122011. lajstromszámú szabadalom • Sínfűrészelőgép

2 lasen. szerszám tönkretételére szükséges, az üzeminél lényegesen nagyobb nyomatékot azonban már nem. Ha tehát a íűrészelőszerszám valamilyon keményebb anyiag-5 részhez ér és az előtolás irányában kifejtett ellenállás növekszik, az előtolást adó szerv nem képes ezt az ellenállást legyőzni, minthogy a súrlódásos tengelykapcsoló megcsúszik, a fűrész tehát elő-10 tolás nélkül — illetve a tengelykapcsoló csuszamlása következtében lecsökkent előtolással — mozog ide-oda, mindaddig, amíg a kemény anyagrészen át nem hatolt, t& A találmány tárgyát a mellékelt rajzzal kapcsolatban ismertetem részletesebben. E rajz 1. ábrája a találmány szerinti sínfűrószelőgép egy kiviteli példáját előlné-20 zetben, vázlatosan, 2. ábrája pedig ennek egy részletét, oldalnézetben, ugyancsak vázlatosan mutatja. A gép üzemközben helytálló (1, 2, 3) fő-25 keretének (2) oszlopain mozgatható fel és le a (4) elő tolókeret, melyben viszont — az előnyösen görgős — (5, 6) vezetékekben a (7) fűrészkeret mozoghat ide-oda. Ebbe van befogva a (8) fűrészpenge. Az egész SO gépet a rajz 1. ábráján látható módon, például a (2) oszlopok alatti faékek segítségével, a felépítményében rögzített, fű-» részelendő (9) sín fölé, a talajra állítjuk, a sínt pedig az alsó (3) főváztartó mentén 35 csavarorsókkal mozgatható és megszorítható, satuszerű (10) megfogópofák közé szorítjuk és ezzel a fűrészelőgépet a sínhez képest rögzítjük. A (4) előtolókeret az (1) felső főváztar-40 tóban forgathatóan ágyazott és az előtolókeret megfelelő csavar menetes nyílásán áthaladó (11) csavarorsó forgatásával mozgathatjuk fel ós le, míg a (7) fűrészkeretet a (12) karnak a (4) elötolákerethea 45 erősített forgáscsapja körüli lengetésével mozgathatjuk ide-oda, minthogy a (7) fűrészkor et a (12) kar végével a hozzájukosuklózott (13) tolórúd útján össze van fcötve. 50 A (7) keret ide-oda mozgatását, vagyis a fűrészelés főmozgásának létesítését, a gépnek a (4) előtolókeretre erősített (14) hajtóerőíorrása — a gyakorlatban rendszerint villamos motor — a (15) forgattyú 56 és az e forgattyút a (12) lengőkarral öszJ szekötő (16) hajtókar útján végzi. Ha tehát a (14) erőforrás a (15) forgattyút forgásba hozza, lengésbe jön a (12) kar is a (7) fűrészkeret ós vele a (8) fűrész pedig ide-oda mozog. (jn Az előtolást létesítő (11) orsót a találmány szerint a (17, 18) kúpkerékpár útján a főkereten ágyazott (19) kilincskerékkel hozzuk forgásba (1. ós 2. ábra), melyet viszont a főkereteoa lévő vezeté- 65 kében ide-oda mozgatható rugós (20) kilincs működtet. E kilincset pedig a fővázra erősített forgáscsapja körül szabadom lengethető kétkarú (21) emelő segítségével mozgathatjuk, minthogy ennek 7© felső vége a kilinccsel össze van kötve. A (7) íűröszkerelnek a (21) emelő alsó karja elé nyúló (22) ütközővel, például peeekkel ellátott nyúlványa van. Valahányszor tehát a (7) keret jobbra mozog, 7b a vele együttmozgó (22) ütköző, mozgása közben, beleütközik a (21) emelő alsó karjába és azt jobbra lengeti. A (21) emelő felső karja ennekfoiytán balra eltolja a (20) kilincset, aminek következtében vi 80 szont elfordul a (19) kilincskerék, ezzel pedig a (1.1) csaA'arorsó, úgy, hogy a (4) előtolókeret lesülyed. A (7) keret vissza (balra) mozgásakor a i(21) emelő felszabadul a (22) ütköző ha- 86 tása alól, a (20) kilincset — és vele a hozzácsuklózott (21) emelő felső karját — pedig a (23) rugó jobboldali nyugalmi helyzetébe viszi vissza. A (21) emelő alsó (24) részének ütköző- 90 felületét a találmány szerint, például a rajzon látható módon, prol'ilosan alakítjuk ki. Minél nagyobb íven lengetjük ki ugyanis a (21) emelőt, annál nagyobb szöggel fordul el a (19) kilincskerék, 95 vagyis végeredményben annál nagyobb diarabbal süly ed le a (4) előtolok eret, vagyis annál nagyobb laz előtolás; a (21) emelőnek kisebb íven történő kilengetésekor viszont az előtolás csökken. Ha te- 100 hát a (22) ütköző a (24) profilos rész magasabb része előtt van, jobbrahaiadása. közben előbb ütközik e karba, mintha a profil mélyebb, azaz keskenyebb, része előtt (például a kar legalsó része előtt) 105 volna és így nagyobb ívvel lengeti is ki a (21) emelőt. A (7) keretre erősített (22) ütköző, üzemközben a (4) előtolókerettel együtt, állandóan sülyed, míg a helytálló (1, 2, 3) 110 főkeretre csuklózott (21) emelő magassága változatlan. A (22) ütköző tehát, ide-oda mozgása közben, a profilos (24) kannak mindig más részeivel érintkezik és mindig az éppen érvényesülő profil- tin kiemelkedésnek megfelelő előtolást hoz létre. Ha tehát a (24) profil alakját —