősr ségének változásaival (növekedésével, ill. csökkenésével) ellentétesen változó (csökkenő, illetve növekvő) erősségű áram- 90 mai van táplálva s úgy van gombolyítva, hogy gerjesztő hatása az elektromágnes főtekercsenek gerjesztő hatását gyengíteni igyekszik. A gyakorlati megoldásokban ez az áram a gerjesztőáram kisebb 95 erősségű periódusaiban a gerjesztőárammal arányos, illetve maga a gerjesztőáram, míg a gerjesztőáram nagyobb erősségű periódusaiban a megoldástól függően vagy 0, vagy pedig gyakorlati értelem- íoo ben elhanyagolható értékű. A találmány két példaképeni kiviteli alakjának elvi kapcsolási vázlatát a 4. és 5. ábrák mutatják, melyek a most mondottaknak megfelelő hozzáadással köz- 105 vétlenül a már leírt 2., illetve 3. ábrákból vannak levezetve. A 2. és 4. ábrát tartva szem előtt, utóbbi az előbbitől lényegileg csak abban különbözik, hogy az (M) elektromágnes no (B) járulékos tekercsének áramköre a (Pj) és (P2 ) pontokról van leágaztatva s minthogy abban az esetben, mikor a szabályozó (k3 , k 4 ) érintkezői nyitva vannak, a (B) járulékos tekercs ugyanúgy 115 a (g) gerjesztőtekercs áramkörében fek-
