121912. lajstromszámú szabadalom • Vivőhullámokat átvivő berendezés
121913. 3 kére adjuk, míg a másik vivőhullámot a másik demodulátorra, mimellett azt a követelményt kell kielégítenünk hogy e vivőhullámok amplitúdói elegendő na-5 gyök legyenek valamely maradványvivőhullámhoz viszonyítva, mely a sávszűrőn áthatolhat, hogy az „áthallás" a lehető legkisebbmérvű legyen. Ha ennek a követelménynek eleget tettünk, akkor 10 az egyik csatornán átvitt jelet a (7) demodulator és a másik csatornának jelét, melyet a (4) sávszűrő átbocsátott, a (8) demodulator kapja. Kisír ekven cia-áteresztőszűrők, melyek a modulátor ki-15 lépőoldalával vannak összekötve, csak a kívánatos beszédfrekvenciakörzetet viszik át és elnyomják e körzeten kívül az összes nem kívánatos frekvenciákat. Ezeknek az áramköröknek működési 20 módját a 3. ábra jobboldalán berajzolt diagrammokkal grafikusan tüntettük fel. A felső diagram a sávszűrő által keresztülbocsátott frekvenciákat; a középső diagram a (7) demodulator kilépőoldalán el-25 helyezett (9) szűrő által keresztülbocsátott beszédfrekvenciákat tünteti fel, míg az alsó diagram a (10) szűrő által keresztülbocsátott frekvenciákat mutatja. A (11) görbék e szűrőknek munkakarak-30 terisztikáit tüntetik fel. A 4. ábra a találmány alapelvein felépült megoldásnak olyan berendezésen való alkalmazását tünteti fel, melynél a modulálást és demodulálást, — a szuper-35 heterodinvevő üzeménél használt módhoz hasonlóan —, két fokozatban végezzük, A 4. ábra felső részében feltüntetett kivitel szerint minden csatorna számára külön modulátorról gondoskodunk. Hogy 40 szomszédos két oldalsávból párokat kapjunk, a csatornák egyikének jelzéseit, mely csatornák ilyen párt alkotnak, a (do) frekvenciával az első (12) modulátorban moduláljuk, míg a másik csatornát 45 a (d'o) frekvenciával a másik első (13) modulátorban moduláljuk. A (d0 ) és (d' 0 ) frekvenciák a 4. ábra jobb felső sarkában feltüntetett sávszűrő áteresztősávhatárainak közelében vannak elhelyezve, mi-50 mellett e szűrőnek elfojtógörbejét (14)gyel jelöltük meg. Két-két csatornából álló minden csatornapárhoz egy pár (12) és (13) modulátor van rendelve, valamint egy (14) karak-55 terisztikájú sávszűrő, mimellett az összes párok számára a (d0 ) és (d'o) frekvenciák azonosok, úgyszintén a (14) görbe is. Tehát a megfelelő sávszűrő is ugyanaz az összes párok számára. Minden csatornapár számára külön (15) &> segédmodulátorról gondoskodunk* melyben az említett sávszűrőn keresztülhatoló oldalsávok (dn ) segédfrekvenciával modulálódnak, mely minden csatornapár számára különböző értékű. 65 A segédmodulátorok kilépőoldalai az átvivővezetékkel vagy egy más átvivőközeggel vannak összekötve. A leírt elrendezéseredményeképen a csatornapárok az átvivőközeg frekvenciaskálájában a 70 helyes viszonylagos helyzetet foglalják el. Az ezen eredményre vezető fokozatok, valamint a csatornáknak adódó helyzetei a 4. ábra felső felének legalsó diagramjában vannak feltüntetve. 75 A vevőoldalon a (16) átvivőközeget ugyanannyi segédmodulátorral látjuk el, mint amennyi csatornapár jelen van. E segédmodulátorok hozzak létre az oldaisávcsoportok átcsoportosítását a (17) 80 sávszűrő átbocsátósávján belül. Ilyen szűrők olyan számban vannak jelen, mint amekkora az oldalsávok száma. Miután a (dn) segédfrekvenciával demoduláltunk, az (n)-edik és n + l-edik oldalsávot (17) 85 sávszűrőinek belépőoldalához vezetjük,. A (18) és (19) demodulátorokban a (17) sávszűrőtől jövő vevőrezgések de/modulálódnak éspedig a (d0 ) és (d' 0 ) vivőhullámfrekvenciákkal. E demodulator ok kilépő- 90 oldalán beszédfrekvenciaszűrők vannak. E szűrők jellegzetes vonalait a 4. ábrán (20)-szal jelöltük meg és olyan lefolyásúak hogy az egyik szűrőből az (n)-edik és a másik szűrőből az(n + l)-edik csatornát 95 kapjuk. A találmány szerinti általános megfontolások figyelembevétele mellett a következőket jegyezzük meg: A (do) és (d'o) frekvenciák olyan érté- 100 kűek, hogy ugyanúgy az átviendő frekvenciakörzet fölött fekszenek, mint oldalsávjaik és a (dn) vivőfrekvenciák. Ha ez így van, akkor nincs szükség semmiféle további választószűrőre. A 4. ábrán fel- 105 tüntetett rendszernek előnye az ismert rendszerekkel szemben, hogy csak fele annyi segédmodulátorra és csak fele annyi (dn) fővivőhullámfrekvenciára van szükség. Ezzel szemben az egyedüli hát- 110 rány csak az, hogy két (d0 ) és (d'o) segédvivőhullámra van szükség. Minthogy a maradékvivőhullám viszonylagos nagysága, mely hullámot a
