121561. lajstromszámú szabadalom • Keményfémötvözet szerszámokhoz és munkaeszközökhöz
Megjelent 1939. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121561. SZÁM. XVI/C. OSZTÁLY. — -fiú 14409. ALAPSZÁM. Keményfémötvözet szerszámokhoz és munkaeszközökhöz. Fried. Krupp Aktiengresellschaft Essen, mint a Patent-Treuhand Gesellschaft för elektrisclie Glühlainpea m. I). H., Berlin jogutódja. A bejelentés napja 1938. évi május hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi május hó 10-ike. Szerszámok és munkaeszközök előállításához használatosak olyan kemény fémötvözetek, amelyek főalkatrészként egy vagy több miagas olvadáspontú fémkar-5 bidnak, pl. wolfram-karbidnak vagy wolframkarbidnak és titánkarbidnak és mellékalkatrészként egy vagy több, a vascsoporthoz (vas. kobalt vagy nikkel) tartozó fémnek keverékéből állanak. A vascso-10 portbeli fémadalék (mellékalkatrész) a gyakorlatban bevezetett kémén ytém,ötvözeteknél rendszerint 10%'on alul van, bár alkalmilag nagyobb vascsoportbeli segédfémtartalmat, mégpedig 40°/o>-ig is ajánlot-15 tak, a sajtolással és zsugorítással előállított alaktest utólagos mechanikai alakítása esetére, Az ilyen, főleg magas olvadáspontú karbidokból álló keményfómötvözetek, ha azokat szerszámként, pl. esz-20 tergakésekkéíit használjuk, annál nagyobb vágó,sebességeket igényelnek, minél lágyabb a megmunkálandó anyag. A találmány aibból a felismerésből indult ki, hogy a gyakorlatban a lágy muri -25 kaanyagolk megmunkálásához szükséges nagy vágósebességek nem mindig valósíthatók meg, főleg akkor nemi, ha kis méretű munkadarabot kell megmunkálni, pl. leesztergályozni. Ebhez járul még, 30 hogy a lágy anyagok megmunkálásához használt, az eddig ismeretes keményfémekből készült szerszámokat nagy forgácsolószöggel bíró élekkel kellene ellátni, amit nemcsak nehéz előállítani, hanem 35 azok eltöm,pulásra és kitöredezésre is hajlamosak, miért is lágy munkaanyagok megmunkálásához eddig aránylag kis f orsácsolószogű keméayf é<m-szerszán Hot kellett használni. A találmány szerint megállapítottuk, 40 hogy lágy munkaanyagok, mint pl. réz, alumínium! és 60 kg-nál kisebb szilárdságú acél megmunkálásához kiválóan alkalma sak az olyan keményfémötvözetek, amelyeknek 80 s. ' <•,-ot meghaladó, de 50 s. 45 i%-ot el nem érő vascsoportbeli fémtartalom és 2—10 s. % krómtartalom mellett olyan a miaradék titánkarbid- és wolfranv karbid-tartalmuk, hogy a titánkarbid úgy aránylag a wolframkarbidhoz, mint 1:2 — 50 1:0,5. Az ötvözeteknek aránylag nagy vascsoportbeli fémtar.talmia azoknak igen nagy szívósságot kölcsönöz, imimellett a nagy vascsoportbeli fémtartalom esetéin eddig 55 megfigyelt szilárdsági csökkenést, a króm -adalékos hozzzadása küszöböli ki. Másrészt a wolframkarbid és titánkarbidkeverék az ötvözet szükséges keménységét ho|zza létre, ámbátor ebhez a titánkarbid 60 és wolframkarbid meghatározott arányának betartása szükséges, minthogy a titánkarbidban gazdagabb ötvözetből való szerszám hamarosan eltompul, míg a titánkarbidban szegényebb ötvözetből készült 65 szerszámnál nagy az üregképződés (kicsorbulás) veszélye s ezért az idő előtt hasznavehetetlenné válik. A keményféinötvöizetnek találmányszerinti néhány célszerű összetétele a követ- 70 kező:
