121366. lajstromszámú szabadalom • Ággyá alakítható ülőbútor, különösen diván

Meg-jelent 1989. évi szeptember hó 276-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121366. SZÁM. VIII/c. OSZTÁLY. — F. 8549. ALAPSZÁM. Ággyá alakítható ülőbútor, különösen díván. Fischef Sándor kárpitosmester, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi október hó 15-ike. Kiállítási elsőbbsége 1938. évi április hó 29-ike. Már számos ülőbútor, nevezetesen karosszék, pamlag és kanapé ismeretes, mely bizonyos műveletek útján ággyá vagy legalább is többé-kevésbé kényelmes fekvőn 5 hellyé alakítható; sőt oly megoldások is ismeretesek, melyek szeriint szélesebb ülőbútorok átalakítása útján kettős fekvőhelyet is kaphatunk. A gyakorlatban azonban az ismert meg-10 oldásoknak különböző hátrányai mutatkoznak, úgyhogy még mindig fennforog a tökéletesítés szüksége az egyszerűség, kezelhetőség és célirányosság tekintetében, így pl. az ily szükség-fekvőhelyeknél rend-15 szerint hiányzik a rendes ágyak u. n. lábrészének megfelelően kialakított ágyvég, mely a mindenkori takaró lecsúszását van hivatva megakadályozni. A találmány ággyá alakítható oly ülő--20 bútor, melyből átalakítás útján minden tekintetben ágyszerű fekvőhelyet kapunk takarólecsúszást meggátló, merev lábrészszel. A mellékelt rajz a találmány példakép-25 peni kiviteli alakját mutatja vázlatosan aiz 1. ábrán függőileges keresztmetszetben. A 2. és 3. ábra a divánfenék és ágyfélfenék vasalásának egy-egy példáját niai-30 gyobb léptékben ábrázolják. A bemutatott foganatosítási példában a díván (a) fenékdeszkájia csak kétoldalt csatlakozik a (b) oldaltámlákhoz, míg hátul, a fenékdeszka hosszéle és a (c) hát-35 támla között rés marad. Elül az (a) fenékdeszkához a (d) ágyfél-feneket és az (e) ágy-lábrészt alkotó, lényegében T-alakú merev toldat az (f) csuklóspánt körül ki-és beforgathatóan csatlakozik. Beforgatott helyzetbein a (d) ágyfél-fenék az (a) te- 40 nékre fekszik, míg az (e) lábrész a dívánfenék és a (c) háttámla között helyezkedik el. Nyitott állapotban viszont (eredményvonallal feltüntetett helyzet) az (a) dívánfenék és (d) ágyfél-fenék együttesen 45 az ágy sík felületét alkotják, mely az (e) lábrésszel támaszkodik a talajon, mikor is a lábrész felső (el) nyúlványa a takaró lecsúszását han hivatva meggátolni. Az ily módon kialakított bútorvázban 50 magában véve ismert módon kárpitozott (g, h, k) párnákat helyezünk el úgy és olyan méretekkel, hogy az ággyá alakítás előtt kiszedett párnák átalakítás után derékaljul isméit behelyezhetők legyenek 55 (eredményvonallal ábrázolt helyzet). Az egyéb ágynemű elhelyezésére a golyókon gördülő (m) fiók való. Hogy a (g) párna elcsúszását dívánként való használatkor meggátoljuk, a (d) ágy- 60 fél-fenéknek az (a) díván-fenék felé eső homlokoldalára (n) csavarokkal (o) támasztóléoet vagy lemezt erősítünk, melyet célszerűen az ágyfét-fenékbe süllyesztünk és a párnabevonattal megegye zjő 65 szövettel burkolunk. Az ilyen (p) szövettel az (f) csuklóspántot és az (a) dívánfenék homlokoldalát is boríthatjuk (2. ábra). A (d) ágyfél-fenék és az (e) ágy-lábrész közötti merev kapcsolatot célszerűen mind- 70 két oldalon még külön alkalmazott, T-alakú (r) vasalással erősíthetjük. Ha a találmány szerinti ülőbútort a szokásos díván hosszában készítjük el, úgy azt kettős ággyá alakíthatjuk. De ez eset- 75 ben az ágyfél-fenekeit és ágy-lábrészt a díván harántirányában ketté is oszthatjuk úgy, hogy egy-egy fekvőhely külön is ki-