121775. lajstromszámú szabadalom • Elektroncsővel felszerelt erősítőberendezés, valamint átvivő vonalvezeték, amelynek ily erősítő berendezése van

4 121775. alakokban ismertettük, amelyek kicsinyimpedanciájú átvivő vonalvezetékekkel vagy műhálózatokkal köthetők össze. Magától értetődik, hogy az előzőkben ismer-5 tetett erősítő berendezések bármelyikének bevezetési áramkörével bárminő szerkezetű vonalvezeték, műhálózat vagy készülék köthető össze, amelyek rádió vagy kisfrekvenciájú erősítők bevezetési áramkö-10 rébé való tápláláshoz rendszerint használatosak. Ha olyan erősítő berendezésre van szükség, amely 50 megaciklus nagysáigrendű. ultranagy frekvenciáikat erősít, a bejövő 15 feszültség fokozására szokásos szerkezetű transzformátor gyakorlatilag nem használható. E miatt a találmány szerint a bejövő feszültség fokozására végződósmentes, vagyis befejezetlen átvivő vonal-20 vezetéket vagy Leeher-tféle huzalrendszert használunk. Végződésmentes, átvivő vonalvezetéknek transzformátor gyanánt való használata alapelvileg ismeretes. Ez az alapelv 25 röviden a következő: végződésmentes, vagyis befejezetlen vonalvezeték esetén a vonalvezeték mentén haladó energia nem •használódik fel, hanem a vonalvezeték mentén ellenkező irányban visszaverődik1

. 80 A vonalvezeték hosszának kellő megválasztásaival elérhető, hogy a visszatérő feszültség fázisa az eredeti bevezetési hullám fázisával ellentétes. Az ilyen szerkezetű vonalvezetéket Lecher-féle huzal-35 módszernek neveznek. E huzalrendszer sajátsága, hogy az adó végnek csökkentett impedanciája és a visszaverő végnek nagy mértékben megnövelt impedanciája van. A feszültség tehát a távolfekvő vagy 40 visszaverő végén az adó vég feszültségéhez képest aránylag nagy, vagyis az ismertetett módon a feszültség fokozása érhető el. Az ismertetett vionalvezeték különösen 45 előnyös a találmány szerinti erősítő berendezésnél, mert az erősítő berendezés nagy bevezetési impedanciája és kicsiny kivezetési impedanciája könnyen összeegyeztethető a vonalvezetékkel. 50 A berendezés egyik kiviteli alakját a 4. ábrában tüntettük fel. A (20) antennához a közös hosztengelyű vezetékekből összeállított, függőlegesen elrendezett vezetékrendszer csatlakozik, amelynek külső cső-55 alakú (21) vezetéke és az utóbbival közös hossztengelyű belső (22) vezetéke van. A külső vezető az antenna tartóárbóca gyanánt használható és rézből vagy sárgarézből cső alakjában oly átmérővel készülhet, hogy önmagát tarthatja. Az an- 60 tenn'át a vezeték felső végén a (23) szigetelő süveg biztosítja. Az antennát az ábrán egyszerű félhullámhosszűságú antenna alakjában tüntettük fel. de pár- ; huzamos huzalokból álló vagy visszaverő 65 antennarendszer is használható. A belső (22) vezetőt a hullámhossz egynegyedének páratlan számú többszörösét tevő távolságokban (előnyösen minden negyedhulrámhossznál) megszakítottuk és a megszakí- 70 tási helyeken egy-egy kisméretű (24) csövet rendeztünk el. Mindenik (24) cső katódágában (25) ellenállás vagy fojtó alkatelem van és a belső vezeték következő szakasza a ikat óddal áll összeköttetésben. 75 Kellő számú fokozatot rendezünk el, hogy a jeláramok és zörejáramok kívánt viszonyát érjük el. Az anódáram és katodhevítő áram hozzávezetésére a (26) kábeleket használjuk, amelyeket a külső (21) 80 vezetékben rendezünk el. Az ismertetett berendezés különösen távolbalátó vevőkészülékekhez allkialmas, amelyeknél alacsony zörejszintes jó A^étel szükséges és amelyeknél a nagyfrekven- 85 ciájú áramokat az átvivő vonalvezetéknek az antennától a helyiség vagy épület távol fekvő részébe kell vezetni. A berendezés olyan átvivő vonalvezetékekhez használható, amelyek ultranagy 90 frekvenciákat szállodák vagy lafcástömbck különböző helyiségeibe vezetnek, mikoris az egyes tápvezetékeket kicsiny impedanciájú pontokból ágaztatjuk el. A vonalvezetékekbe iktatott csövek számát 95 a terhelés és erősítési fok követelményei szerint választjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás elektronkisülóses erősítő készüléknek, illetve erősítő csőnek; kivé- 100 zetési áramkör terhelési impedanciájával olymódon való egyeztetésére, hogy az erősítési folk a lehetséges legnagyobb legyen, azzal jellemezve, hogy az erősítő bevezetési áramkörébe oly 105 feszültséget vezetünk, melynek nagysága a kivezetési terhelés kapcsai között jelentkező feszültség nagyságával egyenlő és fázisa az erősítésre kerülő hullám feszültségének fázisával ellen- no tótes. 2. Berendezés az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására elektronkisüléses késjzülékkel, illetve csővel, mely-