121421. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színes fényképek előállítására
2 13J zük, amelyet a fény vezérelt behatolásának, nevezhetünk. Az eljárás az alábbiakban ismertetett jelenségeken alapul. Ha emulziós réteget közönséges fénnyel 5 megvilágítunk és ezt követőleg" előhívunk és az előhívott rétegről mikroszkopikus keresztmetszetet készítünk, úgy kitűnik, hogy mélységi irányban az előhívott ezüstnélküli zóna és az előhívott ezüstöt 10 tartalmazó zóna közötti határ nem éles, hanem lépcsőzetes az átmenet éspedig azon zónából, ahol az emulzió feketedése a maximumát érte el, azon zóna felé, ahol nincsen ezüst. Ha ezt a kísérletet 15 többrétegű anyaggal végezzük, amelynek emulziós rétegei körülbelül ugyanazzal az érzékenységgel és ugyanazzal a színszenzibilitással bírnak, úgy növekedő megvilágításnál a legalsó rétegek már 20 lényegesen korábban nagyobb feketedést mutatnak, mielőtt még a legfelső réteg a maximális feketedést elérte volna. Ebben az esetben a mikroszkópiai keresztmetszetből látható, hogy az alsó emulzió-25 rétegek legfelső ezüst szemcséi már régóta előhívásra alkalmasak, mielőtt még a felső emulzióréteg legalsó ezüst szemcséi előhívásra alkalmasak lennének. Ennek az a magyarázata, hogy egy emulzióréteg leg-30 felső ezüstszemcséi mindig sokkal "érzékenyebbek, mint ugyanazon emulzióréteg legalsó ezüstszemcséi. Alapvetően eltérő azonban a jelenség, ha az emulzióréteget közönséges fény 35 helyett oly sugárfajtával világítjuk meg, amelyet az emulzióréteg lehetőleg teljesen elnyel. Ha zselatin emulzióréteget pl. rövid hullámú ibolyántúli fénnyel világítunk meg, amelyet mint ismeretes, a 40 zselatin erősen elnyel, úgy az előhívott anyag mikroszkopikus keresztmetszetének vizsgálatánál kitűnik, hogy a mélységi határolás azon zóna között, ahol az összes ezüstszemcsék előhivattak és azon zóna 45 között, amelyben az ezüstszemcsék nem hivattak elő, — rendkívül éles. Ez a határolás annál élesebb, minél erősebben nyeli el a felhasznált fényt az emulzióréteg. Ennélfogva ibolyántúli fénnyel 50 való megvilágításnál, ha a filmet előbb 5%-os tartrazin-oldatban fürösztjük, a határ a maximális feketeségű zóna és a feketedésnélküli zóna között egészen éles lesz. Ibolyántúli fény helyett természe-55 tesen ugyanezen célra tetszés szerinti hullámhosszú sugárfajta felhasználható, ha az emulzióhoz a megvilágítás előtt oly festékanyagot elegyítünk, amely az alkalmazott hullámhosszú sugárfajtát J lehetőleg teljesen elnyeli, vagy ha a 60 8 mindenkor alkalmazásba kerülő emulzió- • kötőanyag nyeli el a sugárfajtát. Ugyan- 1 ezt a hatást elérhetjük, ha a megvilágítás 1 pl. kék fénnyel történik, azonban az 1 emulziót a megvilágítás előtt sárgára 65 színezzük. A filmnek oly sugárfajtával való meg- , világítása által, amelyet az emulzió eléggé j elnyel, lehetségessé válik a megvilágítás j helyes adagolásával a fénynek az emulzió- 70 1 rétegbe való behatolási mélységét választás szerint szabályozni. Beigazolást nyert, , hogy a megvilágításhoz használt sugárfajta számára meghatározott megvilágítási intenzitásnál és az emulzió meg- j határozott erősségű elnyelési képességénél a sugárfajtának az emulziórétegen való áthatolási lehetősége korlátozva van és eléggé hosszú megvilágítási időknél a megvilágítási időtartamtól független. 80 Ha a megvilágítást oly sugárfajtával, amelyet az emulzió eléggé erősen elnyel, többrétegű anyagnál alkalmazzuk, úgy a megvilágítás helyes adagolásánál a fényérzékeny rétegek előhívóképességét egy 85 vagy több rétegre lehet korlátozni. Ez különösen jól megvalósítható, ha a megvilágítás a hátoldal felől történik, mivel, — mint azt már az előzőkben említettük — valamely emulziórétegnek a legfelső 90 ezüstszemcséi mindig érzékenyebbek, mint a legalsó ezüst szemcséi. A találmány szerinti eljárás az előzőkben ismertetett jelenségen alapul és abban áll, hogy mindenekelőtt önmagában véve 95 ismert módon többrétegű anyag különj böző rétegeiben halogénezüstképet álh- ^ tunk elő, mire mindenekelőtt a külső emulziórécegek egyikét éspedig vagy a legfelső vagy a legalsó emulzióréteget egy 100 sugárfajtával külön megvilágítjuk, amely sugárfajtát az emulzió lehetőleg teljesen elnyeli, ezt követőleg az ilymódon meg világított emulzióréteget szinező előhívóval, mely a kívánt színű szines képet 105 adja, előhívjuk és végül azt az emulzióréteget, amely az előhívott réteget követi vagy a másik külső emulzióréteget külön ugyanilyen módon megvilágítjuk és színező előhívóval előhívjuk és a további 110 rétegekkel ugyanúgy járunk el. A visszamaradó utolsó réteget természetesen közönséges fénnyel, amelyet az emulzió nem nyel el, világíthatjuk meg. Az eljárás megmagyarázása céljából az 115 alábbiakban a munkamódot részletesen (
