122023. lajstromszámú szabadalom • Csavarbiztosítás
Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI #^SÄ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 12 2023. SZÁM. V/a/l. (Ve/1.) OSZTÁLY. — K. 14268. ALAPSZÁM. Csavarbiztosítás. von Koharovich Alfred mérnök, Rio de Janeiro (Braziiia). A bejelentés napja 1938. évi január hó 31-ike. A találmány esavarbiztosítás, melynél a csavaranya ós ennek alátétje kilincses zárómű módjára van kialakítva akként, hogy az alátét rugalmas kiugrásai, ame-5 Ivek a csavaranyán levő fogazással működnek együtt, megfeszülnek, ha az anyát az orsóra csavarjuk. Hogy megbízható biztosítás létesüljön, a rugókat erőteljesein kell megfeszíteni és ennélfogva az is-10 mert kivitelek hatékonysága a munkás figyelmességétől nagy mérvben függ, A jelzett hátrány elhárítására a találmány szerinti esavarbiztosítás oly alakítású, hogy a kilincses zárómű elemei egy-15 mással kapcsolatba csak akkor kerülnek, miután a rugó feszültsége megfelelő nagyságot már elért. Mivel a záróhatás bekövetkeizése érezhető, a munkásnak az anya helyes beállítására jelt adunk. 20 Az újszerű hatás előidézése céljából alátéttárcsaként sajátos alaikítású, boltozatos tányérrugót alkalmazunk, mely a csavaranya, illetve a csapszegfeji felfekvési felületén sajátosan elrendezett fogak-35 kai. működik együtt. A tányérrugő lényeges jellemzői a felfelé nyúló, esetleg vastagított belső szegély, az e szegélyből kiinduló, célszerűen sugárirányú bevágások vagy hajtogatások és az ezek között el-50 rendezett, sugárirányú bordák. A csavaranya, illetve a csapszegfeji lényeges jellemzője a felfekvési felületein kialakított, fogkoszorú által körülzárt mélyedés. A tányérrugó felfelé kinyúló belső szegélye 15 emellett vagy a csavaranya, illetve a csavarorsófej mélyedésével, vagy pedig e fogkoszorúval működhet együtt. Az elsősorban említett esetben a bordák az alátéttárcsa megfelelő feszítése után az anya, illetve a csavarorsófeji fogkoszorújával las- 40 sanként fokozódó mérvben jutnak kapcsolatba, míg a másodsorban említett esetben a fogkoszorú a tányérrugó belső szegélyéről lecsúszik, miután ennek feszültsége megfelelő mérvet elért és a záróhatás tö a rugalmas bordáknak a fogkoszorúba való csappanása révén jön létre. A rajjzon a találmány említett két foganatosítási példájának vázlata látható. Az 1. ábra az elsői foganatosítási példa szie- 50 rinti biztosítás részben metszett oldalnézete az anya meghúzása előtti állapotában. A 2. ábra ugyanezt a biztosítást az anya meghúzása utáni állapotában mutatjia. A 55 3. ábra az alátéttárcsa felülnézete, a 4. ábra pedig a csavaranya alulnézete. Az 5. és 6. ábra a második l'oganatosítási példa szerinti kivitelt mutatjia az anya 60 meghúzása előtti, illetve utáni állapotában. Az (1) alátéttárcsa alapalakjia tányérrugó; ezen felfelé nyúló, vastagított (2) belső szegélyt alakítunk ki, melyből majd- 65 nem az alátéttárcsa külső széléig terjedő (3) bevágások indulnak ki. A bevágások közötti szárnyak rugóznak, még pedig a rugófeszültség növekedik annál inkább, minél jobban nyomjuk e szárnyakat le- 70 felié. A (3) szárnyak helyett esetleg a tányérrugó anyagának áthajitogatásait alkalmazhatjuk. A rugózó^ szárnyak mindegyikén sugárirányú (4) bordát alkalmazuink. Ezek a bordák a mélyített (5) rugók oldal- 75 irányú határolásai.