121370. lajstromszámú szabadalom • Alacsony hőmérsékletű hidrogénező eljárás

121370. 3 volítása helyén kb. 360 és 400 C° közötti hőmérsékletet. Bizonyos esetekben, például a fentemilített alacsony hőmérsékleten lepárolt kátrányoktól eltérő egyes kiindulási 5 anyagok feldolgozása esetén, a reakció kezdete és vége közötti homérsékletkülönbségek nagyobbak is lehetnek, és például 200 C°-ot is kitehetnek, miáltal a végső hőmérsékletek túl is haladhatják az ala-10 sony hőmérsékletű hidrogénezés hőmérsékleteinek maximumát. Az alacsony hőmérsékletű hidrogénezés hőmérséklettartományában, ha az alacsony hőmérsékletű hidrogénezés folyamán (5 380 "C° feletti hőmérsékletekéit alkalmazunk, az anyagok 380 C° feletti hőmérsékleten rendszerint csak a reakciótérben való időrésük teljes idejének 1/5 részénél rövidebb ideig vannak, az esetben, ha erő-20 sen vagy meglehetősen erősen hidrogénező katalizátorokkal dolgozunk. A hőmérséklet emelkedése folyamán előfordulhat a hőmérséklet közbenső csökkenése is, például hűtőközegek bevezetési pont-25 jánál, úgyhogyha a hőmérsékleteket diagrammban ábrázoljuk, azok nemcsak folytonosan, például egyenes vonal, hanem zieg-zugos fűrészfogalakúhoz hasonló vonal szerint emelkedhetnek. Ugy a reakció 30 kezdeti hőmérsékletét, mint a további hőmérsékleteket olyan alacsony értékeken kell tartanunk, hogy a katalizátornak aszfaltszerű anyagok rá való lerakódása folytán bekövetkező elromlását elkerüljük. A 35 hőmérsékleteket továbbá úgy kell megválasztani és beállítani, hogy a szénhidrogénanyagok ne vegyenek fel túlságosan sok hidrogént, ami az aszfaltnak összecsomósodására vezetne és hogy a hasító 40 (roncsoló) hatás ne lépje túl a fent megadott határokat. A hőmérséklet emelkedésének mértékét pedig úgy kell megválasztani, hogy az esetben, ha magasabb hőmérsékleteket alkalmazunk, ezen hőmér-45 sékleteknek, azaz kb. 400 C°-nak elérésekor azok az aszfaltszerű anyagok, melyek hidrogénben dús szénhidrogének által kicsaphatok, gyakorlatilag már teljesen redukálva legyenek. 50 A hőmérsékletet a reakcióövben hűvösebb gáz vagy olaj! bevezetése útján, vagy hűtőfolyadékok átáramolta hűtőkészülékek segélyével bármely kívánt módon szabályozhatjuk. 55 Az alkalmazott hűtőgázok rendszerint maguk a hidrogénező gázok és így például a hidrogénező gázoknak kb. felét az előhevítőn át vezethetjük be, másik felét pedig a hűtőközeg bevezetésére való fúvókákon át. 60 A hűtőközegeknek a reakciótérbe való bevezetési pontjait a hőmérsékletszabályozás céljából a mindenkori követelményeknek megfelelően oszthatjuk cl. Azt találtuk, hogy az alacsony hőmérsékletű hidro- 65 génezésnél gázhalmazállapotú szénhidrogének keletkezése rendszerint inkább akkor redukálódik minimális mértékre, ha a berendezés. első részébe több hűtőközegeit vezetünk be, mint későbbi részeibe. Így 70 például a teljes hűtőgázmennyiségnek 50— 85% -át vezethetjük be a reakció tér első harmadába. Ezt különböző módon foganatosíthatjuk, például úgy, hogy a hűtőközeg bevezetési pontjainak nagyobb számát ren- 75 dezzük el a reakciótér első részében, például elsőt harmadában, mint a reakciótér további részeiben. Az esetben, ha az alacsony hőmérsékletű hidrogénezésnél egymással sorbakap- 80 csolt több reakcióedénnyel dolgozunk, igen előnyösnek bizonyult a hőmérsékletnek a fentnevezett reakcióedényeket egymással összekötő vezetékek megfelelő hűtése útján való szabályozása. E célból 85 ezeknek az összekötő vezetékeknek külső felületeit hősugárzó felületekkel, mint például tárcsákkal, bordákkal vagy tüskeszerű alaktestekkel, láthatjuk el. Még erősebb hűtés elérése céljából a fentneve- 90 zett vezetékek ezenkívül olyan köpenynyel is vehetők körül, melyen át hűtőfvizet. gőzt vagy gyors légáramlatot vezetünk át. A hűtőközeg sebességének e köpenyben való változtatásával a vezeté- 95 keken áthaladó reagálóanyagok hőmérséklete könnyen szabályozható. A fentnevezett vezeték hőkicserélő alakját is veheti fel, melyben a reagálóanyagok egyikét vagy többjét, például a hidrogént, a vezetéken íoo átáramló anyagokkal, célszerűen ellenáramban, hőkicserélési viszonylatba hozhatjuk. Gyakran kívánatos, hogy a vezetékben a rajta átáramló anyagok kb. 20 C°-nál nagyobb hői'okcsökkentését ne 105 idézzük elő. A hőmérsékletszabályozás különböző módszereit egyidejűleg is alkalmazhatjuk. A többi reakciófeltételeket, mint például az időegységben feldolgozott anyag- 110 mennyiséget és nyomást célszerűen szintén előkísérletekkel határozzuk meg. Az alkalmazott nyomások rendszerint 150 atm. felett, előnyösen 200 és 400 atm. között vannak. Ha jobb eredményeket kívánunk 115 elérni, nagyobb nyomásokat, például 500, 600, 700, 1000, sőt még több atm.-ás nyo-