121600. lajstromszámú szabadalom • Lábbeli, hozzávaló kaptafa és eljárás a kaptafa előállítására
Megjelent 1939. évi október li ó 3 -án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BTRÓSÁ® SZABADALiMI LEÍRÁS 1316GO. SZÁM I/b. OSZTÁLY. — S. 17623. ALAPSZÁM. Lábbeli, hozzávaló kaptafa és eljárás a kaptafa előállítására. Sintya János cipészmester, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi november hó 16-ika. A találmány lábbeli, melynek az a jellegzetessége, hogy á sarok és a talp közötti csuklórész az egészséges láb megterhelt hosszanti boltozatához simuló ívelésű. 5 Egyik célszerű kiviteli alakjánál a talprész a harántboltozat alátámasztására való einelődudórral is fel van szerelve. A találmány felöleli az új lábbeli készítésére való kaptafát, valamint a kaptafa előállí-10 tására való eljárást is, Az új kaptafának ugyancsak az a jellegzetessége, hogy a sarok és a talp közötti csuklórésze az egészséges láb megterhelt hosszanti boltozatához simuló íve-15 lésű; talprésze a harántboltozatot emelő dudor kialakítására való vájattal lehet ellátva. A kaptafát a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy a hosszboltozat és a harántboltozatot emelő dudor méreteinek 2ó megállapításánál a láb körvonalából adódó geometriai összefüggéseket vesszük alapul; ezeket a csatolt rajz kapcsán a következőkben ismertetj ük: Megrajzoljuk a terhelt láb körvonalát 25 és azon megjelöljük az (A) bütyökpontoit és (B) kisujjpontot, majd a sarokszélességlet felező és a sarokív (C) csúcspontjában húzott érintőre merőleges (t) vonalat rajzoljuk meg, ez a talptengely vonal. 80 A talptengelynek a (C) pont és az (A—B) bütyök-kisujjvonal közötti darabját négy egyenlő részre osztva' kapjuk a (D, E, F)| és (K) pontokat. Az első (D) oszitópontból a talptengelyre húz»tt merőleges a 85 láb körvonalából a bütyök felőli oldalon a boka alatti (G) sarokpontot metszi ki, mely a hosszanti boltozat ívelésének hátsó végpontja. A második (E) osztópontból a tengelyre a lábkörvonalnak ugyancsak a bütyökoldal 40 felőli részéig húzott (E—H) merőleges, hossza adja a hosszanti boltozat ívelésének a (H) pontból a rajzlap síkjára emelt merőlegesen mért magasságát; a hosszanti boltozat hátsó (G) végpontját az (A) bű- 45 työkponttal összekötő (G—A) egyenes adja, a hosszanti bol tozal ívelésének átlós hoszr szát, az (A) bütyökpont pedig a hosz" szanti boltozat ívelésének mellső végpontját. A második (E) osztópontban a talp- 50 tengelyre emelt merőlegesnek a kisujj fe- • lőli oldalon a lábkörvonallal való (I) metszéspontját egyrészt a talptengely és az (A—B) bütyök-kisujjvonal (K) metszéspontjával öss7jekötő (I—K) egyenes, más- 55 részt pedig a talptengelynek a sarok felőli első (D) osztópontjával összekötő (I—D) egyenes a hosszanti boltozat ívelésének külső határvonalait adják. Ha az (A—B) bütyök-kisujjvonal és a talptengely (K) 60 metszéspontjának a (B) kisujj ponttól való távolságát megfelezzük és a (K—L) féltávolságot a bütyök-kisujjvonal és a talptengely K metszéspontjából az (A—B) vonalra kétoldalt rámérjük, akkor a haránt- 65 boltozat emelődudorának a kialakítására való vájat oldalsó (L) és (M) határpontjait kapjuk. Az (L) és (M) pontokat a talptengely harmadik (F) osztópontjával ösSz)eköből (L—F) és (M—F) egyenesek az emelő- 70 dudor alsó felének megfelelő vájat határvonalait adják. Végül ha a (K—L) távolság negyedrészét a (K) pontból a lábujjak 1
