121775. lajstromszámú szabadalom • Elektroncsővel felszerelt erősítőberendezés, valamint átvivő vonalvezeték, amelynek ily erősítő berendezése van

4 121775. alakokban ismertettük, amelyek kicsiny­impedanciájú átvivő vonalvezetékekkel vagy műhálózatokkal köthetők össze. Ma­gától értetődik, hogy az előzőkben ismer-5 tetett erősítő berendezések bármelyikének bevezetési áramkörével bárminő szerkezetű vonalvezeték, műhálózat vagy készülék köthető össze, amelyek rádió vagy kis­frekvenciájú erősítők bevezetési áramkö-10 rébé való tápláláshoz rendszerint haszná­latosak. Ha olyan erősítő berendezésre van szük­ség, amely 50 megaciklus nagysáigrendű. ultranagy frekvenciáikat erősít, a bejövő 15 feszültség fokozására szokásos szerkezetű transzformátor gyakorlatilag nem hasz­nálható. E miatt a találmány szerint a bejövő feszültség fokozására végződós­mentes, vagyis befejezetlen átvivő vonal-20 vezetéket vagy Leeher-tféle huzalrend­szert használunk. Végződésmentes, átvivő vonalvezeték­nek transzformátor gyanánt való haszná­lata alapelvileg ismeretes. Ez az alapelv 25 röviden a következő: végződésmentes, vagyis befejezetlen vonalvezeték esetén a vonalvezeték mentén haladó energia nem •használódik fel, hanem a vonalvezeték mentén ellenkező irányban visszaverődik1 . 80 A vonalvezeték hosszának kellő meg­választásaival elérhető, hogy a visszatérő feszültség fázisa az eredeti bevezetési hullám fázisával ellentétes. Az ilyen szer­kezetű vonalvezetéket Lecher-féle huzal-35 módszernek neveznek. E huzalrendszer sajátsága, hogy az adó végnek csökken­tett impedanciája és a visszaverő végnek nagy mértékben megnövelt impedanciája van. A feszültség tehát a távolfekvő vagy 40 visszaverő végén az adó vég feszültségé­hez képest aránylag nagy, vagyis az is­mertetett módon a feszültség fokozása érhető el. Az ismertetett vionalvezeték különösen 45 előnyös a találmány szerinti erősítő be­rendezésnél, mert az erősítő berendezés nagy bevezetési impedanciája és kicsiny kivezetési impedanciája könnyen össze­egyeztethető a vonalvezetékkel. 50 A berendezés egyik kiviteli alakját a 4. ábrában tüntettük fel. A (20) antennához a közös hosztengelyű vezetékekből össze­állított, függőlegesen elrendezett vezeték­rendszer csatlakozik, amelynek külső cső-55 alakú (21) vezetéke és az utóbbival közös hossztengelyű belső (22) vezetéke van. A külső vezető az antenna tartóárbóca gya­nánt használható és rézből vagy sárga­rézből cső alakjában oly átmérővel ké­szülhet, hogy önmagát tarthatja. Az an- 60 tenn'át a vezeték felső végén a (23) szige­telő süveg biztosítja. Az antennát az áb­rán egyszerű félhullámhosszűságú an­tenna alakjában tüntettük fel. de pár- ; huzamos huzalokból álló vagy visszaverő 65 antennarendszer is használható. A belső (22) vezetőt a hullámhossz egynegyedének páratlan számú többszörösét tevő távolsá­gokban (előnyösen minden negyedhulrám­hossznál) megszakítottuk és a megszakí- 70 tási helyeken egy-egy kisméretű (24) csö­vet rendeztünk el. Mindenik (24) cső ka­tódágában (25) ellenállás vagy fojtó alkat­elem van és a belső vezeték következő szakasza a ikat óddal áll összeköttetésben. 75 Kellő számú fokozatot rendezünk el, hogy a jeláramok és zörejáramok kívánt viszo­nyát érjük el. Az anódáram és katod­hevítő áram hozzávezetésére a (26) kábe­leket használjuk, amelyeket a külső (21) 80 vezetékben rendezünk el. Az ismertetett berendezés különösen távolbalátó vevőkészülékekhez allkialmas, amelyeknél alacsony zörejszintes jó A^étel szükséges és amelyeknél a nagyfrekven- 85 ciájú áramokat az átvivő vonalvezeték­nek az antennától a helyiség vagy épület távol fekvő részébe kell vezetni. A berendezés olyan átvivő vonalvezeté­kekhez használható, amelyek ultranagy 90 frekvenciákat szállodák vagy lafcástöm­bck különböző helyiségeibe vezetnek, mi­koris az egyes tápvezetékeket kicsiny im­pedanciájú pontokból ágaztatjuk el. A vonalvezetékekbe iktatott csövek számát 95 a terhelés és erősítési fok követelményei szerint választjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás elektronkisülóses erősítő ké­szüléknek, illetve erősítő csőnek; kivé- 100 zetési áramkör terhelési impedanciájá­val olymódon való egyeztetésére, hogy az erősítési folk a lehetséges legna­gyobb legyen, azzal jellemezve, hogy az erősítő bevezetési áramkörébe oly 105 feszültséget vezetünk, melynek nagy­sága a kivezetési terhelés kapcsai kö­zött jelentkező feszültség nagyságával egyenlő és fázisa az erősítésre kerülő hullám feszültségének fázisával ellen- no tótes. 2. Berendezés az 1. igénypont szerinti el­járás foganatosítására elektronkisülé­ses késjzülékkel, illetve csővel, mely-

Next

/
Thumbnails
Contents