121636. lajstromszámú szabadalom • Szánszerkezet átírókönyveléshez vagy befogókészülékekhez

121686. 3 is). Lehet azonban az egyik vagy másik fajta szánszerkezetnek, illetve az utóbbi vezetékének alkalmazása, valamint a (b), illetve (c) tétellapoknak elhelyezése tekin-5 tétében, mint a bevezetésben jeleztük, tetszőleges más kombinációkat is választani. A 2. ábra a feltüntetett példában baloldali (6) szánnak magábanvéve ismere-10 tes szerkezetét, keresztmetszetben szemlélteti. Eszerint a (6) szánnak a (8) csuklók körül fel- és lebillenthető (7) felső lemeze van, melyben a (21) gumisín van ágyazva, mely a szán (11) alsólemezére 15 helyezett tétellapot leszorítja. A (7) felsőlemeznek (9) billentőfogantyúja van, mely a (10) rugó ellenében nyomható le, mely alul, a (6) szán alsó (12) lemeztoldatára támaszkodik. A (6) szánnak a (9) billentő 20 fogantyún kívül még a szán tova csúsztatására való (14) tolófogantyúja van (1. ábra), melyben a szánt a beállított helyzetben fogvatartó, találmánybeli oldható fékezőszerkezetet helyezzük el. Az utób-25 bit az alábbiakban a jobboldali (6a) szánnal kapcsolatban ismertetjük, ami azonban teljes mértékben áll a baloldali (6) szán (14) fogantyújára is, miután ez csak tükörképe a jobboldali szán (14) fogantyú 30 szerkezetének (1., 3. és 4. ábra). Maga a jobboldali (6a) szán példaképpen olyan, magábanvéve ismert szerkezetű, hogy a szán (11) alsó lemezének a (c) tétellap szélmenti lyukazásával kap-35 csolódó, felfelé nyúló (13) csapjai vannak. A lyukazott szélével a (13) csapokra, illetve a (11) lemezre fektetett (c) tétellapot további biztonság kedvéért a (6a) szánnak felső (7a) lemezével nyomjuk le, 40 mely a (6a) szántesten a (8a) csuklópántok körül a (csupán a 3. ábrán jelzett) (9a) billentőfogantyúval fel- és lebillenthető és mely ez esetben (a bevezetésben említett okokból) rugó nél-45 kül, csupán saját súlyával működik. A (6a) szán (14) tolófogantyúját üreges test alakjában szerkesztjük, melyben a találmány szerint a függélyes (15) csap (4. ábra) körül, az ugyancsak fogantyú-50 alakú, kétkarú (16) emelőt ágyazzuk, melynek egyik végére a (14) fogantyúban elhelyezett (18) rugó hat, másik vége pedig a (17) fékezőpecket hordja mely a (2a) «zánvezetéknek vagy «ínnek 55 (19) felületéhez szorul. Ha a (16) emelőt, mint segédfogantyút, a (14) fogantyúval együtt megragadva a (18) rugó ellenében benyomjuk, akkor a (17) fékezőpecek a (2a) sín (19) felületét elhagyja és a (6a) szánt a to vacs úsztat ás hoz fel-60 szabadítja. Mihelyt a szánt a kívánt helyzetbe beállítottuk, a rögzítéshez nem kell egyebet tennünk, mint a (14, 16) fogantyútestet elengednünk, amikoris a (17) fékezőpecek a (18) rugó hatása alatt 65 nyomban a (19) felülethez szorul és a (6a) szánt a (c) tétellappal együtt fogvatartja. Mint látható, az eddigi megoldásokkal szemben egyrészt a szán rögzítésének 70 oldása igen egyszerűen és gyorsan foganatosítható, másrészt, bár rugót is használunk, ez a rugó visszaszorítható, úgyhogy a szán teljesen szabadon, könnyen csúsztatható tova, egyébként pedig a 75 fékező elem a fékezősurlódást oly kis felületre összepontosítja, hogy aránylag igen kis feszerejű rugó is biztosítja a rögzítést. Rendes körülmények között a (9a) 80 billentőfogantyú (3. ábra) úgy képzelendő, hogy az a (6a) szánnak a (14) toló- és fékfogantyújával ellenkező végén van (mint ha a baloldali (6) szán (9) , fogantyújának tükörképe volna). A 3. áb- 85 ra azonban egyúttal azt a célszerűbb megoldást is szemlélteti, mely szerint a (9a) fogantyút egyenesen a (14) fogantyú fölött (az utóbbinak, vagy a szánnak felső részén ágyazandó csukló körül) 90 billenthetően szereljük fel. így, mint a bevezetésben jeleztük, mindent egy helyről kezelhetünk és a közös helyre összpontosított fogantyúszerkezetnek hármas szerepe van (toló-, billentő- és fék- 95 fogantyú). Még továbbmenő egyszerűsítést érünk el, ha a (14) fogantyútestet a (7a) lemezzel egyesítjük és a (6a) szán testén alkalmazandó (fel nem tüntetett) vízszintes csap körül billenthetően sze- íoo retjük fel; erre a megoldásra való tekintettel az 1. ábra jobb oldalán csak egyetlen közös fogantyúszerkezetet tüntettünk fel, mely egyébként a szán közepén is alkalmazható. iof> Eddigelé az esetben, ha lyukazás nélküli tétellapokat és ezek befogására rugóval vagy kényszernyomással működő felső szánlemezt alkalmaztak, a tétellapok behelyezésénél aránylag nagy gon- 110 dossággal kellett eljárni, nehogy azok ütköző éle az alsó szánlemez, pl. a 2. ábra esetén a (11) lemez alá szoruljon be. Ezt a hátrányt úgy iparkodtak elkerülni, hogy az alsó szánlemezt jóval szélesebbre 115 szabták és ezt a széles felületet, mint