121702. lajstromszámú szabadalom • Verőkos, különösen lövegágyazatok talajhorgonyának beveréséhez

Megjelent 1939. évi október lió 16-án. KA«TAR KIRÁLYI #EE|J| SZABADALMI BIRÓSlfl SZABADALMI LEÍRÁS 131102. SZÁM. VIII/J. OSZTÁLY. — H. 7582. ALAPSZÁM. Verőkos, különösen lövegágyazatok talajhorgonyának beveréséhez. Rheínmetall-Borsig- Aktiengesellschaft cég-, Düsseldorf. A bejelentés napja 1938. évi október hó 28-ika. A lövéskor fellépő vízszintes hátralökő erők átvitele a talajra sok esetben talajhorgonyok segítségével történik, melyeket aj lövegágyazaton — főként a gyámkarok vé-5 gein, vagy a lövegtalp-farkon — létesített horgonyvezetóken át vernek a földbe. Ha a horgonyok beverését a talajba pörölyökkel végzik, az ia veszély áll fenn, hogy a horgonyokat görbére verik. 10 Ezért a horgonyok beverésére sok esetben kézi verőkosokat használnak. EzeknéJ azonban a munka biztonságát •— főleg ha a kosokat gyakorlatlan .legénység kezeli — a kos ferde ütközése ós fólrecsúszása 15 veszélyezteti. A legénység ezért oly célból, hogy a kos biztosan találjon és le ne csússzék, a feosífejet nem emeli eléggé magasra és nem mozgat ja lefelé a kezelésnél egyébként lehetséges erővel; ilykópen a 20 kos tényleges munkaképességét nem használják ki és a horgonyok beverése sokáig tart. A találmánnyal a kézi verőkosokat akként tökéletesítjük, hogy azak kényszer-2ft művesen helyesen ütközzenek a horgonyfejhez. Evégből a kos részére a verés irányában vezetéket létesítünk olyan vezetőrudon, amely a horgonyfiéjbe helyezhető és a kos fejében, valamiint csőmarko-30 latában eltolható és amelynek viszonylagos elmozdulását a kosnak a horgonyfejhez ütközésekor a vezetőrúd felső végén alkalmazott, a maríkolat egy ütközőjéhez fekvő puffer akadályozza meg. Ekként 35 a kezelés csupán a feossúly emeléséből és gyorsításából áll. A kost, minthogy félre nem esúszhatik, most már a rendelkezésre álló emelőmagasság teljes kihasználásával veszélytelenül lehet fel-alá mozgatni. A mellékelt rajz a találmány szerinti 40 kézi verő kos egyik változatát példaképen tünteti fel. Az, 1. ábra a horgonyverő kost működési helyzetben, a 2. ábra pedig a sizállítási állapotban, 45 használaton kívül mutatja. A horgotnyverő kos az ejtősúlyként kialakított (a) kosífejiből és az ezzel szilárdan összekötött (b) osőmairlkolatból áll, melyet felső végén a

(c) dugasz zár le. Az 50 (a) kosfej és a (b) csőmarkolat hosszirányban át van fúrva ós így azok a (d) vezetőrúdon csúszhatnak. E rúd felső végén az (e) bőr puffertárcsa, alsó végén pedig az (m) horgony fejbe helyezhető 55 rúdfej van. A (d) rúd alsó végén a (h) gallérral ós a hengeres (In) vezetődarabbal elválasztottt két (f, g) szűkítés van. Nyugalmi állapotban ós szállításhoz a (d) vezetőrúd a (b) csőmarkolatban van, 60 melyben azt a kosfej (a1

) harántfurataiba helyezett, az (f) szűkítést körülfogó (k) villás csap rögzíti (2. ábra). A (k) esap egyúttal a kosfej hengeres végére tolható {!) védősüvegét rögzíti, mely a (d) 65 vezetőrúdnak a kosfejből kiálló végét sérüléstől védi. Az (m) horgonyfejben a (d) vezetőrúd alsó végének felvételére üreg, a (k) villás csap behelyezésére pedig két vízszintes 70 furat van. Használat céljából a kos vezetőrudjának kúpos végét a (k) villás csap kihúzása és az (1) védősüveg levétele