121598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék edényeknek előállítására

6 131598. kít-ott .alakjaiban megtartsuk, a (32) tartók lapított csonkák úp alakúak,, amelynek egymással szembenfekvő falai a. tartók legkülső végei között az edény kisebb át-5 mérőjű vége felé lassan laposodnak és a függőlegeshez ferdén, a. tartók szimmetriatengelyéhez harántirányban haladnak, mint a (104) falak a 23. és 24. ábrán. A tartók kisebb keresztmetszetű vége 10 hosszúkás nyílású ékalakot alkot, amint ezt a 24. ábrán a (105) nyílásnál feltüntettük és ez a nyílás oly hosszú, mint a, tartó nagyobb keresztmetszetű végének átmérője, amint ez a 25. ábrán látható. A tartó 15 nagyobb keresztmetszetű vége köralakú és legkülső átmérője valamivel nagyobb, mint a (63) dugattyúfej, valamint az ezen levő tárcsaperem átmérője. A tartók hosszát oly nagyra választottuk, hogy 20 pontosan behelyezett edények esetén az edények két vége a tartókból kiáll. Az edények végrészei a tartó nagyobb keresztmetszetű részén azért állnak ki, hogy az (r) fenéktárcsa-kapcsolatnak a (93) kor-25 colófejekkel való kialakítását lehetővé tegyék. A tartók nagyobb keresztmetszetű végei vastagabb falúak, mint a többi részek, hogy e végeken a fenéktárcsáknak az edényekbe való vezetésekor a (63) du-30 gattyuk hatása, és a korcolófejeV működése folytán a tartók anyagának tömörítése elkerülhető legyen, amely célra az, említett végen a (106) karima szolgál, amelyhez különösen ellenállóképes anyag-35 ból való (107) gyűrűalakú rész, csatlakozik. A (107) gyűrűnek gyűrűalakú pereme van, amely ennek bc-lelénéző felületén a tartó végén megfelelően, kialakított gyűrűs bemíílyedésbe nyúlik, amint az az 40 5., 7. és 25. ábrán a (108) csatlakozásnál látható és az említett gyűrűalakú résznek a tartó karimájához való erősítését megkönnyíti. A dugattyúfej és az azon levő tárcsalap átmérője a,z edénytest kiálló 45 végi-észének átmérőközépértékével egyenlő és ha a dugattyúfejen Levő tárcsát a tartóban levő edény kiálló végébe toljuk, az edénynek a tartóból kiálló részében a (107) alkatrész mellett a (109) toldat keletkezik 50 (7. ábra), mikor is az edénynek a tartóból kiálló része állandó átmérőjű hengeres résszé alakul át. A fenéktárcsa visszahajolva az, említett toldathoz lapul ós folyadékálló kapcsolatot biztosít az edény, va-55 lamint fenéiktárcsa között, ha az utóbbit az edénytestbe beerősítjük. A tartókat a gyűrűalakú (33) asztalon a (110) támaszok hordják, amelyek oldalt és érintőirányban a tartók kerülete mentén haladnak. (2. ábra) A (110) támaszok- 60 nak (111) merevítőbordái vannak, amelyek az előbbiekkel egy darabból állnak és a tartók támaszai, valamiint az üreges tartótestek között foglalnak helyet. A (110) támaszok a (33) asztal felső felületén fek- 65 szenek és azokat a (112) csavarok rögzítik az asztalon. A (110) támaszoknak olyan elrendezésük van, hogy az edénytartók a,képen fekszenek a (33) asztalon, hogy a hoszaúkás (105) nyílás a függőlegesiíiez 70 képest ferdén áll, amint eiz a, 2. ábrán látható és a tartók nagyobb keresztmetszetű köralakú végei az, asztal kerületén oly mértékben túlnyúlnak, hogy a tartók nagyobb' keresztmetszetű vége az (56) csá- 75 kozótömbhöz és, a (93) korcolófejekhez képest kedvező helyzetbe hozható. A peremezett (D) fenéiktárcsának az edényeikbe való bevitelekor a (63) dugattyúkkal a tartókra kifejtett nyomás 80 felvételére és a gyűrűalakú asztalon a tartók rögzítésének megoldódása és letörésének megakadályozása, végett mindenik tartónak (113) ütközőt alakítunk ki, amlaly a tartókból felfelé nyiilik és a,m-e- 85 lyet a tartók karimás végiével a (114) öszszekötő omereví tőborda köt össze. A (113) ütközőnek a (116) lemiez lenyúló (115) toldata, támaszkodik, amely lemez ia esákozó és kivető'berendezés tartóján van meg- 90 erősítve és a (W) szalag számlára (116') nyílása van (6. ábra). Abból a eélbc'l, hogy az edénytesteknek a tartókba való bevezetését, lehetővé tegyük és az edónytesteket » (c, d) és (e) 95 helyzetekben a fenóktárcsának az edénybe való bevezetése és beerősítése közben az összelapított (104) tartóvégek felé való mozgás ellen biztosítjuk, oly mozgatható ütközőt rendezünk el, amely az edény- 100 test összelapított végébe kapcsolódik. Ez az ütköző, a tartók (105) nyílásának megfelelően , keresztmetszetben to.j ásda d akikú (117) tömbből áll és az edénybe nyúló vékonyabb (118) része van, amely- 105 nek az, a, célja, hogy az edénytest végébe hatoljon, amint ez a 7. ábrán látható. Az edénytestek vége az ütközőre fekszik fel, ha az edényt az (a) helyzetben a tartóba helyeztük. Az ütközők az edénytesteket a 110 tarlókban a kívánt helyzetben tartják és a (93) korcolófejékkel átvitt oldalirányú feszültségek és húzási igénybevételek fellépését is megakadályozzák és az oldalak kapcsolatának e feszültségek folytáni ol- 115